Le az utcára, ki a térre!
Csak ettől fél a hatalom, csak ezt nem tudja elhazudni, megvenni, kizárni, bezárni, agyonjogalkotni. Bele kell állnia.
Lázár János dühös, Lázár János fél. Orbán Viktor fel van paprikázva, Orbán Viktor mellébeszél. Pártunk és Kormányunk (épülő-szépülő, útján, mocskosimprilista-hanyattló, békeharc-békekölcsön-békemenet) legmagasabb posztjairól bizonygatják, hogy olyan, hogy polgári engedetlenség, az nincs is. Mintha soha nem is lett volna a fiatal, liberális, tüntető és szamizdatot terjesztő Fidesz, nem lett volna a kordonbontó, folyamatosan demonstráló 2010 előtti Fidesz. Dr. Ugyanaz feljutott a villamosra. Az utcai tiltakozás valójában szabotázs és provokáció, nem lehet, tilos, nyugati érdekek által vezérelt.
Évtizedekig közös célunk és egyben a fejlődés motorja volt, hogy egy legyen a magyar és a nyugati érdek. Ehhez képest Orbán Viktor már körülbelül annyi ideje munkálkodik az EU-ból való emigrációnkon, mint amennyi melót korábban a belépésünkbe rakott. De ami a lényeg: Orbán Viktor, Lázár János, valamint Németh Szilárd, utóbbi a fideszes értelmiség, magaskultúra, ékesszólás, intelligencia, humánum és ízlés szimbóleuma címért erős versenyben Tarlós Istvánnal, ők mind-mind azt szeretnék, hogy ne tüntessen ön, ne legyen engedetlen polgár.
Ezt az egyet ugyanis nem tudják még kinyírni. Minden egyéb dimenzióban nyerésre állnak. No nem azért, mert saját teljesítményük a valódi, létező, pláne piaci szereplők fölé emelte volna őket, hanem mert a tőlünk beszedett és ellopott pénzből meg tudják venni, tönkre tudják tenni, be tudják zárni, a fejünk fölött tönkrevágott, zombivá gyalázott adminisztratív, jogalkotási és végrehajtási eszközöket használva ki tudják végezni a többieket. Ha valódi oknyomozó újságírást végeznek valahol, akkor azt Orbánék megveszik és prostituálják (helló, „új” Origo) vagy kinyírják (viszlát, Népszabi). Viszik a tévét, a rádiót. Magukra írják a kampányszabályokat, előbb-utóbb majd leverik az óriásplakátokat is, Lajos már nem nekik fütyöl, ugye. Az ellenzék egyik felét agyonbüntetik a parlamentben, a másikkal meg, hogy is fogalmazzak, eltartási szerződést kötöttek.
De arra nincs még válaszuk, hogy mi van akkor, ha ezer, tízezer, százezer ember kimegy az utcára, mert elege van belőlük. Márpedig a spontán aktívum nem náluk buzog már. Persze, fognak majd venni maguknak tüntetéseket, közpénzből elszalonnásodott közgazemberek vonulnak majd lengyel importtüntikkel, fizetett statiszta-fideszesekkel, hogy üzenjenek Brüsszelnek, ó, lesz majd sorosozás, zsidózás, kutyaamerikázás meg putyinnyalás. Álsajtójuk szétírja, álciviljeik szétnyilatkozzák majd, hogy mekkora csoda szökkent itt szárba. De aki maga, saját, szabad akaratából dönt úgy, hogy kimegy az utcára, az nem velük, hanem ellenük vonul majd. A valódi civileknek egyre több okuk van tiltakozni, az ellenük vitt hadjárat egyre több összecsapást fog eredményezni.
Készüljenek az őszre, és menjenek ki. Le az utcára, ki a térre. Lesz bő félévnyi idő, amikor ennek még biztosan van értelme, hatása. Ha ez egy demokrácia, akkor lehet, ha pedig már nem az, akkor muszáj. Ne a bármilyen „oldali” pártok önző és ostoba üzengetéseire, tárgyalgatásaira, köpködésére és taktikázására bízzák a jövőjüket! Legyenek aktív polgárok, álljanak ki, álljunk ki a fontos, közös ügyekért. Hát nézzék már, hogy fél ettől Orbán, Lázár és a többi, izolált jólétbe, engedelmes mikrofonállványok közé, nyaloncok és fizetett tapsolók előtti, biztonságos pódiumhoz szokott, urizáló főizé! Jogunk van hozzá, okunk van rá. Csináljuk!
