Katalinka, szállj el

Ledobta az atombombát Parragh László, az MKIK elnöke azzal, hogy megszüntetné a katát, és másik, közelebbről meg nem határozott adózási módot vezetne be helyette. Több mint négyszázezer katás egyszerre hördült fel, hogy „hát mégis mit képzel ez a rolexes!”. Parragh László felnégyelése előtt azért érdemes néhány szempontot figyelembe venni – és kivételesen háttérbe szorítani a zsigeri érvet, hogy ami nekem többe kerül, az csak rossz lehet. 

A katát eredetileg az olyan munkakörökre találta ki a kormány, ahol a vállalkozó magánszemélyeknek nyújt nagy munkaigényű szolgáltatást – például cipőt javít, angolórát ad. A koncepció az volt, hogy a valóságtól teljesen elrugaszkodott dolog elvárni egy ilyen személytől, hogy bevételi nyilvántartást vezessen, áfázzon és bevallást készítsen, ám annak érdekében, hogy mégis legyen valahogy, hát fizessen be havi ötvenezret és jók vagyunk. Az első verzióban nem is katázhatott az, aki cégnek állított ki számlát, aztán ez a szigorítás mégsem került bele a hatályos szövegbe. Innen indultunk, a kata a kispályásoké lett. 

Ehhez képest ma lényegében bárki katázhat, aki nem akar költségszámlákkal bíbelődni és megússza az évet tizenkétmillió forint bevétel alatt – a magyarországi vállalkozások több mint kilencven százaléka mikrovállalkozás. Lett is négyszázezer katás, bár az kérdés, hogy közülük hányan lettek kényszerből vállalkozók, mert az őket foglalkoztató cégnek így jobban megérte, illetve hányan vannak közülük mellékállásúak, vagyis katáznak munkaviszony mellett. 

A katának vannak kellemetlen mellékhatásai is, amit a havi ötvenezer forint befizetésekor figyelmen kívül hagyunk. Például az, hogy a minimálbér emelkedésével a kata folyamatosan egyre kevesebbet ér a szolgálati idő tekintetében. A tb-szabályok szerint a minimálbér után fizetett járulék mellett a biztosítási idő ugyanannyi, mint a szolgálati idő, azaz ha tíz évig dolgozik valaki, akkor az tíz év szolgálati idő. A kata esetében azonban a havi ötvenezer forint adó arányosan már jóval kisebb jövedelmet feltételez, mint a minimálbér, vagyis a biztosítotti időnél jóval kisebb lesz a szolgálati idő. Az idén ötvenezer forint katával számolva 365 biztosítotti nap csak 197 napot jelent a szolgálati időben, ami rémisztően kevés. Arról nem is beszélve, hogy a járandóság is nagyon alacsony lesz a kata után. 

Márpedig ha több mint négyszázezer magánszemély szembesül majd a nyugdíjba vonuláskor azzal, hogy gyászosan kevés járandóságot fog kapni a katás éveinek köszönhetően, akkor az a rendszer, ami ezt lehetővé tette, talán mégsem annyira jó. 

Az megint más kérdés, hogy a kormány tisztában volt-e ezzel akkor, amikor folyamatosan emelte a kata és az alanyi adómentesség határát, hogy lehetőség szerint mindenki csatlakozzon és katázzon, mert az jó. Hasonló számítást és számvetést az ekho esetében is érdemes lenne végezni, hiszen az a katához hasonlóan pusztító hatást gyakorolhat a nyugdíjas évekre.

F. Szabó Emese

(Kiemelt képünk illsuztráció. Parragh László, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnöke érkezik a Polgári Magyarországért Alapítvány rendezvényére, a Polgári Piknikre a kötcsei Dobozy kúriához 2021. szeptember 4-én. Fotó: MTI/Máthé Zoltán)