Vágvölgyi B. András: Amerikai éjszaka
Próbálok emlékezni a négy év előtti rettenetes éjszakára. Újraolvasom, amit akkor írtam. (1992 óta mindig írtam, többször a helyszínről.) CNN-t néztem, The New York Timest olvastam, eszembe sem jutott, hogy Trump megnyerheti, pedig 2016-ban a „nagy októberi cucc” az aktuális FBI-igazgató, James Comey vizsgálat-újraindítási indítványa volt Hillary Clinton 30 ezer kiszivárgott e-mailje ügyében. (A WikiLeaks szivárogtatott, bizonyosan orosz megbízatásból.) Clintonova már rég nem tartozott a személyes kedvenceim közé, de hát ilyen az ember; a férje által fémjelzett korszak (1993–2001) pozitív időszak volt, különösen az eleje, szegény Fukuyama későbbről nézve elég nevetségesen belevizionálta még a kanti örök békét is, talán nem kellett volna, ismerve az antropológiai leglényeget. (Sárkányfogvetemény.) Mikor hozzáláttam annak az írásnak négy év előtt keddről szerdára virradólag, eleinte csak kis bizsergés volt bennem, ez duzzadt sötét felleggé, ahogy egyre fagyott le a mosoly Wolf Blitzer, John King és Anderson Cooper műsorvezetők fejéről, ahogy egyre reálisabb fenyegetéssé vált, hogy egy gyakorló szociopata fogja hamarosan elfoglalni az Ovális Irodát.
Négy év, huss, elröppent, a világ persze sokkal szarabb hely lett, a négyből majdnem három ráadásul úgy ment el, hogy az amerikai elnök ellen különböző vizsgálatok zajlottak. Mueller-bizottság, képviselők, szenátus, impeachment; tényleg, mint a moziban. Erre jött cukrozott cseresznyének a tetejére a Covid-19, mely Amerikában majd negyedmillió áldozatot szedett, és nemigen mondhatni, hogy a szövetségi vezetés topon lett volna. Ennyi könyvet talán még egyetlen hivatalban lévő elnökről sem írtak, a watergate-es Bob Woodward rögtön kettőt is, és mindenki vadul boncolgatta a kampány és az elnökség egzotikus elejét. Mondogatom egy ideje, hogy korunkban az Orwell nemcsak a mesterséges intelligencia és a kínai social credit system (digitális megfigyelésen alapuló emberevaluáció), de az is, hogy Óceánia elnökét Eurázsia elnöke segítette hatalomba, és Eurázsia elnöke bizonyos értelemben Kelet-Ázsia ügynöke, Kelet-Ázsia viszont Óceánia kihívója a világhatalomért. Nézem a saját kronológiámat, amit 2018 elején barkácsoltam Donald Trump politikai felíveléséről. Szinte sikolyként írtam a végére, egy Graham Greene vagy egy John Le Carré kellene a történet szabatos és könyv formájú megénekléséhez, ma úgy látom, beérném James Ellroyjal is. Trump körül már a nyolcvanas évek elején feltűntek a különböző kommunista állambiztonsági szervek, először is a csehszlovák StB formájában. Trump első felesége, a morvaországi zlini születésű Ivana Trump (született Zelnickova) disszidált síbajnoknő volt, aki körül a 2016-ban megnyitott cseh titkosszolgálati archívumi anyagok tanusága szerint az „Al Jarza” és a „Luboš” fedőnevű StB-ügynökök szimatoltak New Yorkban. 1986 őszén Jurij Dubinyin akkori washingtoni szovjet nagykövet meghívta Trumpot Moszkvába, ahová államköltségen Nyugatról addig leginkább balos írókat és más társutasokat invitáltak. Trump felesége és neje asszisztense társaságában Moszkvába utazott. Először. Ekkor kezdte dédelgetni a moszkvai Trump Tower szépívű gondolatát. Aztán 2013-ban Donald Trump Moszkvában részt vett a Miss World Beauty Pegeant című szépségversenyen. A később széles nyilvánosságot kapó „aranyzuhany” ügyében készülhetett titkos felvétel, kompromat, ez a nem bizonyított esemény különböző feltételezések tárgya volt az amerikai és a világsajtóban. Magyar szál az ügyben, hogy az ott jelen lévő Fidesz-közeli celeb, ex-Rogánné üzlet- és bajtársa, Sarka Kata azt állította a magyar bulvársajtóban, hogy Trump ott szexuális ajánlatot tett neki is. Trump ekkor, Moszkvában ismerkedett össze az Agalarov orosz–azeri popkulturális oligarchaklánnal. Agalarovék nemcsak olajpénzen hizlalt nyálzenéjükkel érdemlik ki a figyelmet, de fontos kapocs voltak ők a Trump Tower (kampányközpont) és a Kreml között is. „Mocskunk van Clintonra” – mondták a Trump-kampánynak, akik ünnepelték ezt. Trump fia és veje színes, érdekes orosz figurákkal találkoztak apuka felhőkarcolójában egy olyan csevejen, amelyre még Steve Bannon, a széljobbos stratéga is azt mondta később, hogy „hazaárulásszaga” volt. Az „orosz segítség” ügyben jó orosz kapcsolatokkal bíró máltai „professzor” éppúgy szerepelt, mint brit zeneipari aktor, ausztrál dipomata, akinek egy borgőzös estén egy kampánymunkatárs leplet lebbentett, de az sem véletlen, hogy a brit GCHQ (Government Communications Headquarters), Őfelsége kémszolgálata gyanús interakciókra lett figyelmes Trump-közeli emberek és orosz titkosszolgálati szereplők között már 2015 végén, s erről a „Five Eyes” közös titkosszolgálati program keretében (tagjai: USA, Nagy-Britannia, Kanada, Ausztrália, Új-Zéland) értesítették is az amerikai társszerveket. A WikiLeaks által ellopott és kiszivárogtatott e-mailek, macedón és pétervári helyszíneken működő trollfarmok által megbirizgált nagyjából hatvanmillió amerikai szavazó, csatatérállami persze mind. Kaliforniában, New Yorkban tök fölösleges a populizmussal bepróbálkozni, előre tudható, nem fog menni. Már 2017 elején készen volt az úgynevezett Steele-dosszié, egy volt brit titkosszogálati ügynök rakta össze magánnyomozói minőségben és megbízás alapján; már abban benne volt szinte minden, amit a későbbi vizsgálatok alaposabban bizonyítva kiderítettek. Rémes a négy amerikai év, ami mögöttünk van, illik rá az „amerikai éjszaka” elnevezés, mely egyébként egy filmgyártási szakkifejezés, nappal leforgatott éjjeli külsőt jelent, Truffaut is filmezett ezzel a címmel. Ritka sötét korát élte Amerika, még ha nappalnak is látszott. Nagyobb sztori ez, mint amikor 1992-ben a Clinton-kampány főembere (James Carville) beleszerelmesedett a Bush-kampány főemberébe (Mary Matalin), randi, járás, házasság; bestsellergyanús könyvek, hollywoodi film. És mennyivel kevésbé melodramatikus.
Kérdezi valaki: hogyan lehet több mint 300 millió amerikai ilyen sötét, hogy megválasztották? Keresem a mentőgondolatot. Mit lehet Trump eredményének tekinteni? A gazdaság áll valamennyire. Álljon is, bolygónk legnagyobb nemzetgazdaságáról van szó! Nem indított háborút. Ez jó. Mondjuk, az év elején kinyíratta Kászim Szulejmáni iráni tábornokot, titkosszolgálati vezetőt drónnal, ami miatt amerikai illetékesek jelezték már, hogy iráni kormányzati aktorok megpróbáltak beavatkozni az elnökválasztásba, de ők nem olyan ügyesek, mint az oroszok. Akik most szordínóban szöszögtek. Négy éve már nyáron lehetett tudni – ha máshonnan nem, Franklin Foer Slate-cikkéből –, hogy az oroszok meghekkelnék Amerikát, én pedig borzasztóan kíváncsi vagyok, hogy ma mit művelt az elnökválasztás folyamatában „Popov mérnök”? A szovjet (orosz) szakértő, aki személyi számítógépével csudákat tett már 2016-ban is?
Jön a Bushwacka-haver sms-e: Biden átvette a vezetést Wisconsinban, végre lehet kicsit örülni. Bár Arizonát a Fox News (trumpista tévé) már órákkal korábban Bidenhez írta, időközben elbizonytalanodott a Berry Goldwater (1964) óta republikánus erődnek számító állam. A közeli Nevadában egy százalékon belüli a különbség. Lassan le kell adnom ezt a cikket, és még hol a vége? 238-213 most az állás szerda kora délután (CET); aki begyűjti a 270 elektori szavazatot, az lesz az elnök. 2008-ig kampánymenedzselési közhely volt, hogy a győzelem kulcsa a négy (Kalifornia, New York, Texas, Florida) nagy közül megfordítani egyet, ez általában az alapból republikánus Florida volt. Felértékelődtek, sőt döntő pozícióba kerültek a tízmilliós középállamok, mint Pennsylvania, Michigan, Ohio, a „rozsdaöv”, hajdani nehézipari gócok, helyek, ahonnan kiszervezték a gyártást Kínába és Koreába, ahol a munkanélküli vagy ezzel fenyegetett fehér proletariátus és alsó középosztály a prekárius létezés esélyét kóstolgatja, és Trump bázisa – csakúgy, mint a déli államok teleevangelisták által tüzelt újrakeresztelői. A várakozás nehéz perceiben nézem meg a trumpista rádiós műsorvezető, Alex Jones azon régi műsorát, mely szerint Hillary Clinton „démon a Pokolból”, és Obamát is érdemes figyelni, mert lepik a legyek, és az démontulajdonság. És akkor most ott tartunk, mint négy éve? Tényleg kacagva ismétli? Hallod ezt, Karl Marx? Persze régi igazság, hogy választást kell nyerni, nem közvélemény-kutatást. Mert a közvélemény-kutatások 14 százalékos Biden-előnyt mutattak még tegnap is. A felmérések megint rengeteg helyen alulmérték Donald Trump támogatottságát, pedig ők aztán a társadalmi fizika legkorszerűbb eszközrendszerét használják.
Hogy még az utolsó nap is Texasban kampányoltak, azt mutatta, Bidennek még ott is van keresnivalója. Aztán mégsem, túl szép lett volna, 38 elektori szavazat simán ment a jelenlegi elnöknek. Floridában a Fidel Castro által elüldözött kubaiak lenyomták az arany alkonyt választó zsidó nyugdíjasokat. Michiganben 300 ezerről 60 ezerre olvadt a különbség, de Trump még mindig vezet. Aztán újabb sms a Bushwacka-kollégától: már csak 27 ezer a különbség, aztán már csak 12 ezer, aztán Biden átveszi a vezetést. Trump már az amerikai éjszaka egy korai pontján bejelentette saját győzelmét – míg Biden derűs várakozással, de visszafogottan intett türelemre otthonából, Delaware államból –, a korai és levélszavazatok tendenciájukban Biden és demokrata pártiak, és ezt a mintegy 100 millió szavazatot számolják utoljára. Feszült idegek, Trump a vártnál jobban szerepel, elvitte Texast, Ohiót és Floridát, és nyerheti Észak-Karolinát. De nincs még veszve Biden elnöksége, ha újraállítja a „kék falat”, amit Trump négy éve áttört: Michiganben, Wisconsinban és Pennsylvaniában. Az esély megvan rá. Kezdjük Nevadával, ahol, ha szűken is, de vezet. Ha ez megvan, akkor más napsütötte államokkal (Arizona, Georgia) meglehet a 270 elektori szavazat, ha a három középnyugati, Nagy-tavak környéki államból kettőt el is veszít.
Kedden nemcsak elnököt választ körömrágósan Amerika, de szenátusi, képviselőházi és kormányzóválasztások is voltak, ezek tanulmányozására a lapzártáig nem jutott tér és idő. Viszont egyre több államban legalizálják a marihuánát, sőt Oregonban minden rendű és rangú tudatmódosítót. Az elnökválasztási eredmény még húzódni fog, újraszámolás és bírósági eljárások lehetnek. Ha végül Trump veszít, mondják, lehet, átadja január 20. (az új elnök beiktatása) előtt az elnöki hatalmat Mike Pence jelenlegi alelnöknek, aki elnöki kegyelemben részesítheti a nyugállományba vonuló elnököt. 1974-ben a Nixon–Ford-esetben már milyen jól bejött. És Nixonnak külhatalommal cicázó ügye nem is volt.
A bushwacka bozótharcos szegénylegényt jelent, talán még a mexikói háborúk (19. század) korából. Karafiáth (Szekfű) Balázzsal a 2008-as amerikai elnökválasztást blogoltuk ezen a néven a hajdani Origo és a hajdani Népszabadság hasábjain Iowától a chicagói Grant Parkig; köszönöm neki a mostani együttműködést is. / Vágvölgyi B. András
