A pedagógusok helyzete

Az értékelési szempontok

A pedagógusok helyzetének változását a két rendszer közötti különbséget több szempontból vizsgálva lehet megérteni. Ezek közé tartozik a jövedelmek alakulása, a szakmai, módszertani önállóság változása, a foglalkoztatás rendszere, a munkafolyamatok, munkavégzés szervezése, munkaterhek alakulása. Ezek sok esetben összefüggő, egymást fedő kérdések.

A jövedelmi helyzet alakulása

A közoktatás rendszerében a pedagógusok jövedelemhelyzetét jelentős mértékben befolyásolja az a körülmény, hogy a munkáltatójuk a munka törvénykönyve hatálya alá tartozik, vagy a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény hatálya alá. A közalkalmazottak juttatásainál az illetmény-előmeneteli rendszer kötött szabályait kell alkalmazni. Munkaviszony keretében történő foglalkoztatásnál a felek szabad megállapodása határozza meg a munkavégzés ellenértékét, azzal a megkötéssel, hogy a minimálbérnél, a garantált bérminimumnál senki nem kaphat kevesebbet. A közoktatásról szóló törvény előírta ugyan, hogy pedagógus munkakörben a munkabér nem lehetett kevesebb, mint az azonos feladatot ellátó, közalkalmazottként foglalkoztatott pedagógus illetménye és pótlékainak összege, azonban ezen túl a felek megállapodása érvényesülhet.

A köznevelésről szóló törvény merőben új gyakorlatot vezet be. Megtiltja a közalkalmazotti előmeneteli és illetményrendszer szabályainak az alkalmazását. Bevezeti a pedagógus-életpálya kereseti szabályait, függetlenül attól, hogy mely foglalkoztatási törvény hatálya alá tartozik a munkáltató. Akár munkavállalóként, akár közalkalmazottként látja el a feladatát a pedagógus, alkalmazni kell illetményének, illetve munkabérének meghatározásához a köznevelésről szóló törvény és a végrehajtására kiadott kormányrendelet előírásait. Kétségtelen tény, hogy az új rendelkezések alapján megállapítható díjazás összege akár több tízezer forinttal is meghaladja a korábbi szabályok alapján számítható összeget. Kétségtelen tény az is, hogy a közalkalmazotti illetménytábla és pótlékalap közel egy évtizede nem változott. Ebből következően a közalkalmazottak „alapdíjazásának” összege nem emelkedett. Az új díjazási rendszer mégis sok tekintetben hátrányos a pedagógus munkakörben foglalkoztatottakra.

A közalkalmazotti rendszer alkalmas arra, hogy elismerje a többlet szakképesítéseket, a több, magasabb szintű szakmai tudást, az átlagosnál jobb munkateljesítményt, a többlettanítást. A szakvizsgázott pedagógust másik, magasabb fizetési osztályba kell sorolni. A „plusz” szakképesítésért illetményemelés jár. A köznevelés rendszere nem veszi át ezeket a differenciálási lehetőségeket. Minden pedagógusnak – függetlenül attól, hány évet töltött el a pályán – a „rajtvonalhoz” kell állnia az életpálya bevezetésekor. Mindenki a Pedagógus I. fokozatba kerül. Megszűnt a kiemelt munkavégzésért járó keresetkiegészítés, az intézményi minőségbiztosítási rendszerben való közreműködésért járó pótlék, a halmozottan hátrányos helyzetű gyermekekkel, tanulókkal való foglalkozás után járó pótlék, a többlettanítás után járó óradíj.

Az új illetmény-előmeneteli rendszer bevezetését – 2013 szeptemberétől kiindulva – több lépcsőben, 2017. szeptemberi zárással tervezte meg a kormány. Az utolsó általános, mindenkire kiterjedő illetményemelés – egy 2016. júniusban elfogadott köznevelésitörvény-módosítás alapján – elmarad. Az így felszabaduló összeget az intézményvezetők a bérek differenciálására használhatják fel. Ez a megoldás azonban felveti a visszamenőleges szabályozás tilalmának kérdését

A pedagógus szakmai, módszertani szabadsága

A pedagógusok szakmai, módszertani szabadsága a köznevelés rendszerében alaposan megfogyatkozik. Ez összekapcsolódik azzal a változással, hogy nem az iskolák készítik el, fogadják el a helyi tantervüket, hanem a kötelező kerettantervet kell helyi tantervként alkalmazniuk. A pedagógusnak a kerettantervben előírtakat kell teljesítenie. Meg kell követelnie minden tanulótól, hogy a meghatározott időpontra sajátítsa el mindazt, amit központilag előírtak. Ehhez kapcsolódik a tankönyvkészítés és -választás lehetőségének korlátozása. A közoktatás rendszerében a pedagógus az iskola pedagógiai programjában meghatározott elvek figyelembevételével döntött arról, hogy munkája során melyik tankönyvet alkalmazza. A köznevelés rendszerében a kerettanterv adott tantárgyához kiadott két tankönyv közül lehet választani. A tankönyvek fejlesztése, kiadása és forgalmazása állami feladattá vált.

A pedagógus szakmai, módszertani szabadsága, a lehetőségek kihasználása szorosan összefügg a munkahelyválasztás lehetőségével, az alkalmazás kérdéseivel. Mennyire ösztönző a munkahelyi légkör az innovációra? Mennyire szabad a véleménynyilvánítás? A kötelező tanterv, a kötelező tankönyv, az alkalmazás, a tanfelügyelet, a kötelező köztestületi tagság nem ösztönöz, hanem visszafog.

Az alkalmazás, foglalkoztatás rendszere

Az alkalmazás, a munkahely megválasztásának lehetősége az állami intézményfenntartás körében gyakorlatilag megszűnt. 2013. január 1-jén az önkormányzatoktól átvett intézmények megszűnnek, az állami intézményfenntartó központ szervezeti egységeivé válnak. Elveszítik – polgári jogi értelemben – jogi személyiségüket. Nem köthetnek szerződést. Nem rendelkeznek költségvetéssel. A vezetőiknek nincs munkáltatói joguk. A munkáltatói jog gyakorlására a központi hivatalként működő állami intézményfenntartó központ elnöke kap felhatalmazást. Az azóta eltelt időszakban a helyzet némileg megváltozott, miután az állami intézményfenntartás rendszere változott. A szakképzésben részt vevő intézmények kiválásával és a negyvenhét szakképzési centrum létrejöttével nőtt a munkáltatók száma. 2017. január 1-jétől az egy állami intézményfenntartó központ helyett ötvennyolc tankerületi központ jön létre, amelyek elvi irányítását a Klebelsberg Központ látja el. Nagyobb a lehetőség arra, hogy a pedagógus munkahelyet változtasson. Arra nehéz választ adni, hogy az állami munkáltatókra kiterjedően létezik-e „fekete lista”. A munkáltatók csekély száma – amely egyébként az óvodákat leszámítva az ellátórendszer több mint nyolcvan százalékát lefedi – lehetővé teszi a gyors információáramlást.

A foglalkoztatás rendszere, a munkáltatói jogok gyakorlása időközben meglehetősen bonyolulttá vált. Az állami fenntartású intézmények vezetőit a miniszter bízza meg és menti fel. Ez közvetlen függőségi kapcsolatot hoz létre. A munkáltatói jogok gyakorlása megoszlik a fenntartó és az intézményvezető között. Az intézményvezető jogosítványa nem terjed ki az alkalmazásra (kinevezésre) és az alkalmazás megszüntetésére (kinevezés megszüntetésére). E jogosítvány az állami intézményfenntartó elnökét, átruházott hatáskörben az illetékes vezetőjét (a jövőben a tankerületi központ vezetőjét) illeti meg. Az egyéb munkáltatói jogkörök gyakorlása az intézményvezető jogosítványa, kivéve, ha a döntésének költségvetési vonzata van. Ennek megítélése nem egyszerű. A munkáltatói döntésnek sokszor van költségvetési vonzata. Az óraadó tanár alkalmazásához polgári jogi szerződést kell kötni. A rendkívüli munkavégzés elrendelésekor fizetni kell a dolgozónak. Az igazgató nem állapíthat meg célfeladatot, nem adhat jutalmat, nem döntheti el a pótlék összegét a megadott alsó és felső határok között. Nem adhat vezetőhelyettesi megbízást. Nem köthet tanulmányi szerződést.

A tankerületi központokról rendelkező kormányrendeletben foglaltak szerint a tankerületi központ költségvetése terhére a köznevelési intézmény – a tankerületi központ belső szabályzatában meghatározott összeg erejéig és kiadási jogcímen – átruházott hatáskörben kötelezettséget vállalhat, kiadás teljesítését kezdeményezheti. Ebből a szövegből látszik, hogy az intézményeknek saját költségvetésük a jövőben sem lesz. Nem lehet tudni, mekkora összeg felett rendelkezhet majd az intézményvezető. Nem lehet tudni azt sem, hogy milyen jogcímen – dologi, bér, más. Nem lehet tudni azt sem, tankerületenként, intézményenként eltérő vagy egységes összegek, jogcímek kerülnek megállapításra a belső szabályzatokban. A belső szabályzat nem jogszabály. Bármikor megváltoztatható. Megszegésének ritkán van következménye.

A munkavégzés szabályai

A pedagógus munkakörben történő foglalkoztatás szabályai alapvetően megváltoznak a köznevelés rendszerében. A közoktatás bizalmi elve helyébe a köznevelésben az állam mindent szabályoz, mindent ellenőriz elve lép.

A közoktatás rendszerében a pedagógus munkaideje két nagy részből áll: gyermekkel, tanulókkal történő közvetlen foglalkozás ideje és a munkaidő többi fennmaradó része. A gyermekekkel, tanulókkal való közvetlen foglalkozás ideje az adott munkakörhöz tartozó fix kötelező óra. A pedagógusok többségének heti huszonkét óra. Ennek teljesítését kell nyilvántartani. A kötelező óra felett végzett tanításért óradíj jár. A kötelező órával le nem kötött munkaidővel a pedagógus maga gazdálkodik, milyen feladatot és hol látja el. Az intézmény vezetője a szükséges feladat elvégzésére utasítást adhat. A pedagógus a munkaidőnek ebben a részében ügyviteli feladatokat lát el, előkészíti az óráit, dolgozatokat javít, felkészül az óráira, felügyel a tanulókra, fogadóórát tart, családot látogat stb. Mindenki tudta és tette a dolgát. A köznevelésről szóló törvény a pedagógus munkaidejét három nagy szakaszra osztja: kötött munkaidőre, neveléssel-oktatással lekötött munkaidőre, szabadon felhasználható munkaidőre. A kötött munkaidő heti harminckét óra, ezen belül a neveléssel-oktatással lekötött munkaidő heti huszonkettő–huszonhat óra. A fennmaradó nyolc órával a pedagógus maga rendelkezik. A pedagógus a kötött munkaidőben köteles a munkahelyén tartózkodni. A neveléssel-oktatással lekötött munkaidőn belüli óraszámok meghatározásának nincsenek kritériumai. Az igazgató huszonhat óra felett is elrendelhet eseti helyettesítést, például ha valaki beteg lesz. Az eseti helyettesítés napi kettő, heti hat óra. Összesen harminc alkalommal lehet elrendelni eseti helyettesítést anélkül, hogy bármilyen ellenszolgáltatást fizetnének a többletmunkáért.

Az új foglalkoztatási rendben kevés az a pedagógus, aki ne dolgozna többet a heti törvényes munkaidőnél, a heti negyven óránál. Bizonytalan, kinek heti hány órát kell tanítania. Bizonytalan, kinek milyen okból adnak kevesebb vagy több órát. Az tény: ugyanannyi az illetménye, a munkabére a pedagógusnak, ha heti huszonkét órát tanít, mint ha heti huszonhat órát és még eseti helyettesítést is ellát.

A kötelező köztestületi tagság

A pedagógus 2015. január 1-jétől – amennyiben állami vagy önkormányzati fenntartású intézményben dolgozik, a törvény erejénél fogva – a Nemzeti Pedagógus Kar tagjává válik. A Nemzeti Pedagógus Kar tagja köteles megtartani a kar alapszabályában, etikai kódexében foglaltakat. Magatartásával, nyilatkozataival nem sértheti a Nemzeti Pedagógus Kar érdekeit. A Nemzeti Pedagógus Kar etikai kódexe megsértése esetén – hivatalból – etikai eljárást kell lefolytatni. Az etikai kódex által megfogalmazott elvárások az általánosság olyan magas szintjén mozognak, hogy bármilyen értelmezést lehetővé tesznek. Ennek igazolására néhány példa: „A pedagógus sem tetteivel, sem nyilatkozataival nem csorbítja saját intézménye és hivatása jó hírét, annak öregbítésére törekszik”, „A pedagógus mindenkor példát mutat nemzeti jelképeink megbecsülésében, nemzeti ünnepeink és a mindezek által jelképezett, képviselt értékek tiszteletben tartása terén.” Az etikai vétség miatt kiszabható büntetések között a kizárás és ehhez kapcsolódóan a „hivatalvesztés” nem szerepel. Az etikai kódex azonban szakmai szabályként határozza meg önmagát. A munka törvénykönyve szerint a szakmai szabályok megsértése megalapozza a foglalkoztatási jogviszony megszüntetését.

A pedagógus ellenőrzésének rendszere

Végül, de nem utolsósorban létrejött az állami tanfelügyelet rendszere és az állami minősítés rendszere. Ezek együttesen garantálják, hogy az állam egyetlen pedagógust se veszítsen szem elől. Az Oktatási Hivatal minden év július 20-ig a következő évre szóló országos pedagógiai-szakmai ellenőrzési tervet készít megyei bontásban. Az ellenőrzési tervet úgy kell összeállítani, hogy ötévente egy alkalommal minden intézmény minden pedagógusára sor kerüljön.

Az országos pedagógiai-szakmai ellenőrzés részeként a miniszter által jóváhagyott módszerek, szempontok szerint intézményi önértékelést kell tartani, amelynek részeként kétévente sor kerül az intézmény pedagógusai, valamint az intézményvezetői megbízás második és negyedik évében az intézményvezető intézményen belüli értékelésére.

Az országos pedagógiai-szakmai ellenőrzés az óra- és foglalkozáslátogatás, a megfigyelés, az interjú és a pedagógiai dokumentumok vizsgálata módszereit alkalmazza.

A minősítési eljárásban való részvétel előfeltétele az életpályán történő továbbhaladásnak – Gyakornok, Pedagógus I., Pedagógus II. fokozat. Minden pedagógusnak pályája során legalább két alkalommal minősítési eljárásban kell részt vennie, amelynek megszervezése szintén az Oktatási Hivatal feladata. A minősítési eljárás fontos része az óralátogatás.

Az ellenőrzés és a minősítés rendszere útmutatókra épül, amelyeknek elvileg nem lehetnének kötelező, számon kérhető előírásai.

Mind a két rendszer kipróbálatlanul, sürgősséggel került bevezetésre, többször megváltoztatott szabályokkal. Mind a két rendszer igényli az intézményekben dolgozó pedagógusok közreműködését. A Mesterpedagógus és Kutatótanár fokozatba besoroltak kötelesek ellátni a tanfelügyelő, a minősítő szakértő feladatait. Így az állami irányítás részévé válnak, miközben egy adott nevelőtestületnek is a tagjai. Az állam tetszése szerint szerezhet információkat az intézményben folyó munkáról, adott esetben egyes pedagógusról.

A pedagógusérdekeltség alakulása

A köznevelés rendszerében a pedagógusnak nem érdeke az innováció. Sőt abban érdekelt, hogy ne hívja fel magára a figyelmet, megfeleljen az állami elvárásoknak. A pedagógus joggal tart attól, hogy ha az állami akarattal szemben fellép, elveszíti állását.

A tanulmány első részét itt olvashatja:

A tanulmány második részét itt olvashatja:

A tanulmány harmadik részét itt olvashatja:

A tanulmány ötödik részét itt olvashatja: