Akár a nap sugarai
Az infravörös hősugárzóval működő kabinoknak ma két fajtája uralja a piacot. Az egyiknél különféle erősségű, de más-más módon elhelyezett hősugárzók látják el az izzasztás „feladatát”, míg a másiknál a faburkolat mögé szerelt, vagy a falba épített, meleget kibocsátó felülettel érik el a kívánt hatást. Mindkét esetben a tervezőket egyetlen szempont vezérli: megóvni a használók testi épségét a hőforrással való közvetlen érintkezéstől.
Ezeket az infravörös hullámokkal „operáló” kabinokat úgy tervezik, hogy a hő az egész testet egyszerre érje, de ne melegítse fel magának a kabinnak a levegőjét, ezáltal a szaunázás a szervezetet kevésbé terheli, ugyanakkor a hősugarak a legnagyobb felületen jutnak a test szöveteinek mélyére. Akik mindezzel nincsenek tisztában, az első használat után visszamennek az eladóhoz és arról panaszkodnak, hogy biztosan hibás készüléket kaptak, azért nem melegszik fel eléggé a kabin levegője. Pedig csak arról van szó: az eljárás lényege nem a belső levegő hőfoka, hanem a sugarak melege a fontos. Ezzel gyakran a wellness-szállók személyzete sincs tisztában, hajlamosak az infrakabin hőszabályzóját akár 60 Celsius fokra is feltekerni, holott ezekben a kabinokban 45 fokos belső hőmérsékletnél többre nincs szükség.
A hazai boltokban sokféle infrakabin kapható. Az egyszerűbb, négyszögletes, egy-két személyes, akár a barkácsáruházakban is beszerezhető kabinokban természetesen csak egyetlen, könnyen beépíthető hősugárzó számára van hely, aki komfortosabb, tágasabb, több sugárzós kabint szeretne vásárolni az is találhat az igényei szerinti megoldást. Sőt, „kombi” infrakabinok is készülnek, amelyek szauna kályhával is felszerelhetők. A két funkciót megfelelő vezérlés beépítésével lehet kombinálni.
Amikor az első infrakabinok megjelentek a hazai piacon, a kereskedők mintegy gyógyászati eszközként hirdették, de ma már óvatosabban fogalmaznak. Közvetlen gyógyhatásról alig esik szó, az „infrázást” inkább a wellness egyik pozitív hatású kiegészítő elemének tartják. Az infravörös fényt valóban sikerrel alkalmazza az orvostudomány, de a gyógyászati eszközökben a rövidhullámú sugártartományban működő úgynevezett A-sugarakat hasznosítják. A házi használatra, az infrakabinokba olyan „lámpák” kerülnek, amelyek a hosszúhullámú C-sugarakat bocsátják ki. Ezért azok a kereskedők járnak el korrekten, akik a szaunához hasonló, ám annál kellemesebb izzasztó hatását hangsúlyozzák csupán.
Az összehasonlítás a szaunával valóban gyakran elhangzik. Tény, hogy mindkettő alaposan megizzaszt, és jó hatásuk van az emberi testre, viszont különböző úton jutnak el az eredményhez. Az infrakabin hatása nem a váltakozó hideg-meleg pezsdítő ellentétére épül, ezért nem is szükséges használat közben a testet lehűteni. Míg a szaunában a forró levegő, addig az infrakabinban - a napozáshoz hasonlóan - a hősugarak hatnak. Az infravörös hullámokat kibocsátó hőforrás arról gondoskodik, hogy a bőrfelület felmelegedjen, azon át a sugarak bejussanak a szövetek mélyére, a meleg aztán a véráram segítségével jut el a test belsejében mindenhová, és így fejtiki jótékony hatását. Valóban serkenti az anyagcserét, javítja a vérkeringést, salaktalanít, tisztítja és feszesíti a bőrt, valamint növeli a szervezet általános ellenálló képességét.
