Palackposta

Másnak szóló szerelmes levelet elolvasni – nagy illetlenség. Indiszkréció. Kivéve, ha címzett és/vagy író művészeti közszereplő. Mert akkor bizony minden szó a tapintatlan halhatatlanságé is.

Nemcsak Lilla, Júlia és Léda lenne színtelenebb nélkülük, de a trubadúr is szimplább. Az iskolában tanított szerelmek szintén más fénytörést kapnak ebben a 125 történetben. A lírai kötelezők mellett a 82 éves, túlkoros Kossuth Lajos gyengéd sorait olvashatjuk, amelyeket a szinte zsenge Z. Saroltához írt. Olyan ritkaságokra is rábukkanhatunk, mint az 1526 augusztusában kelt, Batthyány Ferenc horvát bán által írt szerelmes testámentum ama csata előtt, amelyben számolnia kellett saját vesztével is, noha gyereket ígér feleségének, a „jó Katusnak”, ha túlélne. Itt olvasható Füst Milán és Jaulusz Erzsébet kanyargós szerelmének néhány stációja, itt biztatja Kosztolányiné a visegrádi kísértő harmadikat, hogy ugorjon a Dunába. Széchenyi meg is teszi – úton Döblingbe.

A kívülállók nem érthetik, mi köti össze „az ország Nagymamáját”, Prielle Kornéliát (79) vőlegényével, a holland vérű Rozsnyay Kálmánnal (34), miért becézi Jászai Mari „eleven lótuszvirágnak” Szomory Dezsőt, miért tartotta Kassák legfeljebb csak másodhegedűsnek a nőt, miféle hófehér ártatlanságban fogantak Gozsdu Elek sorai Weisz Anna „nagyságos asszonyhoz”, más feleségéhez. És vannak még a soha ki nem kézbesített levelek: amilyet Bethlen Margit írt Bethlen Istvánnak 1946 decemberében a moszkvai börtönbe, előzékenyen angolul (hátha a magyart nem értik a Butirszkaja cenzorai), mert el akarta mondani, hogy mindörökre szereti. De mire odajutott volna a levél, nem volt kinek kézbesíteni. A KGB dohos levéltárából került elő nemrég. Se címzett, se feladó nincs már.

(Nyáry Krisztián: Írjál és szeressél. 125 szerelmes levél és történet. Corvina Kiadó.) / Erdélyi S. Gábor