Sólyom, ha bölcs, most szépíthet

– Nem tudom, az állam így működik-e – ironizált a miniszterelnök a tanács ötletén.

Csakúgy, mint az államfő a nemzeti csúcs hallatán. A Sólyom–Gyurcsány-meccs állása döntetlen. Vagy mégsem?

– Azt kell nézni, milyen forrásból tevékenykedik a testület – mondja Kumin Ferenc, a Köztársasági Elnöki Hivatal Stratégiai és Kommunikációs Főosztályának vezetője. – A tanács az államszervezeten kívül jön létre. Noha kezdeményezője a köztársasági elnök, működésének költségeit az általa jegyzett alapítvány fedezi. A csúcsot viszont közpénzből bonyolították, az állam tevékenységének eseti formájaként lehetett értelmezni.

Gyurcsány azzal is kontrázott: most nincs fél év tanulmányokat készíteni. „Bele is húz” a kormányfő által üdvözölt Reformszövetség. Ennek tagjai az Országos Érdekegyeztető Tanácsban képviselt kilenc munkaadói szervezet vezetői, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara első embere és az MTA rendszerváltás utáni elnökei. Ők – ígérik – már január végén jelentkeznek javaslataikkal. Nagy ívű a terv. Változtatnának önkormányzatokon, közigazgatáson, nyugdíj-, adó és vállalkozásélénkítési rendszeren, egészségügyön, oktatáson. Mindezt az euró mihamarabbi bevezetése és az uniós átlag-életszínvonal elérése végett.

Az elnöki koncepció szerényebb: célkeresztben az oktatás és a korrupció. Mert az államfő által még tavasszal, a kamarákkal és a multikkal folytatott konzultációk során erre mutatkozott igény. Azt panaszolták az illetékesek, hogy a korrupció jelenléte és a jól képzett munkaerő hiánya nehezíti meg leginkább az életüket. Kérték, vesse latba tekintélyét. Sólyom pedig bevetette, s a bölcsek hadrendbe álltak.

Köztük Lámfalussy Sándor elismert makroközgazdász, bankár és egyetemi tanár, aki elnökölte az Európai Monetáris Intézetet, s 1994-től 1997-ig az euró bevezetésének előkészítéséért felelt. A francia–norvég származású Eva Joly, aki vizsgálóbíróként leleplezte Bernard Tapie volt francia miniszter, a Crédit Lyonnais bank, később pedig a legnagyobb francia olajvállalat, az Elf korrupciós ügyeit. Csermely Péter, a Semmelweis Egyetem professzora, stressz- és hálózatkutató, a Nemzeti Tehetségsegítő Tanács elnöke. Fodor István villamosmérnök, az Ericsson magyarországi vállalatának vezérigazgatója, majd elnöke.

Úgy fest tehát, hogy a Reformszövetség inkább gyakorlati, a Bölcsek Tanácsa elméleti szakemberekből verbuválódott. Utóbbiak közül kettőt sikerült elérnünk: Csermely Péter és Fodor István bokros teendőik miatt e-mailben válaszoltak kérdéseinkre.

Firtattuk például a tanács értelmét. Csermely szerint „nem mellékes és elhanyagolható pillanat, amikor a Magyar Köztársaság elnöke két, az ország jövendő sorsát érintő igen fontos kérdésben mind a mindenkori kormányzathoz, mind pedig az ország első polgáraként közvetlenül az összes állampolgárhoz fordul, és együttműködésre, valamint kulcsfontosságú alapelvek és viselkedési normák elfogadására szólít fel ezeken a területeken. A köztársasági elnök jogállásából és integritásából fakadóan ez más jelentőségű esemény, mint bármely egyéb, rendkívül indokolt, kivételesen tiszteletreméltó, alapos és megfontolt gondolkodási folyamat, illetve annak eredménye”.

Fodor pedig állítja: „Ha bajban van egy ország – mert fontos területeken nincs rend –, akkor egy demokráciában a közüggyé vált témákban a társadalomnak szakmailag hatnia kell az államra.”

A tanácsot szakértői munkacsoportok „bölcsítik” tovább. Az oktatási rendszer áttekintését vállaló bizottság eddig a kérdések megfogalmazásáig jutott: „Jelenleg a kulcsfontosságú megoldási elemek kimunkálása és a követendő viselkedési minták átgondolása folyik.” Csermely például egyedül a megkeresésünk napján több mint húsz megabájtnyi információt kapott háttérelemzések és adatok formájában.

Zajlik hát a munka.

– Bár idehaza ez az első ilyen próbálkozás, nemzetközileg bevett gyakorlat a napi politikától független, de megkérdőjelezhetetlen tekintélyű tagokból álló tanácsok létrehozása. Sólyom deus ex machina ezt tette – mondja Kiszelly Zoltán politológus. – A lényeg, hogy a szakma logikáján túl a politikáét is muszáj figyelembe venni.
Amiben az államfő eddig – lásd a pártok álláspontját konokul figyelmen kívül hagyó ombudsman- vagy főbírójelölési gyakorlatát – nem jeleskedett. S nem tűnnek rá fogékonynak a bölcsek sem. „Újszerű, a problémákat nem a nyilvánvaló és nem a politikai küzdelmekben elkoptatott oldalairól szemlélő szempontokat és megközelítéseket keresünk” – ígéri Csermely.

Szép gondolat. Csakhogy javaslatokkal és tervekkel tele a padlás, elég lenne leporolni a tavalyiakat. A politikai bátorság hibádzik.

– Sikeres lesz a tanács, ha következtetéseit részben vagy egészben valamely politikai erő sajátjává teszi, s még inkább, ha konszenzus jön létre a megfogalmazott célok és értékek mentén – mondja Kumin. – Az viszont kudarc, ha a megállapítások nem váltanak ki érezhető hatást, nem idéznek elő semmilyen változást.

Legfeljebb újabb porosodó kötet formájában sorakoznak majd a nemzeti bölcsességek polcán. (Mondjuk épp az Orbán-közeli Professzorok Batthyány Köre által kiadott Szent István terv – Gondolatok a nemzet felemelkedéséről című munka mellett. Emlékszünk, abban is kerestek és találtak új megközelítéseket a szerzők. Ilyeneket: „a közszolgálati média egészét szigorú erkölcsi felügyelet alá kell helyezni”, „valahol utat vesztettünk”, „Magyarország és a magyar nép állapota a 20. század végére igen leromlott”.)

– Az lesz kellemetlen, amikor meg kell magyarázni, miért nem történik semmi a javaslatokkal – mondja Gyulai Attila, a Political Capital munkatársa. – Amúgy a tanács alkalmas lehet a Sólyom által képviselni kívánt államfői szerep erősítésére. Olyanéra, aki fegyelmezi, rendreutasítja a pártokat, miközben – szándéka szerint – kimarad a pártpolitikából. Ám nehéz kint és bent lenni egyszerre.

A nemzeti csúcsról mindenesetre távol maradt. Hogy nem ment el, és a konszenzuskeresés jegyében „nem nyúlta le a műsort”, Gyulai szerint stratégiai hiba volt.

Most szépíthet. Bejelentkezvén a válságkezelők és reformerek sorába. Téma- és személyválasztásával ciklusa félidején túl örökül hagyja értékrendjét, kampányolhat a közép- és hosszú távú gondolkodás, az ökokapitalizmus mellett.
– Patetikusan hangzik, de a tanácsra nem az elnök úrnak: az országnak van szüksége. Neki semmivel sem lenne rosszabb, ha csupán végezné a napi munkáját. Az országnak viszont e területeken és más témákban is a perspektivikusabb, átgondoltabb cselekvés válna hasznára – gáncsolja vélekedésünket Kumin.

Csermely is ellenérvel „Nem hinném, hogy a tanács szerepét a tanácsadáson túl felesleges extradimenzókkal kellene felruházni vagy megterhelni. Szerencsére eddigi tapasztalataim szerint ezt a többség nem is teszi. Igen nagy öröm számomra az az osztatlan együttműködő készség, amelyet az elmúlt hetekben tapasztaltam.”

„Mindent el fogok követni annak érdekében – folytatja Csermely –, hogy megfeleljek az együttműködő szándékoknak, sőt, gerjesszem őket, hiszen bölcsnek nem születik az ember, hanem csak és kizárólag mások bölcsessége révén válik, válhat azzá.”

Hajrá.