Okos, élhető, szerethető

Észak-Amerika és Európa nagyvárosaiban viszont több olyan központ is épült, amire ezt a kifejezést ráilleszthetjük. Ifj. Chikán Attila blogján olvasható a szingapúri központú Eden Strategy Institute 2018-ban készült rangsora, amelyben az első helyeken Észak-Amerika nagyvárosait találjuk: New York, Boston, Vancouver, San Francisco, Chicago, Seattle vagy Charlotte. Magyarország is a követők közé lépett.

2017-ben Finta József vezetésével elkészült a Smart Budapest koncepció, amely már digitális rendszerekkel kívánja megoldani az egyre zsúfoltabb nagyváros közlekedési, energetikai, kereskedelmi, környezetvédelmi és nem utolsósorban városvezetési kérdéseit. Mert az okosváros nemcsak azt jelenti, hogy jelentősen csökkentjük a környezetkárosító hatásokat és észszerűsítjük az életformánkat, hanem az okosváros egyben okos kormányzást is jelent. E téren jelentős korlátokat látunk a központosító NER-ben, amely a demokratikus törvényalkotás helyett egyre inkább a rendeleti kormányzás felé halad. Persze ez sem tart örökké, a szakemberek tovább dolgoznak az élhető városi környezet tervezésén Pécstől Debrecenig, mert a klímaválság, az egyre zsúfoltabb és pazarlóbb városi életforma végletesen elszlömösítené a lakóhelyeinket, vagyis a smartosodás, az okosodás lehet az egyetlen út a túléléshez. Némi reményt jelent, hogy a Magyar Nemzeti Bank nemrég kiadott Versenyképességi Programja is kiemeli: a főváros és a megyeszékhelyek okosvárossá válása az élhető jövő egyik feltétele.

2050-re a világ lakosságának 80 százaléka városokban fog élni, ezért az egyik legfontosabb teendő a várostervezés – olvasható a Jones Lang LaSalle Incorporated (JLL) amerikai ingatlanfejesztő cég tanulmányában. A magyarországi Paulinyi & Partners, a fenntartható építészet egyik vezető cégcsoportjának szakemberei ehhez hozzáteszik, hogy az energia 35 százalékát az épülethasználat emészti fel. Az európai nagyvárosok többsége egészen hasonló problémákkal küzd: a turizmus miatt hatalmas a tömeg, a belvárosokban elszabadulnak a lakásárak, miközben a történelmi városrészek lakosai kiköltöznek, a közlekedés egyre kaotikusabbá válik, és minden határon túl növekszik a levegő, a vizek és általában a környezet szennyezése.

Ezzel párhuzamosan – teszi hozzá Vámossy István projektigazgató, a már épülő Etele Plaza társtervezője – megszűnőben van mindenütt az úgynevezett monofunkciós város, vagyis a korszellemmel már nincs összhangban, hogy az emberek otthona és munkahelye vagy a gyerek iskolája egymástól távol legyen. A dél-budai városközpont fejlesztése – amelynek az egyik első épülete az Etele Plaza lesz – azt az új modellt követi, ahol ezek közelsége, egy centrumba helyezése okán eltűnik az életünkből a reggeli és esti hosszú utazgatás, sokkal kevesebb idő alatt, lényegesen kisebb energiafelhasználással dolgozunk, vásárolunk és szórakozunk.

Vannak már olyan használható példák, mint Düsseldorfban a Hafen városrész is – mondja Burián Gergő, a Paulinyi & Partners másik projektigazgatója. Itt meghosszabbították a történelmi városmagot, emberi léptékű tereket és igen magas szinten szervezett tömegközlekedést alakítottak ki. De a budapesti Corvin negyed is jó példa arra, hogyan lehet a városmagon belüli területen megvalósítani, hogy lakóhelyünkről a munkahely és a szórakozás is gyalogosan elérhető maradjon. Ennek ellenére felmerül a gyanú, hogy olyan zárt városrészek jöhetnek majd létre, amelyek idővel elhasználódnak, és az emberek belterjes életük okán elfásulnak.

– Egy teljes városban kell gondolkodnunk, ahol az egyes városrészeket összeköti a korszerű közlekedési hálózat – veti ellen Burián Gergő projektigazgató. Szerinte nem alakulnak ki a jövőben zárványok, mert amellett hogy a multifunkcionális városközpontokban minden megtalálható, a kulturális kapcsolatok elengedhetetlenek, ami viszont elérhető olyan közlekedési eszközökkel, mint a korszerű gyorsvasutak és a metró. Kérdés azonban, hogy ha Budapest legújabb, valóban multifunkcionális városközpontjában sok ezer új munkahely jön létre, s mellette rengeteg szolgáltatás, szórakozóhely és kulturális program található majd – ami azt jelenti, hogy éjjel-nappal hatalmas lesz a tömeg –, nem nő-e a többszörösére a térség ökológiai terhelése. Burián Gergő azt mondja, ezt ellensúlyozza, hogy nincs autóforgalom, az épületek pedig a passzív eszközök miatt nagyon kevés energiát fogyasztanak. Mindemellett pedig új generációs tervezői szemléletről is beszélnünk kell.

Ez azt jelenti, hogy a korszerű, új munkahelyeket flexibilisen alakítják ki, változtatható terekkel, funkciókkal, alkalmazkodva az alternatív munkavégzési módokhoz. Amint e számunk Doku rovatában is olvasható, egyre jobban teret nyernek az új foglalkoztatási formák, a mobil- és az otthonról végezhető home office munka, amikor is az alkalmazottak csak ritkán járnak be a cég irodáiba, viszont ilyenkor sem egy állandó íróasztal mellett töltik az idejüket, hanem leginkább különböző közösségi terekben. Egy ilyen tervezési feladatot a többi között 20-30 éves távlatú jövőkutatás előz meg, hogy a városrészben bekövetkező változásokhoz igazítsák az épületeket és az egész terület infrastruktúráját.

Bardóczi Sándor tájépítész – akit az új városvezetés nemrég Budapest főkertészének nevezett ki – korábban egy svédországi tanulmányútján látott városrész képét idézte fel. Ott ugyanis már nincsenek autók, még a szemetet sem azzal gyűjtik be, hanem a házak előtt található szemétzsilipekbe kell önteni, ami csőpostarendszerben, légnyomással egy központi tárolóba továbbítja külön a szerves, külön a papír-, a műanyag és a fémhulladékot. Az épületek természetesen passzívházak, vagyis az energiakibocsátásuk zéró, a szükséges áramot, meleg vizet napelemekkel és szélgenerátorokkal állítják elő. A városrészben lakók a munkahelyüket, az üzleteket, az iskolákat, óvódákat gyalog érhetik el, s e területen belül még tömegközlekedésre sincs szükség.

Ez az igazán szép új jövő! / Rózsa Péter