A nyugdíjszakértő szerint a magyar nyugdíjasokat a nyugdíj megállapításának pillanatától felültetik egy elszegényedési csúszdára
Farkas András nyugdíjszakértő a nyugdíjreformok szükségességéről és a nyugdíj megállapításának alternatív lehetőségeiről írt a Portfolio oldalán.
A Portfolio oldalán megjelent elemzésben Farkas András nyugdíjszakértő a nyugdíjrendszer átalakításának lehetséges alternatívái mellett arról ír, hogy az OECD által szükségesnek tartott változtatások alkalmasak-e a magyar nyugdíjrendszer égető gondjainak kezelésére vagy sem. A szakértő a nyugdíj megállapításának mértékére is kitér.
Ami a nyugdíjrendszer kapcsán eddig tudható
Az Európai Bizottság által elfogadott magyar Helyreállítási és Ellenállóképességi Eszköz, RRF vállalásai között továbbra is szerepel a nyugdíjrendszer 2025. március 31-éig végrehajtandó reformja, amelynek előkészítése érdekében a kormány felkérésére az OECD szakértői elkészítették a magyar nyugdíjrendszer fenntarthatóságának és méltányosságának javítása érdekében szükségesnek tartott átalakításokra vonatkozó javaslataikat.
A jelentést a megrendelő magyar kormány nem hozta nyilvánosságra és nem kezdeményezett róla társadalmi egyeztetést, az OECD honlapján azonban elérhetővé vált a javaslatcsomag. A sajtó megkeresésére a nyugdíjrendszer működéséért felelős Pénzügyminisztériumot, a válaszuk szerint a kormányzat nem tartja szükségesnek a nyugdíjrendszer átalakítását, mert az a hivatalos megítélés szerint megfelelően működik. Az OECD javaslatait pedig nem fogadják el.
Farkas András nyugdíjguru szerint azonban előbb-utóbb ugyanis biztosan szükség lesz a nyugdíjrendszer működésébe történő beavatkozásra, a kormányzati kommunikáció alapján nyilván legkorábban csak a 2026-os választási évet követően.
A magyarok elvetették, a németek és az osztrákok bevezették a stabilizált nyugdíj-számítást
Farkas András alternatív javaslata egy olyan nyugdíj-koncepció, amit a magyar döntéshozók anno elvetettek, az osztrák és német kormány pedig bevezetett. A német nyugdíjrendszer 2001 óta nyugdíjpontokra, az osztrák nyugdíjrendszer pedig 2005 óta az egyéni nyugdíjszámlákra épül.
Az első részrendszer adóbevételekből fedezett alapnyugdíjat biztosított volna állampolgári (alanyi) jogon. A második részrendszer lett volna a járulékarányos munkanyugdíj. Ebben a rendszerben a nyugdíj összegét egyéni járuléknyilvántartásra épített pontrendszer határozta volna meg, amelynek aktuális értékét minden évben közölték volna minden biztosított személlyel. Ez a megoldás kizárta volna a nyugdíjképlet utólagos manipulálását, és mindenkor a járulékfizetéssel arányos nyugdíjakat biztosított volna. A nettó keresetek alakulása alapján az Országgyűlés évente meghatározta volna a nyugdíjpont értékét. A két részrendszer ráadásul rugalmas nyugdíjkorhatárral párosult volna, méltányos növelést és csökkentést számítva az elhalasztott, illetve előrehozott nyugdíjaztatásért.
A nyugdíjszakértő alternatív javaslatcsomagja
Farkas András szerint a legsürgetőbb feladat a nyugdíjmegállapítás és a nyugdíjemelés mai eljárásából fakad, mert ez vezet egyrészt az aktív keresőktől való leszakadáshoz, másrészt a nyugdíjas társadalom belső szakadásához (a régebben megállapított nyugdíjak halmozódó értékvesztése a később megállapított nyugdíjakkal szemben).AZ OECD javaslat nem kínál alternatívát a nyugdíj fenntarthatóságára, hiszen a javaslat szerint az újonnan megállapított nyugdíjak összege kisebb lehetne, miközben a nyugdíjemelés módja nem változna.
Ez a javaslat tehát nem a már megállapított nyugdíjak értékvesztését előzné meg, hanem az új megállapítású nyugdíjak összegét fogná vissza.
A nyugdíjguru szerint csak az segítene a jelenlegi helyzeten, ha a döntéshozók elfogadnák
- a vegyes indexálás visszahozatalát (az infláció mellett az országos nettó átlagkereset növekedési ütemének figyelembe vételével, amely ez esetben pozitív hatást gyakorolhat a nyugdíj összegére),
- a korábban megállapított nyugdíjak halmozódó relatív értékvesztését enyhíteni hivatott valorizációs emelési korrekció bevezetését, és
- a mindenkori mélyszegénységi küszöb (az ekvivalens mediánjövedelem 40%-a) alá csúszott összegű nyugdíjjal rendelkező nyugdíjasok helyzetét javítani hivatott szolidaritási emelési korrekció vagy a sávos emelési rendszer bevezetését.
Amíg ez nem valósul meg, és a jelenlegi rendszer marad,
a magyar nyugdíjasokat a nyugdíjmegállapítás pillanatától felültetik egy relatív elszegényedési csúszdára,
amelynek meredeksége a mindenkori nominális nettó nemzetgazdasági átlagbér emelkedésének és az infláció növekedésének a függvénye.
Enyhülést a 13. havi nyugdíj bevezetése hozott, de a problémát ez sem képes teljes mértékben megoldani, miközben teremtett egy hatalmas új gondot: a járulékmentes plusz ellátás hosszú távú finanszírozását.
A szakértő szerint a Nők40 feltételeinek újraszabályozása hosszabb távon biztosan nem kerülhető el, miután ezek az új nyugdíjkiadási tételek jelentős (idén már 900 milliárd forintos, a jövőben évente akár 1000 milliárd forintot is meghaladó) plusz terhelést okoznak a nyugdíjkasszában, így az annak stabilitása érdekében 2010-2011 folyamán hozott intézkedések (a magánnyugdíjpénztárak visszaállamosítása, a korhatár előtti nyugdíjak és a rokkantsági nyugdíjak megszüntetése) pozitív hatása lenullázódott, és a nyugdíjrendszer hosszú távon is fenntartható működése változtatás nélkül ismét veszélybe került.
(Kiemelt képünk illusztráció. Fotó: Shutterstock)