Meghalt Donald Rumsfeld, a volt amerikai védelmi miniszter

Nyolcvannyolc éves korában meghalt Donald Rumsfeld, az Egyesült Államok korábbi védelmi minisztere. Rumsfeld kétszer töltötte be ezt a pozíciót: Ford elnök alatt a hetvenes években, majd ifjabbik Bush alatt 2001 és 2006 között. Kiemelt szerepet játszott az afganisztáni és az iraki beavatkozásokban, az utóbbihoz köthető problémák miatt végül lemondásra kényszerült.

Még akkor is nehéz egy politikus teljesítményét elfogulatlanul és utólag értékelni, ha történetesen a világ első számú demokráciájában viselt hivatalt. A június 29-én elhunyt Donald Rumsfeld élete kitűnő példa erre. Az 1932-es, chicagói születésű későbbi miniszter a Princetonon végzett, kötelező katonai szolgálata alatt 1954 és 1957 között a haditengerészetnél szolgált pilótaként. Lényegében egész életét politikai pályán töltötte, ugyanis még ugyanabban az évben születési helye, Ohio egyik képviselőjének stábjában találjuk. Harminc éves korára már kongresszusi képviselő, és a hatvanas években magabiztosan választják újra három alkalommal is. Már 1965-ben az új republikánus vezetést sürgető, „ifjútörököknek” is nevezett képviselői csoport tagja, akik kezdettől fogva Gerald Fordot támogatták a republikánus párt élén. 

Jól jellemzi személyiségét, hogy vállalva a következményeket nyíltan bírálta az Egyesült Államok vietnámi szereplését, illetve a módot, ahogy a demokrata Lyndon B. Johnson kormányzat a kérdést kezelte. Utólag már nem eldönthető, hogy ebben meggyőződése, vagy az éppen ellenzékben lévő republikánus párt politikai érdekei vezették. A Kongresszusban töltött évek során több továbbképzésen is részt vett, köztük Milton Friedmannál is tanult. Szemben a korban uralkodó felfogással már ekkor kiállt a sorozással szemben, és a teljesen önkéntesekből álló fegyveres erők ötletét támogatta.

Ford kabinetfőnökéből védelmi miniszter

Richard Nixon 1969-es elnökké választása után az államigazgatásban dolgozott a különböző gazdaságért felelős területeken, majd 1973-ban az USA a NATO-ba akkreditált nagykövete lett. Nixon lemondása után Ford lett az elnök, aki a kezdetektől őt támogató Rumsfeldet kabinetfőnöknek nevezte ki. Mivel az amerikai prezidenciális rendszerben az alelnök pontos szerepe nincs definiálva, a kabinetfőnök gyakorlatilag a kormányzat második legnagyobb hatalmú embere. Érdekesség, hogy a híres-hírhedt, később ifjabb Bush alelnökeként a nemzetközi köztudatba berobbant Dick Cheney a helyettese volt.

1975-ben védelmi miniszterré nevezték ki és ebbéli minőségében már meg tudta valósítani az önkéntes haderőről szóló elképzelését, valamint megállította az amerikai védelmi költségvetés hanyatlását. A mai napig rendszerben álló Tomahawk cirkálórakéták és B-1 Lancer nehézbombázók fejlesztése is az irányítása alatt kezdődött. 1977-ben a Ford kormányzat választási vereségével, pozíciója megszűnt és a privátszférában helyezkedett el, két alkalommal is díjat nyerve, mint a gyógyszeripar kiemelkedő cégvezetője. 

Reagan elnöksége alatt az USA közel-keleti különmegbízottja lett és ebbéli minőségében 1983-ban tárgyalt Szaddám Husszein iraki diktátorral is, az akkor már évek óta tartó első Öbölháború kapcsán. Bár több pozíciót betöltött a nyolcvanas években, ezek jellemzően megbízotti és tanácsadói állások voltak, tehát hivatalosan nem volt tagja a kormányzatnak, amiben az akkor alelnök idősebb Bush-sal folytatott évtizedes küzdelmei is szerepet játszottak. Végül 2000-ben lett újra hivatalosan tagja az amerikai kormányzatnak, amikor az ifjabbik Bush újból védelmi miniszterré nevezte ki a közismerten gyors felfogású Rumsfeldet.

A Rumsfeld-doktrína

Minisztersége alatt történt a szeptember 11-ei támadás az ikertornyok ellen, amelyre válaszul már októberben megindult a katonai művelet az Osama Bin Ladent befogadó afganisztáni Talibán ellen. A légierő csapásaival támogatott, már kis létszámú különleges műveleti csapatokkal, a lehetséges legrövidebb időn belül megindított támadások a Rumsfeld-doktrína nevet kapták. Ezzel párhuzamosan elkezdődött az iraki műveletek tervezése is. Elhíresült, és emlékiratainak címét adó mondása is ekkor keletkezett:

„vannak dolgok, amiről tudjuk, hogy tudjuk, vannak dolgok, amiről tudjuk, hogy nem tudjuk, és végül vannak azok, amikről nem tudjuk, hogy nem tudjuk.”

A sajtóval kitűnő kapcsolatot ápoló miniszter később fekete hattyú elmélet néven is elhíresült mondása az iraki tömegpusztító fegyverekre vonatkozott. Mai napig nem tudni miért volt annyira fontos a számára, hogy Szaddám Husszein állítólagos fegyvereiről szóló híreket, és az iraki diktátor elleni támadást mindenképpen megvalósítsa, de a később tévesnek bizonyuló feltételezések végül a pozíciójába kerültek. 2006-ra nemcsak az  optimista kezdés után elhúzódó háborúk, a nukleáris és egyéb tömegpusztító fegyverek hiánya, valamint az Al Kaida és Szaddám Husszein együttműködéséről szóló tévesnek bizonyult feltételezések nyomán, egyre nőtt a nyomás Bush elnökön. Az Abu Ghraib börtönben történt visszaélések végül az utolsó cseppnek bizonyultak, és a fokozódó nyomás miatt végül beadta a lemondását és visszavonult a politikától.

Öt évvel később megjelent Ismert és ismeretlen: egy emlékirat című könyve, majd alig egy hónappal később élesen bírálta a 2011-es Líbia elleni nemzetközi fellépést, kiemelve hogy a „küldetésnek kell meghatároznia az azt végrehajtó koalíciót. Nem fordítva.” Szavai érdekes ellentétben állnak korábbi nyilatkozataival, amelyekben többször is bírálta a nemzetközi közösséget, amiért nem veszi ki a részét az iraki és afganisztáni küzdelmekből. Utoljára 2016-ban hallatott magáról, amikor a Churchill családdal együtt közreműködött a Churchill pasziánsz telefonos játék megjelenésében, majd az év végén sokak meglepetésére bejelentette, hogy Donald Trumpot támogatja. Az utóbbi időben a visszavonultan élő politikust tíz nappal 89. születésnapja előtt érte a halál új-mexikói otthonában.

(Kiemelt kép: Donald Rumsfeld, egykori amerika védelmi miniszter sajtótájékoztatót tart a Pentagon épületében 2002. április 1-jén. Fotó: Stephen Jaffe / AFP)