Miért alacsonyabb az átoltottság Svájcban, mint az USA egyik legszegényebb államában?

Óriási megkönnyebbülés volt az uniós tagországok számára, hogy az EU csütörtökön biztonságosnak nyilvánította az AstraZeneca vakcináját. Az Egyesült Királyság a hét végére már a lakosságának felét képes lesz beoltani – míg az EU-s oltottsági átlag 12 százalék körül mozog. Ez a különbség egyre kínosabb az EU számára, ami a politikai légkört is egyre feszültebbé teszi, írja Therese Raphael, a Bloomberg publicistája.

Az EU vezetői a gyártókra fogják a lassú vakcinációt, de ez csak az érme egyik fele. Kevesebb szó esik arról, hogy a sokat dicsért uniós egészségügyi rendszereknek miért esett ilyen nehezükre eljuttatni a lakossághoz azokat az oltásokat, amelyek már rendelkezésre álltak. A vakcinahiány mindig csak időleges: ahhoz, hogy az oltások megfelelően haladjanak, meg kell értenünk, mik azok az okok, amelyek miatt egyes országok egészségügyei gyorsabban, míg másokéi lassabban képesek elosztani vakcináikat.

Az oltási verseny két győztese, Izrael és az Egyesült Királyság példája sokat elmond a helyzetről. Izrael sikerét nagyrészt Benjamin Netanjahu miniszterelnök igyekezetének tudják be: a politikus kitartóan lobbizott a Pfizer vezérigazgatójánál, Albert Bouriánál, hogy az országot válassza a cég a vakcina „tesztterepének”. De nem Netanjahu személye, hanem Izrael első osztályú digitális egészségügyi nyilvántartó-rendszere számított a legtöbbet. Ezzel ugyanis biztosítani lehetett, hogy a Pfizer pontosan és naprakészen kapja meg az adatokat az oltásokról, és hogy maga a vakcinaelosztás is gördülékenyen menjen.

A brit kormány Vakcinaügyi Munkacsoportja hasonlóan sikeres volt: jól készült fel az oltásra és időben aláírta a szükséges szerződéseket. De az itteni siker az egészségügy (NHS) logisztikai rendszeréről is sokat elmond: szintén a digitalizáció volt a kulcs. Az ország elektronikus egészségügyi adatkezelő rendszere, az EHR nem tökéletes, de az oltáskoordináció területén jelesre vizsgázott. A cikket jegyző publicistának ezzel kapcsolatban személyes tapasztalata is van: először kapott SMS-ben egy linket háziorvosától, amin keresztül regisztrálhatott a vakcinára. Lefoglalt egy időpontot, kapott egy emlékeztető SMS-t az oltópont címével, aztán odament, és be is oltották – az egész folyamat csupán pár napba telt.

Nem megy ilyen flottul a dolog például Svájcban, ahol eddig 100 emberenként 13 dózist juttattak el a lakosságnak. Az országban működik a világ egyik legtöbbet dicsért egészségügyi rendszere, viszont számos polgár azt sem tudja biztosan, hogy egyáltalán hol kellene regisztrálnia az oltásra. Kantononként változó a helyzet, de jellemzőek az akadozások, és a zavaros kormányzati kommunikáció is.

A világ egyik legnagyobb gyógyszergyártó országa hibázott a vakcinabeszerzésben is: okosan válogattak az oltások között, viszont túl sokáig haboztak amiatt, hogy mennyit lennének hajlandók fizetni dózisonként. Így nem sikerült időben bevásárolniuk az oltásból.

A svájci egészségügyi nyilvántartás digitalizációja és átláthatósága is le van maradva a sikeres országokhoz képest. Ezt Ezekiel Emanuel, a Pennsylvaniai Egyetem kutatója mondta el a Bloombergnek, aki könyvet is írt a világ legjobb egészségügyi rendszereinek összehasonlításáról, és Biden elnök koronaügyi csapatát is segíti. Szerinte a svájci helyzetnek részben az az oka, hogy az itteniek különösen nagy hangsúlyt fektetnek a titoktartásra és a magánélet védelmére: ugyanez a kulturális beidegződés tette a svájci bankokat a gazdag és kevésbé gátlásos ügyfelek kedvenceivé világszerte.

Emanuel egy elég durva kontrasztra is felhívja a figyelmet: az USA egyik legjobb oltási rendszere West Virginiában, az ország egyik legszegényebb államában működik. Jim Justice kormányzó gyakran beszél arról, hogy ha az állam önálló ország lenne, jelenleg a hetedik helyen állna az oltási versenyben. Amíg az USA átlagban 100 emberre 34 vakcinát tud leszállítani, West Virginiában ez a szám 39.

Az államnak két nagy előnye van. Az egyik az erős központi vezetés, ami átláthatóan kommunikál. Justice időben hozta létre saját vakcinaügyi munkacsoportját, amit egy tábornok vezet – ezen felül a Nemzeti Gárdát is kivezényelte. A másik előny a digitalizált egészségügyi nyilvántartási rendszer. West Virginia, és a többi sikeres állam, például North Dakota (ahol még az itteninél is magasabb az oltottsági ráta) sikeresen támaszkodott olyan meglévő infrastrukturális egységekre az oltásnál, mint például a helyi gyógyszertárak hálózata.

Két kelet-európai ország helyzetének is az a tanulsága, hogy a központosított nyilvántartás és koordináció a nyerő. Szerbiában a harmadik legmagasabb az átoltottság Európában (az apró Monaco áll a második helyen): itt 100 emberre 31 dózis jut. Ez részben annak köszönhető, hogy ők Kínától és Oroszországtól is vásároltak – amivel alaposan felidegesítették az EU-t. De az elosztás gyorsaságát már a hatékony logisztikának tudhatják be: az országban képesek központilag ellenőrizni az oltás folyamatát, a regisztrációtól kezdve az igazolások kiutalásáig.

Magyarország szintén vásárolt vakcinákat az EU-n kívülről, és 19 százalékos oltottsági rátájával most bőven az uniós átlag felett van. Viszont az itteni rendszer kevésbé összehangolt, hatékony és érthető, mint Szerbiáé.

Az egyik legkirívóbb eset viszont Hollandiáé, ahol a világ egyik legfejlettebb digitális egészségügyi nyilvántartási rendszere működik – viszont az oltottsági ráta csupán 11 százalékos. Itt a döntéshozók stratégiája volt hibás: ez lett az utolsó EU-s ország, ahol megkezdődtek az oltások, mivel a hatóságok fontosabbnak tartották azt, hogy minél több vakcinát halmozzanak fel, mint hogy minél gyorsabban beadják azokat. Egy erős központi vezetés talán jobban meg tudta volna oldani a feladatot, mint az ország konszenzuson alapuló politikai rendszere.

Az USA-ban sem a központi döntéshozatalhoz kapcsolódnak a problémák: a szövetségi kormány hatékonyan, gyorsan juttatja el a vakcinákat az államoknak. Helyi szinten viszont már változó a helyzet: az államok között jelentős oltottsági különbségek vannak, és több helyen köddé váló vakcinaszállítmányokról is hallani.

„Nagy kihívást nyújt az oltások beadása. Az egészségügyi ügynökségek még azt sem tudják, hogyan rangsorolják az oltásért folyamodókat” – mondta Hani Mahmassani, a Northwestern Egyetem professzora, aki az amerikai vakcinaelosztást kutatja. Hozzátette: az amerikai államok átlagosan a rendelkezésre álló vakcinák 75 százalékát képesek felhasználni. Eric Schneider, az egyik egészségügyi alap igazgatóhelyettese szerint az USA-ban problémát jelent az is, hogy a faji kisebbségekhez tartozókat nehezebben tudják elérni az oltásokkal – ez egyébként már az influenza elleni védőoltásnál is probléma volt a múltban.

Európában az AstraZeneca jóváhagyása az ellátási problémákat képes lehet megoldani. Az EU-nak így már elég vakcina juthat, hogy nyárig be tudja oltani a felnőtt lakosság 70 százalékát. A többi már attól függ, milyen hatékonyan juttatják el a dózisokat a lakossághoz. Ha azt akarják, hogy a következő oltási hullám sikeresebb legyen, mint a mostani, elengedhetetlen lesz a digitalizáció, a koordináció és a kommunikáció fejlesztése. 

(Kiemelt kép: Egy nővér beadja az első adag Pfizer-BioNTech vakcinát egy idős úrnak Genfben 2021. január 6-án. Fotó: EPA | Martial Trezzini)