A NAT egyengyerekei

Dési János: - Önök szerint mi vezethette a kormányt, hogy mindenkitől elzárkózva, egyeztetés nélkül készítse el a Nemzeti Alaptantervet?

Ertse Krisztina: - Mondhatnám, hogy kormány gonosz, egyszerűen alattvalókat akar nevelni a gyerekekből, de a helyzet ennél sokkal rosszabb. A jelenlegi oktatásirányítás olyan szinten inkompetens, buta, szűklátókörű, hogy az már szinte bűn. Ezek az emberek a múltban élnek, a szakmához egyáltalán nem értenek, a hagymázas elképzeléseiket belegyömöszölték most a NAT-ba, miközben valamiféle nemzetmentő, zsandári szerepet képzeltek maguknak. Politikai és gazdasági érdekeik alapján a XXI. században egy ósdi életszemléletet erőltetnek az iskolákra. Nem veszik tudomásul, hogy itt gyerekekről van szó, akiknek az életesélyeit teszik tönkre egy központi programmal, amit NAT-nak neveznek. Ehhez jön a másik tragédia, hogy a középvezetésben van elegendő kiszolgálójuk, akik politikai karrierjüket ápolgatják, szó nélkül végrehajtják ezt a központosított tantervet, pedig ők értenek a szakmához. Ez éppen ezért megbocsáthatatlan.

Trencsényi László: - Hadd idézzem Hoffmann Rózsát, akinek az a gondolata kísért most, miszerint az egységes tanterv egységes eredményt hoz. Ez 1945-ben, az általános iskola létrehozásakor volt vezérlő elv, s amellett, hogy homogenizálta és jól összezavarta a háború előtti gimnáziumokból és a népiskolákból érkező diákok tudását, az oktatásszociológusok kimutatták, hogy az elképzelés a visszájára fordult. Az egységes tananyag ugyanis éppen hogy fokozza a különbségeket a különböző társadalmi csoportok tudása között. Hoffmann Rózsa nyilván nem olvasta ezeket a szakmai elemzéseket, mert államtitkársága idején azzal érvelt a központi tanterv mellett, hogy az az átjárhatóságot biztosítja a különböző helyzetű gyerekek számára. Fogalma sem volt arról, hogy például ugyanaz a tananyag egészen máshogyan szól Kisvárdán, mint Szentgotthárdon, egészen másmilyen eredményt hoz tehát a gyerekeknél. Egyébként a tananyag szakmai egységessége mellett – ami még egyszer hangsúlyozom, eleve elhibázott –, az ideológiai hátterét a nemzeti egység szelleme uralja. Megszámoltam, 369-szer fordul elő a szövegben a nemzet kifejezés, Európát jóval kevesebbszer, 151-szer említi, míg a jelenünket, a globalizációt 51 alkalommal. Tehát az egész a nemzeti hagyományokba való bezárkózást képviseli. Ha nem sikerül megakadályozni ennek a tantervnek a bevezetését, akkor 2025-ben érettségiznek először azok a gyerekek, akik már ez alapján tanulnak, miközben a XXI. század egynegyedénél tartva semmit nem tanultak a jövőről. Hiszen maga a történelem tananyag is lezárul a XX. század végével. Az irodalomkönyvben Nagy Lászlót említik, de nem a Menyegzőt, ami éppen arról szól, hogy a tenger felé fordulva néz a jövőbe a fiatal pár, miközben a hátuk mögött öreg, nadrágjukra hugyozó, részeg emberek dülöngélnek. Hát ez a NAT is ilyen: öreg, múltba révedő emberek műve.

D.J.: - Vajon most is lesznek tehetős családok, akik ki tudják menekíteni a gyerekeiket ebből az egyeniskolából?

E.K.: - Sőt, most talán még többen lesznek, mint eddig, mert meg tudják fizetni a magasabb szintű oktatási szolgáltatást. Viszont hadd apelláljak az elitek lehetőségeire, amikor azt mondom, lehetne végre annyi felelősségérzet az elitben, hogy nemcsak magát, hanem a kiszolgáltatott társadalmi rétegeket is segíti, lobbizik azért, hogy a következő évtized új generációjának ne záródjon be a világképe. Egyébként súlyos ellentmondás, hogy miközben a világháló és a mobilkommunikáció révén a gyerekeink egy interkulturális világban élnek, addig az iskola egy nemzeti normakövetésre kihegyezett értékrendet sulykol beléjük.

D.J.: - Mit tehetnek azok a szülők, akik nem szeretnék, hogy a gyerekeik ebben a rendszerben végezzék el az iskolát?

T.L.: - Az új szabályok miatt szűkülnek a lehetőségek, hiszen az engedélyezett, alternatív iskolákban is „le kell tanítani” a NAT anyagot és csak a maradék időben tudnak önálló programot megvalósítani. Van ennél nagyobb baj is – ezt már Krisztina is érintette. Azt mondja a kormányrendelet, hogy a társadalom döntő többségének értékeit kell az iskolának közvetíteni. Az országgyűlési választások nem értékválasztások, hanem szűken értelmezett politikai döntések. Ennek semmi köze a társadalom értékválasztásához. Itt is tetten érhető tehát az ideológiai kényszer, amivel a jelen uralkodó politikai elitje egyféle ideológiai világképet erőltetne a gyerekeinkre.