Soha többé karácsonyt? A pszichológus elmondja, miért borulunk ki karácsonykor

Karácsony a szeretet ünnepe, amikor összegyűlik a család, meglátogatjuk a rég nem látott rokonokat, hogy örüljünk egymásnak. Ám sokan vannak, akiknek ez életük legfeszültebb időszaka, amely nem a pihenésről vagy az örömről szól, hanem a rohanásról és a megfelelésről. F Takács István pszichológussal arról beszélgettünk, hogy mi az oka a karácsonyi stressznek.

2024. december 25., 17:22

Szerző:

Soha többé karácsonyt? A pszichológus elmondja, miért borulunk ki karácsonykor

Szeretnénk, ha a karácsony idilli és békességgel teli lenne, ám sokszor távolról sem tudjuk megközelíteni ezt a célt. A karácsonyi stressz sokrétű, vannak, akik már a készülődésben kimerülnek, másokat a szülőkkel való találkozás feszélyez, és vannak olyanok is, akik átrohannak az ünnepen, mert annyi mindenkit meg kell látogatni, hogy egy pillanatra nem tudnak lazítani.

Kiskarácsony, nagykarácsony

Az ünnep előtti rohanás gyakorlatilag már az első adventi hétvégén elkezdődik. Az üzletek tömve, mindenki igyekszik beszerezni az ajándékokat és a tökéletes, vágyott karácsonyi csillogás minden kellékét. Egy ideális karácsonyt üldözünk, ami talán elérhetetlen, legalábbis nagyon kevesek dőlnek hátra az ünnepek után elégedetten, hogy minden úgy sikerült, ahogy elképzelték.

„A karácsony a szeretet ünnepe. Ilyenkor mindenki szeretné megélni ezt a nagyon meghitt, és kizárólag az emberre jellemző érzést. Pont ebből fakad, hogy

a karácsony tükröt tart az emberi kapcsolataink elé. A családi találkozásokon, a régen látott rokonok látogatása során szembe kell néznünk azzal, hogy bizony nem minden kapcsolatunk tökéletes.
Ezek a cikkek is hasonló témákról szólnak

Korábbi sérelmek, nem tisztázott konfliktusok, a családtagokkal, barátokkal kapcsolatos negatív érzelmek is felszínre kerülnek ilyenkor. Hangsúlyosabban is akár, mint az év többi napján. Ezzel szembenézni nehéz. Ami teljesen érthető” – mondja F. Takács István pszichológus, hozzátéve, hogy a karácsony ráadásul az egyik legritualizáltabb ünnepünk.

„Nemcsak az egyes kultúráknak és népeknek vannak szokásai a karácsonnyal kapcsolatban, hanem kisebb közösségeknek, például családoknak is. Ezeket a rituálékat azért találta ki az ember, hogy biztonságot, kiindulópontot, fogódzót adjanak. A karácsonyi szokások azonban konfliktusok forrásai is lehetnek. Amikor összeköti például két ember az életét, az új szövetségbe hozza magával a régi szokásait is: Ki dísziti a fát? Mi a karácsonyi menü? Kinél töltjük a Szentestét? Talán furcsán hangzik, de komoly viták alakulhatnak ki ezekből a különbségekből. Fontos ezek megtárgyalása, a konszenzus kialakítása. Egyfajta szerződés kötés ez, amit az új párkapcsolat kialakít magának: a mi karácsonyunk ilyen lesz” – tanácsolja szakember.


Miért ölik meg a saját elvárásaink az ünnepet? Miért nem tudjuk a nagykarácsony helyett a kiskarácsonnyal beérni?

„A fogyasztói társadalom nem igényeket elégít ki, hanem igényeket hoz létre. A karácsony tökéletes célpontja ennek.

Hiszen a szeretet kifejezésének egyik módja az ajándékozás. Nem véletlen, hogy egyre korábban találkozunk az üzletekben karácsonyi hangulattal és mindenféle fórumon megpróbálnak minél több pénz elköltésére ösztönözni bennünket. Sokan azt mondják, hogy elveszni látszik ebben a rohanásban és anyagias világban a karácsony igazi jelentése. Én azt gondolom, ez csak rajtunk múlik. Attól, hogy tele vannak a plázák az ünnep előtt, hogy századjára hallgatjuk meg ugyanazt a zenét vásárlás közben, még nem kell elveszítenünk a várakozás izgalmát, az ajándékozás örömét, a szeretetteljes találkozások lehetőségét” – véli a pszichológus.

De azért ebben az időszakban mindenkinél elszakad a cérna…kinél a szokásosnál is nagyobb dugóban ülve, kinél a pénztárhoz vezető sorban állva, de lehet, hogy maga a tömeg is elég a fusztrációhoz.


„Én azt mondom, hogy az ünnepi rohanás közben, amikor azt érezzük, kezdjük elveszíteni a türelmünket, álljunk meg egy pillanatra, nyomjuk be a féket, és gondoljuk végig azt, miért is csináljuk ezt az egészet. Jussanak eszünkbe a szeretteink, akiknek éppen vesszük az ajándékot, vagy képzeljük el a karácsonyi vacsora ízét, és máris jobb lesz a kedvünk” – javasolja F. Takács István.


„Az én olvasatomban a karácsony egy pont és egy felkiáltójel is egyszerre. Pont abban az értelemben, hogy az év vége közeledtével, a téli sötétben és hidegben lelassítunk, pihenünk és talán kicsit megnyugszunk. És egy felkiáltójel is, ami felhívja a figyelmünket arra, hogy elgondolkodjunk az élet dolgain, a kapcsolatainkon, a sikereinket és kudarcainkon.

De ne gondoljuk azt, hogy ezen a néhány napon múlik minden. Nem a tökéletes díszeken, és profin elkészült vacsorán vagy a tökéletesen kiválasztott ajándékon áll vagy bukik az ünnep szépsége vagy a szerethetőségünk mértéke…”


– vallja F. Takács.

Fotó: Freepik

A gyermekkor varázsa is visszatér, ha vágyunk rá, ha nem

Úgy vettem észre a környezetemben élők karácsonyi történetei alapján, hogy sokszor jelent konfliktusforrást az is, hogy mindenki a saját gyerekkorának szeretett karácsonyi szokásait szeretné a saját gyermekei számára hagyományozni, és ez sokszor ütközik a szülők tekintetében. Töltsük a szentestét a nagyszülőkkel, vagy csak karácsony első napján látogassuk őket? Ki főzze a halászlét, a feleség vagy az anyós? Számos vitás kérdés adódhat, ami már azelőtt rányomja a bélyegét az ünnepre, hogy az valójában elkezdődött volna. Hogyan lehet feloldani az új család esetében a hozott szokásrendszerekből fakadó konfliktusokat?

„Karácsonykor mindenki visszamegy kicsit gyerekbe. Szeretné újra átélni azt, amit fiatalként megtapasztalt az ünnepek alatt. Az érzés hajszolása során jó eséllyel görcsösen kapaszkodni fogunk a régi szokásokhoz.

Közben nem biztos, hogy észrevesszük: az életünk megváltozott”


– hívja fel a figyelmet a szakember.


Van egy másik gyerekkorból fakadó kapcsolódás, ami sok emberben szorongást okoz: ha karácsonykor visszatér a szülői házba, akkor a szülők gyerekként kezelik a felnőtt csemetéjüket. A nagyszülő szülő is, sokszor kontrollálni akarja a felnőtt gyerekét is, és a felnőtt korú gyerek nehezen viseli, hogy a szülei beleszólnak az életébe, esetleg bírálják a például az unokákkal kapcsolatos nevelési döntéseit. Van olyan eszköz, amit be lehet vetni a szülői házban karácsonyozás idején?

„Számos családi vita kellemetlen témák és kérdések körül alakul ki. Mikor lesz az esküvő? Mikor jön a gyerek?

Ezek a konfliktusok gyakran határtartási, pontosabban határsértési problémákból alakulnak ki. Valaki olyat csinál, vagy kérdez, amihez a másik szerint nincs joga”


– mutat rá a szakember.

Mi tegyünk, ha belesodródtunk a konfliktusba?


„A családi viták legtöbbje azért fajul el, mert mindenki megtalálja a másik gyenge pontját, amitől mindenki sebezhetővé válik, és a sebzett állapotból mindenféle diszfunkcionális érzelmi reakciót fog adni. A sebzett állapotból adott reakció pedig újrasebzi a másikat. Ez a ping-pong effektus a végtelenségig tud folytatódni, amivel számtalanszor tudjuk egyre mélyebben megbántani egymást” – világít rá F. Takács István.


„Mi történhet ekkor? Három lehetséges, de nem előnyös reakció a leggyakoribb: kemény támadás, lefagyás és bizonytalanság, vagy önfeladás és szégyenérzet. Van azonban egy negyedik lehetőség. Ehhez az kell, hogy megkeressük magunkban azt az érzelmi állapotot, amikor nem öntenek el bennünket a fentiekhez hasonló negatív érzések. Ebben az állapotban képesek leszünk szabályozni magunkat, az »itt és mostra« fogunk reagálni és jó eséllyel tudunk alkalmazni egy-két konkrét technikát” – magyarázza F. Takács István.

„Az egyik az asszertív mondatok megfogalmazása.

Ilyenek például:


»Nagyon rosszul esik, amikor ilyet kérdezel. Ez a téma engem is feszültté tesz, nem tudok rá ebben a pillanatban válaszolni. Megértem, hogy nagyon kíváncsi vagy erre, de még én sem tudom, mikor házasodunk össze.«


Tudom, hogy ezek a mondatok a hétköznapi beszélgetésekben kicsit szokatlanok. De az asszertív kommunkáció lényege az, hogy

mindenkinek joga van a saját érzéseihez és igényeihez. A transzparens beszélgetések alapja az, hogy mindenki tisztán beteszi a közösbe az elvárásait. Ezzel igényeket fogalmaz meg, határokat jelöl ki”


– emeli ki a pszichológus.

Nem szeretem a karácsonyt

Mi van, ha valaki nem szereti a karácsonyt? A társadalom nem tolerálja, ha valaki legszívesebben egy remeteszálláson vészelné át az ünnepeket. és ennek hangot is ad. Pedig számos oka lehet, hogy a karácsony nem a kedvenc ünnepünk az általános stresszorokon túl nem kizárt, hogy traumát hordozunk az ünneppel kapcsolatban. Szabad nem szeretni a karácsonyt? Mit tegyen, aki hasonló cipőben jár?

„A legfontosabb, hogy megértéssel és elfogadással forduljunk azokhoz, akik nem szeretik a karácsonyt. Ha saját magunkon tapasztaljuk ezt, akkor magunk felé is. Mert biztos van annak valami oka, hogy így érzünk az ünneppel kapcsolatban. Azt is gondolom, hogy ez megküzdési stratégia azzal a kellemetlen érzéssel és gondolathalmazzal szemben, amit a karácsony jelent számunkra. A távolító, hárító, negáló reakció azonban nem a legelőnyösebb. Érdemes rajta dolgozni. Egyszerűen csak azért, hogy ne ez a negatív érzés határozza meg az ünnepeket. És abban is szinte biztos vagyok, hogy nem a karácsonnyal van ilyenkor baja az illetőnek, hanem valami olyasmivel, amit az ünnep csak felszínre hoz” – hívja fel a figyelmet F. Takács István pszichológus.

(Kiemelt képünk illusztráció. Fotó: Freepik)

A rovat további cikkei