Megmondják

Álljon itt a legújabb gyöngyszem, a budapesti városháza két kiemelkedően női vezetőjének kiáltványa:

„A nők teste nem árucikk! Emberként és női főpolgármester-helyettesként nem fogadjuk el, hogy városunkban napról napra a nők testét hirdetési felületként használó reklámok szegélyezik az utakat. Ezért indítványozzuk, hogy a főváros által kezelt hirdetési felületeken a jövőben ne lehessen ilyen reklámokat megjelentetni. A női test nem reklámfelület! Budapest egy európai nagyváros, ahol nem engedjük meg, hogy tárgyiasítsák a nőket! Mi, nők, európai magyarok, kiállunk a nők mellett az év minden napján! Gy. Németh Erzsébet, Tüttő Kata főpolgármester-helyettesek.”

Első tétel: fantasztikus kiállás. Ez itt, kérem, Európa. Sőt ez az igazi (Trebitsch) Európa, Gy. Németh Erzsébet és Tüttő Kata Európája. Ahol a város két befolyásos személyisége megmondja a tutit. Ahol ízlés dolgában majd ők eljárnak. Ezzel védik a nőket, a női tekintélyt, a női jogokat és mindent, azt is, ami a nő testéhez kötődik. Mert a női test nem árucikk.

Kezdem érteni, miért is nem akarja a mai baloldali ellenzék leváltani a Fidesz-kormányt. Mert azzal egylényegű. Ez is, az is meg alkarja mondani a tutit. Kéz a kézben kiskorúnak nézve az ország szavazóit, erkölcsi, ideológiai premisszákat állít eléjük. Felkentek. Egy női alsóruházat reklámjában tehát a melleket el kellene tüntetni. Nagyszerű, számos alkalommal kipróbált neveléstechnikai kérdéssel állunk szemben. Elődjei profibban csinálták, a traktoroslánynak senki nem nézte a plakáton a mellét, mert nem látszott, férfiasított alakja sugározta az új erkölcsi tant, és így munkásruhája alá rejtett teste nem is keltett sötét, bűnös vágyakat a férfiemberekben, hiszen meg sem jelent. Követendő út ez Gy. Németh és Tüttő szerint tehát. Megmondják: a női test nem reklámfelület.

Azzal semmi bajom nincs, hogy személy szerint őket zavarja minden olyan plakát, amelyen a női szépség, vonzerő egy árucikk népszerűsítésének szolgálatába áll. De honnan veszik a bátorságot ahhoz, hogy egyéni problémájukat a közügyek szintjére emelve kinyilatkoztassák, hogy – idézem – nem engedjük meg, hogy tárgyiasítsák a nőket? Vigyék talán a közgyűlés elé javaslatukat, tegyék, amit közszolgaként megtehetnek, és tartsák tiszteletben az eljárásjogot, az önkormányzatok működését leíró szabályokat. Indokolják meg részletesen, főpolgármester-helyettestől elvárható alapossággal, hogy mitől és miért is akarják megóvni a polgárokat a női test ilyen-olyan megjelenítésének tiltásával.

Beszéljünk erről, vitatkozzunk, győzzenek az érvek, de akár az érzelmek, hiszen valóban érzékeny ez a dolog. A kinyilatkoztatás a rémes ebben az egészben. A fölény, a párthübrisz, hogy kezünkben van a jogar, megmondjuk, megcsináljuk, és kész. Ezzel a beállítódással nehéz azonosulni, és azt várni, hogy a parancsuralmi rendszert kiépítő Orbánt le lehet váltani egy parancsuralmi rendszerben gondolkodó álellenzékkel.

Második tétel: egyébként pedig egy igen primitív pártprogramról van itt szó. Az MSZP most, fogyó támogatásától rettegve, rá akar ülni a népszerű trendekre: zöldül és nőzik. Be akar kapcsolódni a környezetért aggódó és azt védeni kívánó – egyébként jó reggelt! – európai politika sodrásába, valamint – szintén közösségi ügyként – az egyre erősödő női egyenjogúsításba (többszörös jó reggelt!).

Nosza, jöhetnek a hangzatos, nagyképű szólamok, hol is vannak a mi nőink, lám, itt, a főváros élén, hát adjanak ki valami nagyon ütős nyilatkozatot. Na mikor? A nőnapon. Oszt annyi! A sajtó felkapja rá a fejét, holnapra meg el is felejthetjük. Ők megtették, amit a pártjuk kívánt. Megmondták jól.

Harmadik tétel: ha már, akkor ne csak mondják, csinálják is! Fogalmazzák meg, szerintük milyen ismérvek alapján dönthető el, egy reklám még belefér-e a jó erkölcsükbe vagy nem. Mit, meddig, hogyan lehet/nem lehet mutatni egy női testből. Jelöljék meg fegyverhordozóikat, akik bizottságba tömörülve majd elvégzik a cenzori munkát. Tegyenek javaslatokat, miként óvjuk meg a tudatlan embereket ilyen rosszízú és káros látványosságoktól. A plakátokon kívül még mit kellene tiltani, ami tárgyiasítja a női testet – a képhordozók tárháza mai, digitális korunkban igen gazdag, lehet választani. És különben is, mondják meg jól a magukét!

/ Rózsa Péter