Ceglédi Zoltán: Két jó hír
Gyűlöletkampány, korrupciós botrányok, a BBC-ben Magyarországot égető külügyminiszterünk és az e sorokat írva még ismeretlen hátterű körúti robbantás – a Nagy Depressziós Évtized ilyen tipikus napjait élve indokoltan szomjazzuk a jó híreket. És van ilyen, rögtön kettő is: az egyiket a Jobbik, a másikat az Együtt szállította.
Mielőtt azonban ezekre rátérek, tudom, el kell magyaráznom, mit is értek Nagy Depressziós Évtizeden. Röviden azt, hogy Őszöd botránya után nem csak a baloldalnak hívott politikai térfél közösségei, szereplői, infrastruktúrája és reményei álltak bele a földbe. A depresszió végigfolyt az országon. Osztályrészük lett azoknak is, akik a politikától távolságot tartanak. Mert, hazudjon bármit is magának (pláne: magáról) a 2006 és 2009 közötti rezsim túlélő maradéka, az országirányító politika kudarca abban a három évben is napi, nyomasztó tapasztalása volt a nem politizáló tömegeknek is. Depressziós nyomás az is, amikor a politikai túlélés oltárán feláldozott reformok (oktatás, egészségügy, adórendszer) csak pislognak, mint a hamarost kiégő izzó. Magyarország nem volt vidám, optimista hely ekkor sem. Bizonytalan ország, billegő, majd kisebbségi kormánnyal, sodródó vezetőkkel. A Bajnai-kormány után pedig a szakmaiságban, felelősségben, politikusi tisztességben épp csak helyreálló közbizalmat szépen agyoncsapta az akkori ellenzék a régi szereplőkkel.
MTI Fotó: Marjai János
De, függetlenül a győzelmeiktől, bizony a depresszió ott terpeszkedik a fideszes oldalon is tíz éve. Őszöd után a harmatgyenge kormány leválthatatlansága, 2010-től pedig a Fidesz által kreált háborús pszichózis ennek az eredője. Egy pillanatra ne azt nézzük, mennyire elszántan követi a harcba Orbánt a tábora, hanem tudakoljuk azt tőlük: nem lenne jobb, ha végre rendben lennének a dolgok? Nem szeretne végre olyan hétköznapokat, ahol nem a fenyegetettség az úr, nem Soros gyíkemberei akarják elpusztítani hazánkat? Bizony, hangoskodjék bármennyire, a depresszió mérgezi őt is, hiszen a kormányzati kudarcok magyarázataként egyre erőszakosabb és abszurdabb végveszélyről győzködik.
Tíz éve így élünk. Ki boldog itt? A tehetetlen vagy NER-konspirátor „baloldali” ellenzékiek? Nem. A témáit vesztett, küszködő Jobbik? Nem. A törvényesség gyanúját fel sem vető módon vagyonosodó politikusok? Nézzék meg a Derrick-táskákat Rogán Antal hamuszín arcán, és mondják, hogy a pénz boldogít. Mármint a vagyonnyilatkozaton túli. Nem. Boldogok a fideszes újságírók? Akinek marad fél flekkje a saját véleményére is, oda keserű epét köp, nem pasztelles csendéletet. Bayer Zsolt olyan depressziós, mintha egy kétharmados liberális kormány regnálna.
A Nagy Depressziós Évtized a távlatot vette el tőlünk, a pozitív tervezhetőséget. Az MSZP–SZDSZ-kormány 2006 után nem tudta, a Fidesz-kormány pedig hat éve nem akarja megmondani, mi lesz az országgal holnap. Pártfüggetlenül csaknem tízmillió magyar depresszióját táplálja tíz éve, hogy kiszámíthatatlan, mi történik az anyukájával a kórházban, a gyerekével az iskolában, a párjával a munkahelyén. Tíz éve olyan világot élünk, ahol a győztes se tudja és meri mondani, hogy „boldog vagyok”.
Aki először tudja ebből kiemelni a fejét, azé lesz a magyarok szíve és szavazata.
Jaj, de mit húzom, miközben jó híreket ígértem? Már csak annyi hely maradt, hogy röviden megemlítsem ezeket. Egyrészt azt, hogy Vona Gábor (ahogy az ATV-n láttam) már nem is zsúrpubi, hanem egyenesen egy szilfid Schmuck Andor lett – aki tehát egy esetleges Jobbik-kormánytól tartott, nyugodjon meg picit. Erről a Vonáról a szavazók jó részét simán lekapja a Fidesz, egy másikat meg majd az originális náculást számon kérő, reaktivált Novák Előd. A másik jó hír meg az, hogy az Együtt önálló listaállításról döntött, ami csak jól sülhet el. Vagy az történik, hogy új szavazókat nyer, és négy év túlhordott terhesség után valódi párt születik – vagy az derül ki, hogy kizárólag összefogás-fétises ellenzékiek képzelhetők el, ekkor az Együtt el fog tűnni, és szavazói átúsznak a legújabb összefogósdi listája mellé.
Ezek a jó híreim. A depresszió tartósan nem múlik egyiktől sem, de kicsit azért örüljenek.
