Radikálisan irgalmas

A pünkösd előtti napokban Csíksomlyóra látogat Ferenc pápa. Az Orbán-kormány által a kereszténység védőbástyájának titulált Magyarország helyett az ortodox többségű Romániában találkozik a magyar katolikus hívekkel. Nem véletlenül kell Erdélybe zarándokolniuk azoknak, akik közelről szeretnék látni az egyházfőt. Bár a magyar kormány többször is invitálta már a pápát Magyarországra, Ferenc nem hajlandó ellátogatni olyan országba, ahol gyűlöletpolitikát hirdettek a menekültekkel szemben. „Nem keresztény ember, aki csak falak építésére gondol, hidakéra nem” – vallja a pápa. Úgy látja, csak akkor lehet béke, ha a kereszténység és az iszlám megfér egymás mellett a világ minden kontinensén, a muzulmán hagyományú arab világban éppúgy, mint a keresztény kultúrán épült Európában. Saját papjait is bírálja, mert szerinte indokolatlanul sokat foglalkoznak hálószobaügyekkel: megszállottan ellenzik az abortuszt, a melegházasságot, a fogamzásgátlást, miközben túl kevés figyelmet szentelnek a szegényeknek. Ezek nem eretnek gondolatok ugyan, de semmiképpen sem NER-kompatibilisek. A hat éve hivatalban lévő Ferenc személyiségéről és tevékenységéről Perintfalvi Rita teológussal és Hodász András katolikus pappal beszélgettünk. Ők sok mindenben egyetértettek ugyan, de számos fontos kérdésben – például a papi pedofília, az egyházi reformok mértéke és intenzitása vagy a dogmákhoz való viszony – jót vitáztak egymással. Másképp látják azt is, hogy Ferencet – aki számos ajtót berúgott – milyen karakterű pápa követheti majd, illetve elképzelhető-e egy újabb egyházszakadás.