Ambrus Attila a bankrablással járó stresszről: Az, hogy esetleg valakit meg kell öljek, traumatizáló

Ambrus Attila megdöbbentő vallomást tett a '90-es évekről.

2024. június 19., 15:38

Szerző:

Ambrus Attila korábban már többször is beszélt arról, mennyire nehéz gyermekkora volt. A később Viszkis rabló néven elhíresült médiaszemélyiség most azt is hozzáteszi, hogy a bűncselekmények elkövetésének filmbe illő időszaka is mennyire traumatizálta őt. Nagy mélységeket járt meg, de kijött a túloldalon.

Ambrus Attila paranoiás lett a bűnözői léttől

Az újrakezdés van a fókuszában az új könyvnek, ami Ambrus Attila életét mutatja be. Az ország leghíresebb keramikusa most a TV2 Mokka című műsorában szerepelt, ahol nemcsak arról beszélt, hogy milyen mélységeket járt meg gyermekként majd később bűnözőként egyaránt, azt is elárulta, hogy egy-egy rablás után hogyan próbálta kiengedni a stresszt:

„Amikor megvoltak a balhék, mindig hazamentem Erdélybe, és néhány napig fönt a hegyekben elmentem túrázni. Muszáj volt a fejemet kiszellőztetni. Nagyon komoly pszichés stressznyomás van. Az, hogy téged lelőnek, az egy dolog –se kutyám, se macskám nem volt, lógtam a levegőben. De az, hogy én esetleg valakit meg kell öljek, az nagyon komoly lelki... mindenféle szinten az ember traumatizálva van egy ilyen helyzetben.”

Összesen harmincszor rabolt bankot, és ebben az időszakban folyamatosan körözték, ami miatt idővel üldözési mániája lett:

„[Hokikapusként] úgy ültem a cserepadon is, hogy sisakban. Nem mertem levenni, mert attól féltem, hogy valaki felismer. Gondolj bele ebbe a kettős életbe: van egy úgynevezett civil életed és van egy bűnözői múltad, ami azt jelenti, hogy bárki bármikor felismerhet. Hiába voltam parókában, hiába álcáztam magamat.”

Érdemes a teljes interjút megtekinteni alább.

Ambrus Attila gyermekkora

És ha már fent a gyermekkorát említettük, a fentiekhez érdemes tudni Ambrus Attiláról, hogy élete első 20 évét Erdélyben töltötte, de nem voltak igazán boldogak ezek a gyermekévek. Másfél éves volt, amikor az édesanyja elhagyta, az édesapja verte és nem volt jó vele a kapcsolata, végül a nagyszülőkhöz került. Már kamaszként volt, hogy lopási ügybe keveredett, nevelőintézetben és munkatáborban is járt.

Viszont, amint egy korábbi TV2-es interjúban meséli, a '70-es években gyerekként és kamaszként rendszeresen olvasott – igaz, nem olyasmit, ami ennek a korosztálynak való.

„Nálam ott csúszott el a történet, hogy én már 10 évesen Az angliai vonatrablást olvastam, meg az összes Rejtő-könyvet, meg mindent, ami a kezembe került. És ugye nem árt, ha a gyerek a korának megfelelően kap könyvet a kezébe”

– árulja el Ambrus Attila, hogy honnan merített ihletet későbbi rablásaihoz.

(Kiemelt kép: TV2/Mokka)