Fiala János: K.K.

Korábban is sűrűn megfordult itt, a szülőhazájában, Magyarországon, akkoriban azonban ebből azért nem lett szenzáció, mivel nevét még nem kapta fel a sajtó, hiszen koronavírus-járvány sem volt, sem Pfizer-vakcina. Fogalmam sincs, mi járhatott a fejében, amikor hazánk földjére tette idén a lábát, azt viszont tudom, mert Szegeden megkérdeztem tőle, hogy egyedül érkezett-e. Igen. Férje az Egyesült Államokban maradt. Hogy sűrűn beszélt-e vele, megint csak nem tudhatom, mert erre rákérdezni sem módom, sem időm nem kínálkozott, pedig kíváncsi lettem volna rá. K.K. ittléte során nem volt szószátyár, kevés volt és megfontolt. Ha szabad mondanom, olyan volt a beszéde, mint a megjelenése: egyszerű.

Szívesen belepillantottam volna a gondolataiba, miközben kézről kézre adták honi tudósok, politikusok, médiaemberek, majd megint honi politikusok, médiaemberek és tudósok, vajon mi járhatott vajon a fejében, ha és egyáltalán járt bármi is.

Az öreg hölgy látogatása...

Tisztában volt-e azzal, hogy sokan használni próbálják majd, és nem abban az értelemben, ahogy ő használt az emberiségnek?

Talán sejtette, mégis tudott fegyelmezetten és szikáran egyértelmű lenni, hiszen még ideérkezése előtt pár nappal keresetlenül közölte: félrevezető a kormány által közzétett táblázat a vakcinák hatékonyságáról, és nem volt rest azt a betegek és az elhunytak korával kiegészíteni.

K.K. egy elegáns, távolságtartó, távolba szakadt magyar származású ember benyomását keltette bennem, akit erőnek erejével sem sikerült magunkhoz lehúznunk nekünk, helyi-magyaroknak. K.K. az oltás és az oktatás fontosságáról beszélt, ahol csak szerét ejthette. Nem vesztegette idejét felesleges dolgokra: nem foglalkoztatták sem a politikusok, sem a vakcinatagadók hagymázas gondolatai.

Pár nappal ezelőtt a Kuruc.info bátran megírta: K.K. „Lengyel Zsolt” néven be volt szervezve. Állambiztonsági múltjával kapcsolatban arra kérték – a legnagyobb tisztelettel tudományos munkásságának eredményei iránt –, nyilatkozzon érintettségéről, és tisztázó szándékkal válaszoljon. Közel két nappal később (!) a Telex ismertette a „váratlan ügynökvádat”, ami azért volt meglepő, mert az erről szóló, négy évvel ezelőtti publikációt senki sem cáfolta. K.K. sem, aki most is csak annyit mondott, hogy valóban aláírt, de azt mondta:

„Írásos jelentést nem adtam, senkinek sem ártottam.”

Ami ezután történt, többet árult el rólunk, mint róla, mert hirtelen mindenkiben felgerjedt egy hazaffy, és igyekezett elhessegetni az ártó kezeket a Nobel-díj egyik igencsak lehetséges várományosától.

Volt, aki azzal érvelt: bár nem tudni, tett-e K.K. terhelő jelentést bárkire is, de nehezen elképzelhető, hogy ezt az azóta végzett munkájával ne fizette volna vissza az emberiségnek.

Hogy ezt más Szabó Istvánokról nem írták meg!

Öröm volt nézni, ahogy egymásnak estek jobb- és baloldali véleményvezérek, és az itteni-magyarok egymástól védték a távolbaszakadt-magyar K.K.-t.

Karikó Katalin a héten visszatér az Egyesült Államokba. Hogy milyen élményeket visz magával, nem tudom, ahogy azt sem tudom, mi járt a fejében, amikor ma átvette Kásler Miklóstól a Semmelweis-díjat. Őszintén remélem, a repülőn nem kerül keze ügyébe Reviczky Gábor minapi interjúja, amiben egyebek közt az alábbi áll: „Tudományos kutatások nem mutatják ki, de nekem meggyőződésem, hogy az emberek azért kapják el a koronavírust, mert a félelem miatt alacsony az önrezgésük. Pedig a »betolakodónak« húsz hertz fölött már esélye nem lenne... Tavaly március 11-én, amikor a kormány kihirdette a vészhelyzetet, az első dolgom az volt, hogy a feszületet kitettem az ajtómra, és ezáltal meghívtam Jézust az otthonomba. Megígértem neki, hogy itt mindig szeretet fogja várni. Megkértem, hogy védje meg a családomat. És bizony azóta sem fertőződött meg a családban senki.”

(Kiemelt kép: Karikó Katalin. Forrás: BioNTech)