Vidnyánszky Attila Cserhalmi Györgynek: Őszintén sajnállak

Vidányászky Attila nyílt levélben reagált Cserhalmi György közelmúltban kiadott Cserhalmi – Nem lehet mindennap meghalni című életrajzi kötete kapcsán a róla megjelent állításokra.

2024. december 11., 13:08

Szerző:

Cserhalmi – Nem lehet mindennap meghalni címmel jelent meg Csáki Judit legújabb könyve, amelyet Cserhalmi György életéről, a vele való beszélgetésekből írt – számolt be róla az Index. A könyvben számos erős kijelentés olvasható a Nemzeti Színház igazgatója, Vidnyánszky Attila kapcsán. A könyvben vele kapcsolatban leírt történetekre reagált most Vidnyánszky Attila nyílt levélben, amelyet az Origo közölt.

A könyvet az Örkény Színházban mutatták be, Mácsai Pál a könyvbemutatón „bátor könyv"-nek nevezete a Csáki Judit és Cserhalmi György beszélgetéseire felfűzött életrajzi könyvet, mert abban névvel mesélnek el olyan történeteket, amelyekről a pályatársak talán hallgatnának. A történetek egy része Vidnyánszky Attilához köthető.

Cserhalmi György Vidnyánszky Attila helyében kirúgta volna magát

Az Index ki is emel egy-két sztorit a könyvből, többek között Cserhalmi György véleményét Vidnyánszky Attiláról:

„az utolsó tíz-tizenöt év, az nagyon betett neki. Pár évvel ezelőtt azt mondta, amikor én még ott tanítgattam a gyerekeket, hogy az a legszarabb az igazgatásban, hogy meg kell tanulni hazudni. Hát sikerült” – idézi a lap a könyvet.

Cserhalmi György azt állítja, Vidnyánszky Attila az indulatait sem kezeli megfelelően, hiszen volt olyan évadzáró beszámoló, amin magából kikelve bizonygatta, hogy a Nemzeti a legjobb Magyarországon, sőt, a nemzetközi élvonalban van, azok pedig, akik elhagyták a társulatot, árulók, sőt, azok szekértolói, akik már a régi Nemzetit is felrobbantották.

A harmadik történet a Nemzeti Színház botrányos balesetéhez kapcsolódik, amelyben Szász Júlia és Horváth Lajos Ottó is megsérült. A Cserhalmi által interpretált történet szerint Vidnyánszky a baleset után hónapokkal végignézett az épületbe búcsúzni érkező Szász Júlián, majd azt mondta: „te azokhoz tartozol, menjél hozzájuk. És mutatott kifelé.”

Cserhalmi szerint a főigazgatót felelősség terheli, hiszen ő volt a darab rendezője is, a díszletet pedig át kellett volna vizsgálni, mielőtt átveszik.

„Hogy mit tennék, ha én lennék az igazgató, és történne egy ilyen baleset? Kirúgnám magam” – tette hozzá.

Vidnyászky Attila nyílt levélben reagált Cserhalmi Györgynek

A Nemzeti Színház igazgatója a levélben azt írja, bár nem olvasta és nem is tervezi elolvasni a színészről nemrég megjelent könyvet, az Index beszámolója alapján Cserhalmi állításai „mind hamisak, vagy csak részben igazak”, ezekre kíván a nyílt levélben reagálni.

Vidnyánszky szerint a színész az utóbbi időben „meglehetősen rosszindulatúan (és tényszerűen, tendenciózusan hamisan)” nyilatkozott róla. Az Index által kiemelt történetekre Vidnyászky Attila mind reagál.

Arra vonatkozóan, hogy azt mondta volna „igazgatóként meg kell tanulnia hazudni", Vidnyászky levelében ezt visszautasítja, szerinte sosem mondott ilyet. Azt azonban nem tagadja, hogy igazgatóként diplomatikusnak kell lenni, „meg tanulnia úgy kommunikálni, hogy a vezetői nyilatkozat – egy-egy előadás vagy kolléga teljesítménye kapcsán – ne rombolja az alkotói közösséget”.

Az évadzáró beszámolóval kapcsolatos állításra Vidnyászky azt írta, hogy „Valóban expresszív (színházi?) ember vagyok, és a társulati üléseken nyíltan szoktam fogalmazni, de arra, hogy ordítok vagy árulózok, nemcsak én nem emlékszem, hanem a kollégáim sem. Érzelmileg is meg szoktam nyilvánulni, de ezt nem keverném össze a hamis állításaiddal.”

Vidnyánszly azt is hangsúlyozza, hogy a Színházi Olimpia után a Nemzeti valóban a nemzetközi színházi élet meghatározó szereplőjévé vált, ami szerinte sajnos kevés magyar színházról mondható el. Mi több, állítása szerint a Nemzeti Színháznak „a spirituális jelentősége miatt túlmutat egy átlagos magyar színházon, éppen ezért áll örök viták célkeresztjében. Ezeket a harcokat azok folytatják ellenünk, akik szellemi örökösei a Nemzeti Színházat 1965-ben felrobbantó kulturális elitnek. Ez az ügy tehát nem elsősorban rólam, hanem a Nemzeti eszményéről szól, és túlzás nélkül állíthatjuk, hogy évszázados múltra nyúlik vissza. Ennek a legújabb fejleménye a valóban borzasztó baleset utáni fogáskeresés."

A Nemzeti Színház igazgatója megírja a saját verzóját arra a történetre vonatkozóan, ami a Szász Júlia búcsúlátogatásáról szól, e szerint a „valóságban ez történt: köszöntem Julinak, de meg sem álltam, és egy szót sem szóltam, vagyis az általad előadott történet fikció. Mindössze annyit konstatáltam, hogy ezúttal ő is köszönt nekem, mert korábban, amikor az ügyvédjével érkezett tárgyalni hozzám, ez nem így volt.”

Cserhalmi György személyével kapcsolatban a Nemzeti Színház igazgatója azt írja: „„Ahogyan már SMS-ekben is kifejtettem neked korábban, őszintén sajnállak, borzasztó lehet ilyen léleknyomorító igazodási kényszerek mentén leélni egy egész életet. Hol van már a szakmát évtizedekig uraló elitről, az írástudók árulásáról, a magyar kritikusokról, a Nemzeti meghurcolásáról, a rendszerváltásról, a régi SZFE gerincet meghajlító szellemiségéről szenvedélyesen beszélő Cserhalmi Gyuri? Ezt sajnálom a legjobban.”

(Kiemelt képünk: Vidnyánszky Attila, a Nemzeti Színház igazgatója. Forrás: Nemzeti Színház hivatalos Facebook oldala)