Káosz és populizmus

„A kereskedelem, amelynek természeténél fogva az összetartozás és a barátság érzését kellene erősítenie nemzetek és emberek között, a viszálykodás és ellenségesség termékeny forrásává vált” – ezt a gondolatot idézte Adam Smith 1776-ban publikált könyvéből, A nemzetek gazdagságból Christine Lagarde, az IMF vezére. Arra is figyelmeztetett, hogy a döntéshozókat aszerint ítélik majd meg, vajon a gyűlölködés helyett az együttműködés és az egyetértés útját választják-e. Nagyon diplomatikusan, de félreérthetetlenül utalt az amerikai kormányzatra, amely a Washingtonban összegyűlt és világszerte ismert közgazdászok bírálatának is a kereszttüzébe került. Olyannyira, hogy Steven Mnuchin amerikai pénzügyminiszter felszólította a valutaalapot, formálja át pénzügyi mentőakcióit, a Világbankot meg arra, hogy töprengjen el, miért is ad hitelt olyan országoknak, mint Kína.

Ám Pekingből érkezett talán a legtöbb küldött a közgyűlésre, jól érzékelvén, hogy az Egyesült Államok magába zárkózik, felrúgni szándékozik kereskedelmi egyezményeket, s szétverni készül – ahogy Martin Wolf, a Financial Times szemleírója fogalmazott – azt a rendet, amelyet maga teremtett a második világháború után. A kínaiak viszont éppen a liberális gazdasági világrend és a szabadkereskedelem védelmében léptek fel, hiszen ma már nem lehet nemzeti megoldásokat keresni. Olyan szövetségesekre találtak, mint Sri Mulyani indonéz pénzügyminiszter, aki hangsúlyozta, hogy a globalizáció révén a világban nagymértékben csökkent a szegénység, növekedett a jólét, s ennek a folyamatnak a motorja éppen a nemzetközi kereskedelem volt. A vesztesekkel persze sokkal többet kellene törődni.

A közgyűlésre időzített tanulmányaiban az IMF javította a világgazdaság idei és jövő évi kilátásait, de nyomban hozzátette, hogy a nagy recesszió hatásai még nem múltak el, ezért most, a jobb időkben kell a reformokat folytatni, korszerűsíteni az infrastruktúrát, termelő beruházásokat indítani támogató jegybanki környezetben. S éppen a pénzügyi válságban felgyűlt feszültségek enyhítésére és elsősorban az Egyesült Államokban nyilvánvalóan és már hosszabb ideje táguló jövedelmi szakadékok szűkítésére igenis szükség lehet a leggazdagabbak adóterhelésének emelésére. Ezt is rosszul fogadta az adócsökkentésre készülő Mnuchin.

Az üzenet azonban egyáltalán nem talált süket fülekre a hallgatóság soraiban, sőt egyetértően nyilatkozott William Morneau kanadai és Bruno Le Maire francia pénzügyminiszter is, aki Emmanuel Macron elnök reformterveit népszerűsítette. A közgyűlés napjaiban szervezett szemináriumok résztvevőjeként csatlakozott ehhez a véleményhez Larry Summers harvardi professzor, volt amerikai pénzügyminiszter, aki úgy látja, a történelemben most először alakult ki olyan kereskedelmi rendszer, amelyben alacsony és magas bérszínvonalú országok nemcsak a termékeket adják-veszik, hanem a termelést is áthelyezhetik, sőt a szolgáltatásokat is áruvá változtatják, ráadásul eltérő szabályozási környezetben s teljesen új technológiai körülmények között. Az elitek pedig eltúlozták az integráció és a szabadkereskedelem előnyeit Adam Smithre és David Ricardóra hivatkozva, de ma teljesen más a kereskedelem a szellemi tulajdon, a környezet védelme és például a munkajogi szabályzások eltérése és a belőlük joggal fakadó viták miatt. Nem csoda, hogy a magát vesztesnek érző középosztály most visszavág. Csakhogy a szabadkereskedelem révén a feltörekvő országok jobban megnyíltak Amerika előtt, mint az Egyesült Államok előttük. Ebben a közegben zárkóztak fel sikeresen a fejlődő országok, s ha növekedésüket most valaki megállítani akarná, azzal katasztrófát idézne elő. Zavarba ejti Summerst Donald Trump kormányzatának azon tézise is, hogy nem létezik nemzetközi közösség, csak egymással küzdő nemzetek vannak. E felfogás következményei beláthatatlanok, kaotikus helyzetet teremthetnek.

Nyilvánvaló tehát, hogy a középosztály aggályaira mielőbb választ kell találni. Ezt mondta Angus Deaton Nobel-díjas közgazdász is, aki szerint az amerikai kábítószer-függőségi „járvány” az alsó-középosztály kilátástalansága miatt terjed, s hogy ezt nem lehet feltartóztatni, annak az elégtelen egészségügyi ellátás, a gyenge szociális háló az oka. Akik vesztesnek érzik magukat, azt is tapasztalják az Egyesült Államokban, milyen hasznot húzott a globalizációból a felső tíz, de inkább egy százalék. Ezt a vélekedést támogatva jegyezte meg Martin Wolf, hogy a jövedelmi egyenlőtlenség inkább amerikai jelenség, mint európai. Egy másik előadó, a kaliforniai Berkeley Egyetemen tanító Laura Tyson, aki Bill Clinton elnök gazdasági főtanácsadója is volt, a néhai Milton Friedman Nobel-díjas közgazdászra hivatkozott javaslatában, hogy a legtöbb értelme a negatív jövedelemadónak volna a középosztálybeli státus fenntartására, miközben kétségkívül választ kell adni arra, hogy milyen képzettséget igénylő tevékenységekre lesz szükség a munkavégzést teljesen átalakító – belátható időn belül akár műtéteket is önállóan elvégző – robotok, a gépeket döntési helyzetbe hozó mesterséges intelligencia korában. Ki finanszírozza majd a képzést, az átképzést, az alkalmazkodás folyamatát, a betegbiztosítást?

A kérdésre az IMF azt feleli, hogy az amerikai adóreform jó ötlet, ha nem növeli a költségvetési hiányt és az államadósságot, de emeli a bevételeket a jóléti kiadások fedezésére. Ám Wolf szerint Amerika erre nem hajlandó, inkább más országokra keni a felelősséget. A szemináriumok előadói adatokkal bizonyították, hogy nem a kereskedelem okozza a problémákat, a globalizáció veszteseinek szenvedését, hanem a technológiai váltás, s ennek hatásait kellene kezelni, hogy a nemzetközi együttműködésnek nagyobb, a populista ígérgetőknek kisebb társadalmi támogatottságuk legyen. Gita Gopinath harvardi professzor pedig azzal érvelt, hogy semmiféle közgazdasági bizonyíték nincs arra nézve, hogy a protekcionizmus, a vámfalak emelése serkentően hatna a gazdasági növekedésre.

A szemináriumok témaválasztása egyértelműen jelzi, hogy a szociálisan egyre érzékenyebb IMF mind határozottabban áll ki az egyenlőbb elosztás, a jövedelmi különbségek mérséklése, a globalizáció kedvező hatásainak minél szélesebb társadalmi terítése s ennek jegyében az oktatás és az egészségügy fejlesztése mellett. / Blahó Miklós