Fiala János: Cseh László felesége

Gyurcsány Ferenc legalább kétszer mondott olyat nővel/nőkkel kapcsolatban, ami az én zsebemben kinyitotta a bicskát, Dobrev Klárának azonban legfeljebb, ha a szeme rebbent.

2004-ben még tojáshéj volt a miniszterelnöki fenéken, amikor azt sikerült mondania: „akinek öreg, öregecskedő felesége van, az fiatalabbat, akinek rendetlen gyereke van, az rendesebbet megérdemelne-e? Persze, hogy megérdemelnék!” Néhány évvel később tökélyre vitte a másnak tökélyre vihetetlent, amikor egyszerre három nőt: Gurmai Zitát, Göncz Kingát és Herczog Editet vette a Magyar Televízióban a szájára: „az Európai Parlamenti választás nem szépségverseny, Brüsszelbe szakértőkel kell küldeni és nem Miss Hungaryt.”

Tudják, hogy miképpen reagált ezekre a – sokak szerint – falsul sikeredett mondatokra évekkel később a felesége?

„Feri szereti az iróniát, kifordítani a mondatot eredeti jelentéséből, és szamárfület mutatni” – nyilatkozta Dobrev Klára.
És én ismerek olyan magyar politikus-feleséget is, aki emlékezetem szerint soha nem reagált nyilvánosan magyar politikus-férje mondataira, igaz, ő nem is lépett ki a politika porondjára. Lévai Anikó tudtommal soha nem kommentálta nyilvánosan Orbán Viktor szavait, pedig – szerintem! – lett volna rá – nem is egyszer – oka.

Kezdem mindjárt az alapesettel, amikor az ATV megkérdezte Orbánt Szemerkényi Réka washingtoni nagykövet elmozdításával kapcsolatban, amire csak annyi volt a reakció:

„nőügyekkel nem foglalkozom”.

Vagy.

Amikor arról beszélt Orbán Viktor, hogy átfogó megállapodást szeretne kötni a magyar nőkkel, „mert a demográfia rajtuk áll vagy bukik. Ez az ő döntésük. Mondják el, mi pedig értsük meg, mit akarnak.”

Ma Magyarországon a szövetségi kapitány dönti el az úszószövetség illetékeseivel konzultálva, hogy ki indulhat el a tokiói olimpián.

Egy kivétellel.

Őt Cseh Lászlónak hívják, aki hol azt mondta lányos szemérmességgel, hogy nem tudja, mikor hagy fel a pályafutásával, hol azt, nem tudja, akarjon-e indulni Tokióban.

Hogy Dr. Sós Csaba mitől tette/teszi függővé, hogy mikor mondjon igent, nemet, nekem talány, a sportriporterek meg elfelejtettek rákérdezni.

Ha Önök azt mondanák erre, hogy ez ebben a formában értelmetlen, és zagyva, akkor igazuk volna!

Történt, hogy Csehnek a 2019-es világbajnokságon ugyan sikerült megúsznia az olimpiai szerepléshez szükséges szintidőt, ugyanakkor ezt azóta sem sikerült megismételnie.

Cseh tavaly decemberben kihagyta a döntőket a kaposvári országos bajnokságon, majd szó és következmények nélkül váratlanul hazautazott. Tettét sem ő, hanem Plagányi Zsolt, az edzője magyarázta el: „Lacinak ez az ötödik olimpiai ciklusa, a szervezete is arra emlékszik, hogy most pihenőidő van. Hiába győzködjük mi a testét munkával, ha az leengedett.” A cikk a „Cseh Lászlót kerestük, de nem értük utol” mondattal zárult. Ez a sportban jó, itt azonban édeskevésnek bizonyult.

A Cseh László jövőjével kapcsolatos bizonytalanság kialakításában elévülhetetlen érdemeket szerzett a már megemlített szövetségi kapitány is, mert nála következetlenebbet keveset hord a föld a hátán. Ő ugyanis hol kinyitotta, hol meg bezárta a (kis)kaput Cseh László előtt.

Mára rájöttem a magyarázatra. Ami Cseh László személye. Az, hogy ő a sportteljesítménye által nem egy egyszerű sportoló, hanem egy legenda, a legendák pedig kivételes eljárásban részesülnek.

Vagy sem.

A sokak által várt Európa-bajnokság sajnos nem segített a helyzet megoldásában. Cseh nem úszott világra szóló időt, és a dobogóról is lemaradt, miközben megmaradt a kérdés: akarjon-e Tokióba utazni?

A hétvégén végre felszállt a fehér füst.

Indul!

A szakmai sajtó a szakmai döntés születésének körülményeiről ezt írta:

„Plagányi Zsoltot, az edzőjét, Dr. Sós Csaba szövetségi kapitányt, nem utolsó sorban pedig dr. Wladár Sándort, az úszószövetség elnökét is meghallgatta Cseh László, de a végső döntését mégis csak azután hozta meg, miután a felesége véleményét is megismerte. Diána pedig arra biztatta, hogy ne hátráljon meg, álljon az olimpiai kihívás elébe, és tegye próbára magát 200 vegyesen. CSALÁDI ÉDESKETTESBEN döntöttek arról is, hogy az ötödik olimpiája lesz sportolói pályafutásának utolsó állomása, utána nincs tovább, se ráadás, se újabb tanakodás... „Olyan döntést hoztam, illetve hoztunk Diával, amit jól megfontoltunk és véglegesnek tekintünk.”

Nagyon határozatlannak mutatkozom, ha erre most hirtelen annyi jut az eszembe, hogy máshova elkélne egy ilyen Dia, vagy sem?!

(Kiemelt kép: MTI | Kovács Attila)