Levélváltás

Nem tudhatom biztosan, ezért csak remélni tudom, hogy Ceglédi Zoltánnak – aki más politikai elemző celebekkel versenyez – sok lájkolást hozott-e a 168 Óra 2018. január 18-i számában a Bokros Lajosról – utoljára című írása. Ceglédi – Matolcsy György minden valahai érvét szinte betűhíven felhasználva – övön alul és felül megsorozta Bokros Lajost, akinek minisztersége nyomán az ország gazdasága az unió és az IMF pénze nélkül öt éven át magas növekedési ütemet tudott mutatni, miközben az infláció, az államháztartási hiány és adósság, a leggazdagabbak és a szegények közötti jövedelmi és a vagyoni különbség folyamatosan csökkent.

„A mindig az őszinte beszéd hívének”, Ceglédi Zoltánnak figyelmébe ajánlok néhány apró tényt. A Közös Ország Mozgalom 2017. szeptember 1-jei rendezvényén Gyurcsány Ferenc – és nem Bokros Lajos – jelentette be, hogy tárgyalást kezdenek az együttműködésről a MoMával. Ez az együttműködés – az én értelmezésemben – azt is jelentheti, hogy a MoMa egyéni országgyűlési képviselőjelöltjeit, így Bokros Lajost is, akár a DK is támogatja. A 2017. szeptemberi bejelentés mindössze annyit jelenthetett, hogy az adott választókerületben (a DK vagy a MoMa) nem indít vele szemben saját jelöltet, és saját választóit arra szólítja fel, hogy a MoMa vagy a DK jelöltjét támogassák. Világosabban: Ceglédi állításával szemben ez egyáltalán nem azt jelenti és már a tavaly szeptemberi bejelentés idején sem jelentette, hogy Gyurcsány az Országgyűlésbe való ötszázalékos bejutási küszöb helyett a MoMa kedvéért a pártszövetségekre vonatkozó emelt, tízszázalékos küszöb teljesítését vállalta volna.

A „mindig az őszinte beszéd hívének”, Ceglédinek arról is tudnia kell, hogy az egyéni választókerületeket a MSZP és a DK felosztotta egymás között. Ez egyszerűbben azt jelenti, hogy minden más „politikai aktornak és a mögéjük fújt buborékpártoknak” ennél a két pártnál kell országgyűlési egyéni kerületben való indulásért kuncsorognia. A Magyarország felosztásában elöljáró két párt vezetőinek kell bemutatniuk a többi pártok vezetőinek saját jelöltjei népszerűségét és az adott szavazótábor választásokon várható reakcióját, körülbelül úgy, ahogy az a Svejkben elhangzik: „Tolja le és mutassa!” De hogy a valódi támogatottság ki ne derüljön, minden előválasztási kísérletet a két nagy párt már jó előre megtorpedózott. Előválasztásokon való megmérettetés híján e pártok és Ceglédi egyaránt a hasukra üthetnek, és kijelenthetik, hogy a MoMa „lejárt politikai szavatosságú” vezetője nem tudott meggyőzőt mutatni. Nyilván a Ceglédi által említetlenül hagyott Magyar Liberális (ugyancsak törpe) Párt elnöke, Fodor Gábor valamilyen különös oknál fogva jobbat „mutatott” az MSZP-nek, és vele szövetséget kötöttek. Kétségtelen, Bokros alkotmányos jogállamot és az újra szabad választásokat helyreállítani célzó 500 napos programjával szemben Fodor nem hirdetett „életveszélyes, önző blöfföt”.

Magyarország felosztása kapcsán az „őszinte” Ceglédi írhatott volna arról is, milyen elégedetten nyalogathatja a szája szélét a Várba költöző „Kerál” (Parti Nagy Lajos), hogy a nagy halak megeszik a kis halakat, és nem kell tartania attól, hogy „az összefogósdival onanizáló politikusok” a végén mégis előállnak valami megállapodással. De nem írt. Van ebben is valami leleplező őszinteség. A Magyarországot maguk között felosztó MSZP és DK vezetőiben – Botkától Gyurcsányig – az a közös, hogy azt hiszik: a nagyhalak eszik meg a kishalakat, és ettől erősebbek lesznek. Pedig az igazság, Hamlettel szólva – aki a politikai elemző celebek között nem oly népszerű manapság –, hogy ezek az úgynevezett nagyhalak is „lakomán vannak”, „Ahol nem ő eszik, hanem ahol őt eszik.” Az étlapra Ceglédi is felkéredzkedett. / Csillag István

Csillag István bő tizenhárom évvel ezelőtt fejezte be politikai pályafutását. Az a Gyurcsány Ferenc nyugdíjazta, akit most a DK által kikosarazott, nullaszázalékos Bokros Lajos is szid. Csillag István a kétezres évek elejéig az egyik legkiválóbb elméleti szakpolitikus volt, személyes tapasztalatok alapján is így őrzöm emlékezetemben. Dacára annak, ami aztán a minisztersége alatti, Medgyessy-féle őrült osztogatásról meg a korrupt autópálya-építésekről azóta kiderült. Én tiszteltem és tisztelem Csillag Istvánt. Most egy sértett kisnyugdíjas, Pista bácsi írt egy olvasói levelet, amiben érvek és tények helyett „celebekkel” hadakozik. Ez egyáltalán nem befolyásolja korábbi, tisztelettel teljes emlékeimet, de engedtessék meg, hogy a „hasraütésre mondja, hogy a MoMa nulla százalék” meg a „Bokros nem is akart közös listát, csak megalázó lett volna neki kuncsorogni”-féle nívó alatti, Facebook-kommentet se érő lódításokra ne reagáljak. Tudomásul veszem, hogy azzal a stílusos, művelt, cizellált, okos Csillag Istvánnal már nem fogok találkozni – ezzel a csapkodó, érvek helyett idézőjeleket dobáló Pista bácsival pedig nem akarok. / Ceglédi Zoltán