Az önismereti könyvek helyettesíthetik a terápiát? A pszichológus válaszol

Nagyot fordult a világ az elmúlt évtizedekben abban a tekintetben, hogy már egyre kevésbé ítélik meg azt, aki pszichológushoz vagy kineziológushoz fordul a lelki problémái kapcsán. F. Takács István pszichológussal arról beszélgettünk, hogy az önismereti témájú posztok, podcastok vagy könyvek meghozzák-e az ember életébe a várt változást, vagy csak a változás illúziójával kecsegtetnek.

2024. november 25., 18:09

Szerző:

Határozottan változott a világ az elmúlt bő két évtizedben abban a tekintetben, hogy már nem kínos bevallani, ha az ember a lelki gondjaival pszichológus vagy kineziológus segítségét kéri. Az önismereti könyvek a toplisták élén állnak, ami szintén azt mutatja, hogy az emberek szeretnék megérteni a bennük zajló folyamatokat, ám ugyanakkor nagyon komoly veszélyforrást is magukban hordozhatnak. A könyvekben található ismeretek alapján, vagy akár egy podcastban elhangzó összefüggés kapcsán az emberek analizálják magukat, ami tévedésekhez vezethet. Hogyan érdemes viszonyulni az önismereti könyvekhez?


„A pszichológia mára eladható termékké vált. Nem is csoda, hogy az embereket egyre jobban érdekli, hiszen a pszichológia az életünkről, a mindennapjainkról, családunkról, munkánkról, kapcsolatainkról szól. Nem véletlen az sem, hogy óriási divatja lett az önfejlesztő könyvek olvasásának, és ma már eszméletlen mennyiségű pszichológiai tartalom érhető el nemcsak könyvek, cikkek, hanem könnyen, gyorsan fogyasztható videók formájában is. Szerintem ez nagyon jó trend, hiszen hozzáférhetővé teszik a pszichológiai ismereteket a hétköznapok számára” – mondja F. Takács István pszichológus, coach.

Az önismeret készség kellene, hogy legyen


A szakember szerint azonban ennél sokkal tudatosabban kellene rávezetni az embereket az önismereti munka fontosságára, akár az iskolai tanterv része lehetne az önismeret, vagy akár a gyakorlati képességfejlesztés.


„Mi lehet annál fontosabb, mint érthetőbbé tenni az emberi életet és olyan segítséget nyújtani mások számára, amelyekkel a hétköznapok megpróbáltatásai könnyebben leküzdhetők? Ezért tartanám fontosnak azt is, hogy már az iskolában is több szó essen önismeretről, és olyan készségeket és képességeket tanuljanak a gyerekek, amelyek segítségével könnyebben megküzdhetnek az élet nehézségeivel szemben. Gondoljunk bele: kapcsolatai gondjai, munkahelyi kérdései, családi problémái biztosan mindenkinek vannak. Nem lenne hasznos ezeknek a megoldásáról is tanulni valamit az iskolai évek során?” – teszi fel a költői kérdést F. Takács.


Sajnos a jelenlegi köznevelési rendszerben igen csekély mozgástere van annak a pedagógusnak, aki a lelki egészségről szeretne tanítani, ami azért is különösen szomorú, mert a gyerek életében az iskola a másodlagos szocializációs színtér. Persze témahetek vagy tematikus programok vannak, de egy következetesen felépített önismereti program még várat magára. Talán ez is az oka annak, hogy a téma iránt érdeklődők az internetről vagy könyvekből igyekeznek információhoz jutni.

 Fotó: Freepik

Ám van más veszélye is az információrobbanásnak: sokan nem mennek el segítő szakemberhez, mert azt gondolják, ha elolvastak egy könyvet, vagy megnéztek a témában a youtube-on egy-két videót, akkor már szakértővé váltak. Helyettesíti-e a szakemberek által írott könyvekben található információ a terápiát?


„Ami szerintem az igazi nehézséget okozza a „pop pszichológia” terjedésében, hogy a legtöbb lelki probléma megoldására nem lehet instant választ adni” – hívja fel a figyelmet F. Takács.


„Sokszor kapjuk mi meg pszichológusok például azt a kérdést, hogy mi a normális viselkedés? De már erre sem lehet egyértelmű választ adni. Kilóghat valami a normálisból az alapján, hogy jócskán eltér az átlagostól. Például az IQ-ja jóval magasabb a legtöbb emberhez képest. De lehet, hogy attól lesz nem normális, hogy az egyén életét zavarja nagyon. Például egy munkahely elvesztése után valaki rendkívül szomorú lesz, esetleg depressziós állapotot él meg. Sőt, vannak eltérő kulturális normák is. Nem ugyanazok a szabályok érvényesek egy nyugati típusú, individualista társadalomban vagy egy keleti kollektivistában. Vagyis

egy-egy terápiás folyamatban az elméleti megfontolások mellett rendkívül fontos megismerni az egyén személyes történetét, hátterét, motivációit. Egy-egy Tik-Tok videó ezeket nem biztos, hogy tudja”

– mutat rá a pszichológus, hozzátéve, hogy az önanalízis nem biztos, hogy pontos helyzetfelismeréshez vezet.


„A másik nehézség az, hogy amikor valakinek lelki problémája van, könnyen érezheti azt, épp az a videó, vagy épp az a cikk róla szól. Mert könnyen megszólítja. Úgy, mint amikor szerelmi bánat esetén egy érzelmes zene kifacsarja a szívünket. Fontos tehát alaposan megismerni az egyént.

Biztos az a problémája, amit a videóból megállapított magára nézve? Biztos az lesz a megoldás, amit a videóban látott?”

Kiindulásnak jó, de az önismereti folyamat ennél összetettebb

Felmerül a kérdés, hogy akkor olvassunk vagy ne olvassunk? Nézzünk önismereti videókat vagy bízzuk magunkat a szakemberekre?
F. Takács István azt mondja, egy-egy videó sokat segíthet a tanácsadó folyamatban. Maga is tapasztalta már azt, hogy az ügyfelek behozzák a folyamataikba az olvasmányélményeiket, vagy azt, amit egy-egy videóban láttak.


„Ezek arra nagyon jók, hogy beszélgetéseket indíthatnak meg. Mi szólított meg benne? Miért érzed azt, hogy a te problémádról szól? Az egyik legutóbbi konkrét élményem, amikor egy ügyfelem azt mesélte el, hogy egy podcast-et hallgatott, és néhány perc után abba kellett hagynia, mert nem bírta elviselni azt a feszültséget, amit a hallottak kiváltottak belőle. Nagyszerű lehetőség volt ez arra, hogy dolgozzunk azzal, amit hallott, és azzal a feszültséggel, amit kiváltott belőle. Tökéletesen hozzá tudtuk kapcsolni a terápiás folyamatához” – mondja a szakember.

Felelősséget kell vállalni az átadott tudásért


Az önismereti könyvek jó részét pszichológusok, pszichoterapeuták írják. Mi a szakmai felelősség, van-e egyáltalán felelőssége a szakembereknek, amikor ezt a folyamatot kiszolgálják? Végeredményben segítenek ezek a könyvek az olvasóknak?

„A pszichológia laicizálódása óriási felelősséggel jelent a szakemberek számára: olyat írni, olyat mondani, ami szakszerű, pontos, fogyasztható és egyben segít is. Viszont nem vezet félre, és adott esetben felhívja arra is a figyelmet, ha már segítségre van valakinek szüksége. Magam is sokat szerepelek tévé és rádióműsorokban. Szinte napi szinten megélem ennek az izgalmas munkának a felelősségét.

Fontosnak tartom a pszichoedukációt. Szakszerű, érthető módon átadni az emberek számára a pszichológia tudománya által felhalmozott óriási tudásanyagot. Fontosnak tartom, mert hiszem, hogy ezzel sokak életétvitelét lehet könnyebbé tenni”

– vallja F. Takács István, hozzátéve, hogy ő maga is szokott könyveket ajánlani a klienseinek, amelyek az adott személy problémájához jól illeszkednek. Más rendelőknél látott olyat is, hogy olvasmánylistát állítottak össze, amelyet jó szívvel ajánlanak a kollégák otthoni önismeret fejlesztésére.

Az önismereti médiatartalmak segíthetik a terápiás folyamatot, és segítenek érthetőbbé, felismerhetővé tesznek egyes folyamatokat, láthatóbbá tenni a segítő szakemberek munkáját,  de nem helyettesítik azokat. 

(Kiemelt képünk illusztráció. Fotó: StockSnap via Pixabay)