A pszichológus szerint a gyorshajtás olyan, mint névtelenül kommentelni a közösségi médiában
Nincs év, hogy ne történne olyan tragédia az utakon, amely egy egész országot megráz. Gyorsulási versenyek a közutakon, autópálya-rallyk szedik az áldozataikat. Hogy mik a gyorshajtás lelki motivációi, erről beszélgettünk F. Takács István pszichológussal.
Aki rendszeresen vezet Magyarországon, tapasztalja, hogy a közlekedési morál szociálpozitív választ ad arra, hogy ha valaki „picit” gyorsabban vezet. Ötven helyett hatvan, kilencven helyett száz a legtöbb ember számára belefér. Akkor döbbenünk csak meg, ha egy-egy tragikus kimenetelű baleset híre bejárja a sajtót. A nagyon komoly baleseteket okozó gyorshajtókat egy ország elítéli, miközben a hétköznapokban a közlekedők java része ugyanúgy erősebben nyomja a gázpedált. De vajon mi állhat a gyorshajtás hátterében? Adrenalinfüggőség? A szabályok elleni lázadás? Egyáltalán: függ-e a személyiségjegyektől, hogy gyorshajtóvá válik valaki?
A gyorshajtás egyik oka, hogy arctalanok maradhatunk
„Talán nem is gondolnánk, milyen sokféle tényező befolyásolhatja azt, hogyan viselkedünk a volán mögött közlekedési helyzetekben. Mikre gondolok? Vannak közöttük globális tényezők, és természetesen az is meghatározó, kinek milyen a személyisége. És fontos lesz beszélnünk arról is, ki, milyen értékrendet hoz otthonról. Kezdjünk néhány általánosabb tényezővel. Egyre feszültebb világban élünk. Az elmúlt években számos globális problémával kellett szembenéznünk világszerte. Ilyen volt a sokat emlegetett koronavírus járvány, ilyen az orosz-ukrán háború, de állandó téma a globális környezeti válság is. Azt is mindenki tapasztalja a bőrén, hogy egyre gyorsabb, feszültebb és agresszívebb világban élünk. Ezek olyan jelenségek, amelyekre az egyes embernek nincs nagy ráhatása. Befolyásolni nem tudjuk ezeket, viszont hatnak ránk. Jól emlékszem, az ukrán háború kitörésének napján az egyik ügyfelem rögtön behozta a témát az ülésünkre. Ezek a tényezők szükségszerűen jelennek meg a hétköznapjainkban, így az emberek vezetési kultúrájában is.
A közlekedés egy olyan lehetőség, ahol az egyén levezetheti feszültségét, kiélheti az amúgy kontrollált dühét. Ráadásul mindezt arctalanul. Hiszen a volán mögött kiabálva, jobban nyomva a gázpedált (vagy épp a féket) nem kell vállalnunk a nevünket, és olykor még az arcunkat sem. Olyan ez, mint névtelenül kommentelni a közösségi médiában”
– mondja F. Takács István pszichológus, coach.
Ezek a cikkek is hasonló témákról szólnak
Életmód
2024. október 16., 07:00
Napjainkban a fiatalságkultusz annyira erős, hogy fiatalos külső megőrzése a módja annak, hogy ne váljunk láthatatlanná a társadalomban. Hová lett az időskor tisztelete vagy legalább elfogadása? Meddig tartható fenn egy olyan társadalom, ahol csak az számít értékesnek, aki fiatal és szép? F. Takács István pszichológussal arról beszélgettünk, mekkora megfelelási kényszert jelent számunkra a fiatalságkultsz.
Életmód
2024. október 9., 09:46
Az időskori magány számos okból kialakulhat. A társ elvesztése, a család eltávolodása mellett a koronavírus járvány miatti lezárások is elszigeteltek sok idős embert a megszokott társadalmi közegüktől. Vajon mit tehet az, aki úgy érzi, egyre inkább magára marad? Természetes-e az időskori magány? Ennek jártunk utána F. Takács István pszichológussal.
Az agy felépítésén is múlik, kiből lesz gyorshajtó
Az adrenalinfüggőség szenvedélybetegség, amelyet szociálpozitív módon, például extrém sportok művelésével is levezethetünk. Mi történik, ha valaki az utakon, a sebesség és a megúszott közlekedési helyzetek közben éli át a halhatatlanság mámorát? Lehetséges-e, hogy valaki azért megy bele veszélyes közlekedési szituációkba, mert függ attól a mámortól, amit az adrenalin és az endorfin felszabadulása okoz?
„Az egyén személyes tulajdonságai is meghatározzák azt, hogyan vezet. A közlekedéspszichológiai kutatások eredményei azt mutatják, hogy azok az emberek hajlamosabbak a közlekedési kihágásokra, akik személyiségében a kockázatvállalás mértéke magasabb, inkább extravertáltak és a döntéseiket is mérlegelések nélkül, érzelmi alapokon, impulzívan hozzák meg. Olyan személyiségtényezőket érdemes még megvizsgálni, mint a lelkiismeretesség, a felelősségtudat és a normakövetés. Természetesen, akik esetében ezek alacsony mértéket mutatnak, nagyobb valószínűséggel tesznek a közlekedési szabályokra. Az, hogy valaki mennyire kockázatkereső, mérhető személyiségtényező” – mondja a szakember, hozzátéve, hogy a kockázatkeresésnek vannak biológiai alapjai is, ami az idegrendszer sajátos felépítéséből, annak működéséből fakad.
„Kicsit konkrétabban: az extrém sportolók esetében például rendszerint magasabb az adrenalin szint, és azoknak a receptoroknak a száma is az idegrendszerükben, amik az adrenalin felfogásáért, és az általa szállított információ továbbításáért felelősek. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy jelen esetben a következetesen gyorshajtókat felmenthetjük a viselkedésük alól, mert csupán az idegrendszerük felépítéséből következik a viselkedésük. Ugyanis ennél sokkal fontosabb a szocializáció, a neveltetés hatása.
Akik esténként gyorsulási versenyeket rendeznek az utcákon, akik gondolkodás nélkül figyelmen kívül hagyják a sebességkorlátozó szabályokat, feltételezhetően olyan környezetben nőttek fel, ahol a szabálykövetés megtanulása nem tartozott a fontos dolgok közé”
– hangsúlyozza F. Takács.
A gyorshajtás ezek szerint egy értékrendbeli válságot jelez. Lehet ez az oka annak, hogy van egyfajta társadalmi cinkosság a „kicsit gyorshajtók” felé?
„Ezeknek a sofőröknek az értékrendszerébe nem tartozik bele a közlekedési szabályok betartása, és azt is valószínűnek tartom, hasonlóan vannak más szabályokkal is. Ahogy értékrendszerüknek az sem lett része, hogy a szabályszegő magatartással akár mások életét is veszélyeztetik. Ez pedig nem más, mint a felelősség vállalása és odafigyelés embertársaik felé. A közlekedés egy közösségi műfaj. Állandó figyelemmel és felelősséggel tartozunk egymás iránt. Aki ezt nem képes elfogadni és belső értékké tenni, potenciális veszélyforrást jelent másokra nézve. És van itt még egy ok, ami miatt hasznos betartani a szabályokat. Ugyanis,
ha egyre többen szabályszegő viselkedést mutatnak, az normaképző lesz.
Vagyis a közlekedésben részt vevő emberek csoportjának az lesz a csoportnormája, hogy a szabályok kevésbé fontosak – mutat rá a pszcichológus.
(Fotó Sponchia via Pixabay)
A gyorshajtás az élet irányításának illúziója?
Lehetséges, hogy a vezetés a stresszlevezetés egyik módja? Azt a fusztrációt csökkenti az ember, hogy ha máshol nem is, de az utakon „ő diktál”? Gondoljunk csak az autópályákon „villogó”, majd büntetőfékező sofőrökre. Számomra ennek az az üzenete, hogy „nem számít, hogy elveszted-e az életedet, én mondom meg, hogy mit tehetsz és mit nem.” Agresszívabb személyisűségűek-e a gyorshajtók?
„A két kulcskifejezés: impulzuskontroll-problémák és dühkezelési nehézségek. Akiknek nehézséget okoz saját indulatainak a féken tartása, nagyobb valószínűséggel lesznek agresszívek a volán mögött is. És vannak olyanok is, akik az életben gyakran megélt kontrollvesztettséget itt tudják pótolni. Vagyis azt tapasztalják, rendszerint sehol sincs igazuk, nem tudják képviselni a saját érdekeiket, de vezetés közben legalább átélhetik ezt. Vagy legalábbis a kontroll illúzióját” – magyarázza F. Takács István a gyorshajtás mögött meghúzódó pszcihés okokat.
A szakértők szerint az idő illúzióját kergeti, aki gyorsan hajt, vagyis elhiszi, hogy sokkal hamarabb ér oda, ha rálép a gázpedálra. Magyarázható-e a rohanó életmóddal a gyorshajtás?
„A modern, városi ember mindig siet. Mindig időszorításban él. Ettől egyrészt állandóan feszült. Ne csodálkozzunk, hogy egy ilyen felfokozott állapotban különösen idegesek leszünk, ha például dugóban ülünk. A dugóra nincs ráhatásunk, nem tudunk mást csinálni, mint kivárni. Ez frusztráló. Másrészt a rohanás elegendő okot szolgáltat arra, hogy gyorsabban vezessünk. Magunknak is könnyebben meg tudjuk magyarázni a saját szabályszegésünket. A közlekedési kutatások egyébként azt mutatják, hogy a gyorsabb vezetés csupán néhány perc időspórolást eredményez, viszont megsokszorozza a lehetséges balesetek kialakulásának valószínűségét. Érdemes mérlegelni, mit kockáztatunk. Elindulás előtt érdemes ránézni egy útvonaltervezőre. Az is hasznos lehet, ha jobban ismerjük a környezetünket. Mint a régi, ügyes taxisok, akik jól tudták, hol lehet gyorsan egérutat nyerni. Sokszor segíthet egy egyszerű telefon is, amiben jelezzük, hogy a forgalom miatt késni fogunk. De természetesen azon is érdemes lehet elgondolkodni, hogy van-e annak valami személyes oka, ha állandóan késésben vagyunk. Szinte biztos vagyok benne, hogy valamin változtatnunk kell a saját időkezelésünk tekintetében” – véli a szakember.
Mit tehetünk az autóban ülve, ha elveszítjük a türelmünket? Hogyan tudjuk magunkat kontollálni, hogy ne felejtsük a lábunkat a gázpedálon?
„A forgalomban nagy valószínűséggel a legtöbb ember belső meggyőződésből tartja be a szabályokat. Másokat az befolyásolhat, hogy a kihágásokért büntetés jár. És vannak azok, akik egész egyszerűen nem foglalkoznak egyikkel sem. Az ő esetükben valószínűleg haszontalanok a jelzőtáblák és a pénzbírság kiszabása is. Mégis azt is
fontosnak tartom megemlíteni, hogy a súlyos balesetet okozó emberek is megérdemlik a segítséget. Nagyon nehéz lehet élni ezzel a teherrel.
Szerencsére erre vannak is képzett szakemberek és megfelelő programok is. De mit csináljunk abban a hétköznapi helyzetben, ha éppen késésben vagyunk, és idegesen szeretnénk minél gyorsabban átverekedni magunkat a városon, vagy éppen az M5-ösön a lehető leggyorsabban leérni Szegedre?
Mint minden esetben, itt is segíthet a tudatosság. Ha érezzük, hogy megy fel bennünk a pumpa, álljunk meg egy pillanatra, és gondoljuk végig, mi is a bajunk? Miért vagyok feszült? Hasznos lehet egy valóságellenőrzés is. Biztos segít, ha felhúzom magam? Változtat a helyzeten, ha ideges vagyok?
Van, aki azért siet vezetés közben, mert kiesett és haszontalan időnek tartja az utazást. Érdemes ilyenkor megnézni azt, tudok-e valamilyen olyan tevékenységet folytatni, ami hasznos és természetesen nem veszélyezteti a biztonságos közlekedést. Jó program lehet egy jó podcast meghallgatása, vagy egy-két telefon elintézése, természetesen szigorúan kihangosítóval” – tanácsolja a szakember.
(Kiemelt képünk illusztráció. Fotó: ENiemela via Pixabay)
