A Tamburás hattyúdala

Kabaréarca volt. De csak akkor, ha kabarét játszott. Volt még Rezeda Kázmér-arca, aztán Hlopov-arca a Revizorból és még annyiféle. Szerepekhez és műfajokhoz változott a tekintete, de szinte még az arcállása is. Mégis: mindig vállaltan önmaga maradt.

Egy szerelmes nemzedék zárta szívébe az Almási Évával duóban elsuttogott Vinnélek című dallal a Képzelt riportban, a Vígszínházban, ahol 54 évet töltött el. Minden szezonkezdet előtt körülnézett, körbeszimatolt, hol lehetne jobb, de úgy találta, sehol. A Víg rangja, társulata helyben tartotta, de úgy, hogy helyben járni soha nem kényszerült. Minden szerepében friss volt, és egyre árnyaltabb karakterszíneket tudott megmutatni. Ha már kezében tartotta a közönségét, megszólalásai, dialógusai előtt néha hosszabb szüneteket tartott, fokozta a feszültséget, mert tapasztalta: a feszültség tartja ébren az érdeklődést, élezi a figyelmet.

Játszott Csehovot, Bergmant, Gogolt, Hausmannt, Sarkadi Imrét, Csurkát, Pirandellót. Karinthy Ferenc Szellemidézéséről pedig azt mondta: ha csak egyetlenegyszer játszaná el a főszerepét, akkor is érdemes volt megtanulnia a szövegkönyvet.

Tahi Tóth László a Színház- és Filmművészeti Főiskola előtt a képző- és iparművészeti gimnáziumban érettségizett. Rajzkészségét a színészkedés kézikönyveként írt A geg – Színpadi szökellések és kéziugrások tára című könyvében is megmutatta. Jellem- és karakterábrázoló tehetségét, az adott szerep groteszk, esetenként abszurd humorát, mély drámaiságát pedig estéről estére a színházban, mozifilmben és a korábban még önálló műfajnak számító, mára a bárgyú sorozatokkal, szappanoperákkal pótolt tévéjátékokban.

Magánéletében menthetetlenül civil volt, már-már szerencsétlen. Panaszolta is, hogy utazásai során a vámosok mindig az ő bőröndjét nyittatták ki a határon. Kettős életet élt: gátlásos és zárkózott volt a civil életében, magabiztos és tanulhatatlanul otthonos a színpadon.

Tavaly a Hattyúdal előadásáról vitte el a mentő, miután végigjátszotta a darabot. Míg széthúzva a függöny, addig színésznek rosszul lenni nem illik. A Hattyúdalban vendégként szerepelt a József Attilában. Tahi Tóth a filmben Páger Antal által játszott Tamburást alakította. Págert nagyra tartotta a színész, s önmarcangolós pillanataiban megkérdezte magától és pályatársaitól, miért nem pártoltak, segítettek annyi fiatalt, mint ahány kezdő színészt a nagy előd állított a pályára, néha csak egy-egy elismerő tekintettel.

Agyműtéten esett át, amennyire lehetett, meggyógyították, újra színpadra állt, darab közben kapott nagy bejöveteli tapsot. De egy kicsit mindig félt attól, hogy az előadás drámai pontján egyszer csak elfelejti a szöveget, és megáll az idő, megáll világ. Sokszor hívták kabaréba, bohózatba, és szinte mindig jobb volt, mint a szerepének írt poénok. Mindenfajta humort értett, és mindegyiket autentikusan adta elő. Szatirikus lélek volt, súlyos szerepeiben is megtalálta az iróniát. Filmjei közül a legemlékezetesebb a Kosztolányi regényéből készült Aranysárkány, de sok alkotásban jutott fontos szerepekhez. Verset is remekül mondott. A Hegedűs Gyula-emlékgyűrűtől a Kossuth-díjig szinte minden elismerést, díjat megkapott.

A Hattyúdalban a Republic A csend beszél tovább című dalával búcsúzott. Mára a Tamburás hattyúdala szomorú magánértelmet kapott: „Elbúcsúzom, de ott leszek, ahol a szél zúg, a Nap nevet, / Elbúcsúzom, de itt marad belőlem néhány pillanat.”

Tahi Tóth László 74 évet élt. / Hajba Ferenc