A pandémia lefelé nyomja az árakat
Amire szinte mindenki vágyott, novemberben végre 3 százalék alá lassult a magyarországi évesített infláció mértéke, amely végül 2,7 százalékon állapodott meg. Sok büszkeségre azonban koránt sincs okunk, hiszen az Európai Unió tagállamai közül ennél rosszabbul csak Lengyelország szerepelt, míg Csehországgal lényegében azonos szinten voltunk. A V4-ek negyedik tagállamában, Szlovákiában – köszönhetően annak, hogy már az euróövezet része – a pénzromlás üteme csak a fele volt a magyarországinak, ám északi szomszédunk még így is kilógott az európai közös pénzt használó országok sorából: az euróövezet országaiban átlagosan 0,3 százalékos volt az infláció. Az árszint közelített a deflációhoz, ott a fogyasztói árak gyakorlatilag kismértékben csökkentek. Ebben a csúcstartó egyébként a 2010-es évek elején még a csődkockázattal küszködő Görögország volt, ahol egy esztendő alatt átlagosan 2,0 százalékkal csökkentek az árak.
Az Egyesült Államokat is beleértve világszerte tapasztalható mérsékelt defláció amúgy teljesen természetes jelenség, hiszen ne feledjük, lassan háromnegyed éve egy alapvetően nem gazdasági eredetű krízissel küszködik a világ valamennyi országa. Ilyenkor a munkanélküliség mindenütt nő, a bérek azonban ezzel nem tartanak lépést. Erre természetes válasz: azok, akiknek a jövedelmi viszonyaiban nincs érdemi változás, esetleg még növekszik is a jövedelmük, ha tehetik, inkább megtakarítanak, mintsem költenek. Ezért a visszafogottabb fogyasztás (kereslet) miatt az áraknak általában csökkenniük kell, hogy ne halmozódjanak fel eladhatatlan árukészletek.
Magyarországon – a jelenlegi pandémiás időszakban – a szolgáltatásokat igénybe vevők (az online kereskedelmtől, az ételfutár-szolgálattól és a digitális technológia felhasználásától eltekintve) elsősorban az olcsóbb megoldásokat részesítik előnyben. Mint Nyeste Orsolya, az Erste Bank vezető elemzője felhívta rá a figyelmet, az inflációs nyomás a szeptember óta észlelhető kétségtelen javulás ellenére a magyar árakban változatlanul érződik. Lassult ugyan az infláció novemberben is, de az éves, úgynevezett maginflációs mutató továbbra is magasan, 3,9 százalékon áll.
Az elemző kifejtette, hogy a maginflációs mutatókat már egy jó évtizede azért használják nálunk, mert így képesek kiszűrni a fogyasztói árindexből a nagy ingadozásokat. Zavaró kilengéseket okozhatnak például az energiahordozók, a kőolaj és a földgáz kiszámíthatatlan ármozgásai, de akár a feldolgozatlan élelmiszerek ára is, miközben figyelembe veszik az úgynevezett hatósági árakat, például a távfűtését, az elektromos energiáét vagy a vezetékes gázét, de ide számítják a gyógyszerek előre meghatározott ártámogatását is. Ezek mind olyan tényezők, amelyek inflációs hatása előre kiszámítható. Nyeste Orsolya megjegyezte: mostanában mindezek az ármozgató tényezők szinte teljesen mozdulatlanok maradtak, ezért is feltűnő, hogy a maginfláció mégis 3,9 százalékos, ami már olyan magas, melyet a háztartások szinte minden alkalommal megéreznek.
Most azonban a novemberi inflációnak az előző hónapi 3 százalékról 2,7 százalékra való csökkenésében épp egy sokak által érthetetlennek tartott hatósági intézkedésnek van oroszlánrésze: a november 11-én bevezetett ingyenes parkolás érezhetően mérsékelte az infláció mértékét, noha e döntésnek a lakosság jelentékeny részére semminemű hatása nincs. Jóllehet a szakértő úgy látja, hogy az élelmiszerek fogyasztói árindexe csökkent, a háztartások ennek nem sok jelét vélik felfedezni. Például az azonos statisztikai csoportba sorolt burgonya, friss zöldség és gyümölcs ára egyetlen esztendő alatt 14,4 százalékkal lett magasabb, s a népszerű párizsi meg a kolbászok drágulása is csak kismértékben maradt el tőle – hogy a cukor áráról ne is beszéljünk! Mivel az alapvető élelmiszerek ára az esztendő során folyamatosan feljebb kúszott, érthető, hogy az étkezésre fordított kiadások is közel 10 százalékkal kerülnek többe.
Ezek az árak többszörösen felülmúlják a Központi Statisztikai Hivatal által közölt átlagos inflációs értéket, amelyet a már említett ingyenes parkolás mellett a járművek üzemanyag-költségeinek 7,6 százalékos mérséklődése is erőteljesen lefelé húzott. Bár a ruházati cikkek árai 1 százalékkal csökkentek, ugyanakkor a tartós fogyasztási cikkekért átlagosan 2,6 százalékkal többet kellett fizetni, amiben nagy szerepet játszott a forint jelentős leértékelődése. A személygépkocsik ára 11,2 százalékkal növekedett, ami egyrészt szintén a gyenge forintra vezethető vissza, másrészt oka lehet az is, hogy a gyártók jóval magasabb műszaki tartalommal adják el az új autókat. Emellett erősen lefékeződött az albérleti árak növekedése: Suppan Gergely, a Takarékbank vezető elemzője már egyenesen a piac összeomlásáról beszél.
Idén azonban a számok hitelessége is megkérdőjelezhető. Korántsem azért, mintha a statisztikusok bármit is el kívánnának titkolni a közvélemény elől. A részleges és a teljes lezárások időszakában az árfelírások is nehézségekbe ütköznek, így vélhetően sok helyütt rejtve maradhatnak bizonyos ármozgások.
Németh Dávid, a K&H Bank vezető elemzőjét is az árak alakulásának mértékéről kérdeztük. A szakértő az idei éves átlagos inflációt 3,3 százalékosra várja, ami jövőre 3,2 százalék körüli szintre mérséklődhet. Felhívta a figyelmet egy másik jelenségre is: az idei januárt 4,7 százalékos fogyasztói árindexszel kezdtük, mely februárban 4,4 százalékra mérséklődött, amit az üzemanyagok árának csökkenése májusra éppen megfelezett. Az ilyen irányú mozgások megismétlődhetnek 2021-ben is, s ez nagymértékben befolyásolja a jövő évi kilátásokat. Az idei alacsony bázis miatt azzal kell számolni, hogy 2021 áprilisában és májusában akár 4 százalékkal is nőhet az árszínvonal.
A Magyar Nemzeti Bank szakértői az idei ármozgásokkal kapcsolatban úgy vélekednek, hogy a lakosság inflációs várakozásait a szokásosnál nagyobb változékonyság jellemezte, amiből arra következtetnek, hogy az emberek valószínűleg elég homályosan látják az árak jövőbeni alakulását is. / Bonta Miklós
