Ceglédi Zoltán: Jó emberek nélkül
Nem a karácsonyi szentimentalizmus teszi: ugyanez a gondom egy tetszés szerinti októberi szerdán is. Higgyék el, amíg ezzel nem kezdünk valamit, semmilyen szakpolitikai meg nemzetstratégiai ügy nem vihető sikerre.
A rendszerváltás idején hatalmas vitamininjekciót kapott a korábban évtizedeken át kontraszelektált, MSZMP-káderekkel homogenizált magyar politikusgarnitúra. Hirtelen hihetetlenül sokszínű palettát láttunk, a legváltozatosabb hátterű amatőrök szálltak be a politikába. Ahogy az ilyen merítéseknél lenni szokott, voltak köztük teljes kudarcnak bizonyuló figurák és megúszós kibicek is, de voltak oroszlánkörmöket villantó, szupertehetséges kezdők, szerethető, emberi figurák és rakkolós szakik.
Fotó: MTI/Cseke Csilla
Világítótoronynak meg Göncz Árpád, akit tízből nyolc magyar szeretett. Ma ennek a népszerűségnek a fele is (ami, lévén ötven százalék alatt, inkább népszerűtlenség) komoly sikernek számít. A magyar pártpolitika aztán módszeresen kilökte a szerethető politikusokat, a közmegegyezés szerinti jó embereket mint idegen testet. A marakodó maradék leginkább agresszióval igyekszik az ellenfelein (és azonos oldali versenytársain) felülkerekedni. Nagyítóval is alig találni olyan politikust, aki a szó pozitív értelmében veszélytelen, akiről azt tudom hosszan sorolni, hogy kit és mit szeret, nem pedig azt, hogy kiket gyűlöl, mit akar eltörölni, elpusztítani. Gondolja végig az ön által ismert szereplőket! Hány olyan van köztük, akit elfogadna a gyereke osztályfőnökének? Melyikükre bízná rá a cége könyvelését, a lányát az esti buliban, melyiktől vásárolna használt autót?
A Fidesznél régóta a karrier előfeltétele, hogy a politikusaik a lehető legotrombábban üssék a kijelölt ellenségeket. Kivétel nélkül: minden releváns, kicsit is ismert kormánypárti politikus, Lázár János, Rogán Antal, Németh Szilárd, Szijjártó Péter, hosszan sorolhatnám, mind csak azzal keresi a szavazói figyelmét, hogy milyen ormótlan és cinikusan gonosz a viselkedése. Még mutatóba se hagytak szerethető, jó embereket a kirakatban.
De a baloldalinak mondott ellenzék is alig színesebb. Van egy blokk, amelyik a bunkóságban, üvöltésben versenyez a kormányoldallal, van egy másik, amelyik évekkel ezelőtt felvette magára a „mi vagyunk a kisebbik rossz” kabátot, a maradék pedig azzal teszi magát szerethetetlenné, hogy állandóan arról beszél, hogyan feküdne össze az előzőekkel. A Jobbikból mindig felböffen egy Toroczkai, gondoskodva arról, hogy ne felejtsük el, kikből áll e párt, aki pedig látta a „Schiffer András Mindjárt Tarkón Köpi Varju Lászlót” című pszichodrámát, az már tud mindent az LMP-ről is.
Jó emberek nélkül pörgeti magát a magyar politika. Ezért nem nő a szavazók száma. Nincsenek példaképek a kirakatban, üres a piedesztál, nincs emberi szó. Így pedig semmiféle együtt cselekvő, pozitív közösségük sincs a polgárokkal. Butítani, gonoszabbá tenni, gyűlöletre nevelni még csak-csak tudnak (sajnos), de szó sincs olyan szövetségről a közéletet alakítók és „a” magyarok között, amely szerethetőbb, sikeresebb, igazságosabb, szabadabb Magyarország alapja lehetne.
Egyszerűbben: addig egyetlen reformot sem lehet végrehajtani, amíg nem jelentkezik olyan politikusi gárda az ország irányítására, akiknek elhiszik, hogy jót akarnak. Ez a permanens hitelvesztés is oka annak, hogy az egészségügy évtizedes zombiként rohad, az oktatási átalakítások pedig közmegegyezés szerint károsak (persze van, aki örül annak, hogy elveszik a társadalmi mobilitás és a szabad gondolkodás esélyét is). Elképesztően várja már a társadalom a gyógyítókat, a jó embereket – nem véletlen, hogy már akkor is a villamossíneken vonul, önfeledten kurjongat az ünneplő tömeg, ha a magyar focisták döntetlent játszanak a már-nem-is-tudom-kivel.
Ha lesznek önnek fogadalmai, elhatározott missziói a következő évre, szeretnék közéjük csempészni egy egyszerű, de nagyon fontos szűrőt. 2017-ben ugyanis pontosan fogjuk látni, kik (és ha nem ugyanazt műveli az ellenzék, mint 2014-ben, akkor azt is, hogyan) kérik a szavazatainkat a hatalom megszerzéséhez vagy megtartásához. Azt kérem, tekintsen rájuk olyan szűrőn keresztül is, hogy jó emberek-e ezek egyáltalán.
