Ceglédi Zoltán: Orbán Viktor fél
Van itt egy feszítő kettősség, amely az egyszemélyi vezetőtől az utolsó, szűknadrágos NER-káderig minden fideszes politikust és körzetet jellemez. Ott vannak ugye egyfelől a megváltozhatatlanság illúzióját, az öröklétet és alternatíva nélküli rendszert hirdető szavak, másfelől viszont a tettek és árulkodó gesztusok, hogy úgy érzik, ennek akár holnap vége lehet.
Paradox módon a Fidesz elnöke, a magyar kormányfő komolyabban tart egy áprilisi kormányváltásról, mint amennyire azzal az ellenzéki miniszterelnök-jelöltek bármelyike is számol.
Orbán Viktor ugyanis pontosan tudja, mit tettek. Végső felelősként trónol egy olyan szervezet tetején, amelyik nyolc éve magánvagyont épít az állami és uniós pénzekből. Orbán Viktor úgy ébred, úgy tölti a napját és úgy fekszik le, hogy tudja, a végletekig központosított Fidesz-rendszerben ő engedte meg a legutolsó fillér ellopását is, ő szotyolázta össze Polt Péterrel ezek büntetlenségét, és ha egyszer borul a rendszer, minden vezetőszáron vitt ruhagyuri és oligarcha mutatóujja felé áll majd. Ez pedig borzalmas nyomás. Hülyeségekre veszi rá az embert. Mint amikor Orbán Viktor kormánya legfontosabb feladatának, százmilliárdnyi közpénzt felemésztő missziójának azt tartja, hogy immár nyolc éve levelez velünk, polgárokkal, és kitapétázza az országot faltól falig arról az ostobaságról, hogy az IMF-től Soros Györgyig épp milyen gyíkemberek támadtak a magyarokra. Óriásplakáttal meg nemzeti konzultációval védekezünk! Kiírjuk, hogy Stop, Soros!, meg Nu, págágyi, Brüsszel, és majd ettől úgy is lesz. Megállnak.
Rengeteg kormányzati kudarcot kell a zajjal elrejteni. Orbán Viktor fél, hogy egyszer majd nem lesz elég, hogy a sürgősségin meghaló emberek hozzátartozóit legorombítja Németh Szilárd, amiért „állandóan orvoshoz szaladgálnak”. Fél, hogy a diákok egyszer majd nem mennek haza – tavaly ilyentájt is volt rá esély, hajnalig rázták az Oktogont a fiatal tüntetők, csak akkor megtették Orbánnak ellenzéki oldalról azt a szívességet, hogy kinyírták a mozgalmat az új választási törvény hazug ígéretével. De arról majd máskor beszélünk, micsoda bűn volt ez. Most a lényeg az, hogy megint gyűlnek a fiatalok az utcán, és Orbán tudja, egy mai húszévesen már nehéz fogást találni. Ő még bőven általános iskolás volt, amikor a Fidesz hatalomra került, neki ez az „elmúltnyolcév” nem a 2010 előtti. Orbán fél, hogy nem a plakátra rakható, megszokott ellenfeleivel kell megküzdenie, hanem politikai értelemben szűz szereplőkkel. Márki-Zay Péter azért is győzött Hódmezővásárhelyen, mert elhittük a történetet egy jobboldali, sokgyerekes, vallásos értelmiségiről, aki a Vlagyimir Putyin hátsójában lakó korrupt és elvtelen Fideszt konzervatív alapon támadja.
Orbán fél, mert látja, hogy a parancsuralom nem tud minőséget szülni,
az előre lediktált gondolatok szükségszerűen ócskák; tudja ő, hogy sajtóbirodalma nem több mint közpénzből fenntartott propagandahálózat, de ha a polgár dönthet, nem azt nézi, nem azt olvassa, nem azt hallgatja. Fél, mert hiába foglalja el a nyilvánosság fórumait, már a nagymamák is fel tudnak menni a Facebookra (igen, pláne vidéken, jegyzem meg rögtön az előítéletes fővárosi betelefonálóknak), nem lesz már hermetikusan zárt a rendszer.
Azért habzsol őrült módon a rezsim, mert mindezt tudja. Hogy ma kell megenni mindent, mert az egész akár holnap bedőlhet.
Milliós táskák a magángép ülésére dobva, stressztől gyűrt táskák a szemek alatt: előbbi lenne a gyógyír az utóbbira. Ma minden az övék, igen. A felelősség is. Csak ők tehetnek a gondokról, és csak őket döntheti le a vihar.
És végül: Orbán Viktor fél, méghozzá 16 éve húzódó, időről időre megerősített félelme ez: fél, hogy nem látja időben a világával szemben felkelő tömeget. Nem látta 2002-ben, nem hitte el 2006-ban, majd kormányra kerülése óta eltéveszti minden fontosabb időközi választáson, amire ráment a kétharmada, most pedig Hódmezőlázárhely. Mert abban a világban, amit fentebb leírtam, a cselédsajtóval, a kézhez idomított nyomozati szervekkel, igazságszolgáltatással, közigazgatással, Állami Számvevőszékkel és Alkotmánybírósággal, a sok-sok nyalonc gyűrűjéből egyszerűen nem látszik a valóság. Fél, mert tudja, hogy előbb-utóbb ezért és így fogják legyőzni.
