Íme, az adócsökkentés kormánya
A Fidesz-propaganda korábbi állításait cáfolva Varga Mihály azzal kezdte a jövő évi adótörvényekről szóló expozéját, hogy ez az első év, amikor sem új adó, sem adóemelés nem lesz. Orbánék ezzel szemben eddig azt sulykolták, hogy ők az adócsökkentés kormánya, és hazudik, aki mást mond. Lássuk, mit mutatnak a tények.
A nemzetgazdasági miniszter megkapó őszinteségével aligha a Fidesz-kommunikáció manipulatív, a nyilvánvaló tényeket is tagadó taktikáját akarta feltárni, sokkal inkább ismét a közönség igencsak rövid memóriájára épített. Abból indult ki, hogy már kevesen emlékeznek az eredeti választási ígéretükre, az egyszeri, általános és nagyarányú adócsökkentés jelszavára, és a rezsicsökkentés lázában a hülyének nézett választók azt is elfelejtik, ehelyett milyen terhek sokaságát kapták a nyakukba az elmúlt három évben. Éppen ezért érdemes végignéznünk, milyen adópolitikát folytatott az adócsökkentés kormánya a hatalomra kerülése óta.
Orbánék sikerpropagandájának egyik fő eleme, hogy megszorítások nélkül sikerült stabilizálni a költségvetést. Most tekintsünk el attól, hogy a pénzügyi stabilizációt a Bajnai-kormány hajtotta végre, amit egyébként maga Orbán is közvetve többször elismert azzal, hogy az EU előtt maguknak tulajdonította az előző kabinet korrekciós lépéseit. Azzal se foglalkozzunk, hogy a Fidesz-kormány időközben felélte a magán-nyugdíjpénztári vagyont, de ezzel együtt is a stabilitási mutatóink nagy része – CDS-felár, forintárfolyam, versenyképességi rangsor stb. – sokkal rosszabb, mint a kormányváltás idején volt, sőt az eladósodottsági arány is alig javult.
Koncentráljunk az adózás alakulására. Nemigen volt még olyan időszak a közelmúlt történetében, amikor annyi új közteherrel kellett megismerkednünk, mint az utóbbi három évben. Éppen tucatnyi, korábban nem látott adóforma szakadt a nyakunkba, mindig attól függően, mikor mennyivel kellett toldozni-foldozni a költségvetést. A Fidesz adópolitikáját ugyanis nem a hosszú távú, végiggondolt koncepciók, hanem a pillanatnyi fiskális és kommunikációs szempontok kényszerítette rögtönzések határozzák meg. Emiatt nem csupán a tehernövekedés, de a kiszámíthatatlanság is óriási gondot jelent a gazdasági szereplők számára.
Ez egyaránt sújtja a vállalatokat és a lakosságot. Bevezették az újfajta bankadót, az energetikát, a távközlést és a kereskedelmet érintő ágazati különadókat, és ehhez jött még két lépcsőben a tranzakciós illeték. Pont azokat a húzóágazatokat terhelték meg súlyosan, amelyeknek kulcsszerepük lehetett volna a válságból való kilábalásban és a növekedés beindításában. A következmény törvényszerű volt: a hitelezés befagyott, a fogyasztás visszaesett, a beruházások zuhantak, és ennek eredményeként a magyar gazdaság 2010 óta összességében stagnált, leszakadva ezzel a régiónk országainak növekedési átlagától.
