Karantén francia módra

Ennek a vasárnapnak a képei bejárták a kissé megdöbbent világsajtót is, például az akkor már napok óta karanténban élő olaszok elhűlve figyelték a „cugini francesi” (a „francia kuzinok”, ahogy az olasz hívja a rokon népet) teljes felelőtlenségét. Mindenesetre egyértelművé vált: a franciák még mindig nem fogták fel, mekkora a baj.

Sem a nép, sem az ország vezetői. Emmanuel Macron köztársasági elnöknek sem volt kifogása az ellen, hogy ilyen helyzetben önkormányzati választásokat tartsanak. A részvételi arányok persze rosszul alakultak, 20 százalékponttal estek vissza 2014-hez képest: a szavazásra jogosultaknak csak 45 százaléka ment el voksolni. A választások második fordulóját viszont már elhalasztották, talán június végére – arra az esetre, ha minden jól alakul, azaz sikerül visszaszorítani a járványt.

Így most az első fordulóban az elnök pártja komoly vereséget szenvedett, főleg éppen a nagyvárosokban, melyek Macron legfontosabb politikai bázisát jelentették. A három évvel ezelőtt még erősen Macron-párti Párizsban az államfő hívének számító polgármesterjelölt mindössze 17 százalékot kapott. Hasonlóan alakult a helyzet Lyonban, Marseille-ben, Bordeaux-ban is. A régi, hagyományos pártok összességében nagyon is talpon maradtak: a szocialisták Párizsban, Lille-ben, Rouenban, Rennes-ben, Nantes-ban; a jobboldaliak Bordeaux-ban, Marseille-ben, Toulouse-ban szerepeltek igen jól. Mindemellett ez a választás is igazolta a zöldek előretörését: jelöltjeik élen állnak Lyonban, Strasbourgban, Grenoble-ban.

Az önkormányzati választások hangulatát jól jellemezte, hogy az esti tévéműsorokban alig esett szó az eredményekről, viszont annál több a járvány idején is zsúfolt utcákról, terekről. Elsősorban az olasz tapasztalatokra, az ottani orvosok beszámolóira hivatkozva a francia orvostársadalom erőteljes felvilágosító kampányba kezdett, hogy megértesse a kormánnyal és a néppel: nem nagyon adódik más lehetőség, mint – olasz mintára – a teljes vesztegzár elrendelése.

A kormány aztán másnap lépett: hétfőn bejelentették, hogy kedd déltől erősen korlátozzák Franciaországban a lakosság mozgását, és ennek betartását szankciókkal is alátámasztják.

Párizsnak azon a kedd délelőttön valami egészen bizarr hangulata volt, mintha valamiféle ostromra készült volna ez a hatalmas város. Az üzletek előtt sorok, az utcán siető emberek, mindenki sürgős ügyeket intézett, mielőtt megállt a világ. Délben minden üzlet bezárt, leszámítva a gyógyszertárakat, az élelmiszerboltokat, a dohányboltokat és a benzinkutakat. A lakosságot felszólították, hogy mindenki maradjon otthon, akinek nincs halaszthatatlan dolga.

A kormány kettős politikát követ: egyfelől megpróbál mindenkit otthoni munkavégzésre rávenni, ahol azonban ez nem lehetséges, ott határozottan ellenzi a munka beszüntetését, még akkor is, ha ezek a tevékenységek távolról sem létszükségletet elégítenek ki. A kormány munkaügyi minisztere felháborodva utasította vissza az építőipari munkaadói szövetség felhívását az építkezések szüneteltetésére. Az ok? A kormány – minden szektorban, nem csak az építőiparban – magára vállalta a járvány miatt technikai munkanélküliségre küldött munkások bérének a fizetését, márpedig ez egyre komolyabb összeg.

A hatóságok elsősorban a franciák állampolgári tudatára akarnak hatni, de szankciókat is elrendeltek az előírások megszegőivel szemben. A helyzet ellentmondásos: mindenki saját magának írhat igazolást, hogy miért van az utcán – leszámítva a munkába járást, ahol szükség van a munkaadó igazolására. Az utcára kivezényelt rendőrség azt ellenőrzi, hogy ezek az igazolások megfelelnek-e a tényeknek: azaz például a bevásárlás a lakóhely közelében történik-e, netán nem a városban való flangálásról van-e szó és így tovább. Ha valakinél nincs ilyen igazolás, vagy a dolog nem életszerű, akkor jön a pénzbüntetés, ami a kezdeti 38 euróról fokozatosan emelkedik 135 euróra.

Hatóságilag kellett lezárni a mediterrán tengerpartszakaszokat, mivel a jó idő beköszöntével az emberek kiáramlottak friss levegőt szívni – különösen a híres nizzai Angol sétány benépesült látványa verte ki a biztosítékot a hatóságoknál.

Párizs pedig nem lenne Párizs, ha népe fenntartások nélkül betartaná az előírásokat. Néhol tényleg nehéz megérteni a dolgok logikáját: miközben a világot bejárták a képek a kihalt párizsi utcákról és bulvárokról, a szabadtéri piacok egyelőre nyitva vannak, hiszen ezek hozzájárulnak a lakosság élelmezéséhez. Nehéz viszont elképzelni olyan piacot, ahol – bármilyen egészségügyi előírás mellett – ne érintkeznének egymással az emberek.

Lassan azonban úgy tűnik, hogy a párizsiak is megértik, a karantén nem váratlanul jött vakáció. Kezdetben a hangulat inkább azzal a közérzülettel volt leírható, hogy „óh, Párizs, bár maradna mindig ilyen, stressz, autók, rohanás és turisták nélkül”. Ma már az emberek kezdik egyrészt megérteni a helyzet valódi súlyosságát, másrészt felfogni, hogy a karantén mégiscsak azt jelenti: mindenki maradjon otthon. Párizs lassan valóban fantomvárossá válik, a rendőrségi ellenőrzések és a kirótt bírságok kezdik meghozni az eredményt. A francia vesztegzárnak, amelyet először elvben csak két hét időtartamra jelentettek be, nem látszik a vége. A híres párizsi teraszok helyett a párizsi balkonoké lesz a főszerep még jó ideig.

Franciaországban lapzártánkig közel 12 ezer koronavírusos megbetegedést regisztráltak, a halálos áldozatok száma 450 volt. / Balázs Gábor