Íme a világ leggonoszabb cége: tiniket tesznek függővé

A kaliforniai Atherton egykor csupán egy csendes kisváros volt San Franciscótól délre 30 mérföldre. Ma is csak kb 10 ezer ember él itt, sokan magas sövények és zárt kapuk mögött. Ez Amerika leggazdagabb városa: az itt élők átlagjövedelme meghaladja az évi 525 ezer dollárt. A helyiek közé tartozik a világ meghatározó techvezérei közül a Google-s Eric Schmidt, és Sheryl Sandberg, a Facebook egyik kulcsvezetője. Az NBA sztárja, Stephen Curry nemrég egy 31 millió dolláros birtokot vásárolt itt. A Microsoft társalapítója, Paul Allen egy 35 millió dolláros ingatlanban él.

Ehhez képest Kevin Burns impozáns otthona a King Estates negyedben szerénynek tűnhet. A férfi 2017 nyarának egy délutánján a konyhájában ült fiával és annak néhány barátjával. Ők mind a Palo Alto-i Gimnázium - vagy ahogy a helyeik szeretik nevezni: Paly - diákjai voltak. Körülbelül egy évvel korábban Burns otthagyta a Chobani nevű jughurtgyártó céget, aminek működését csodával határos módon lendítette fel. A TPG Capital nevű tőketársaságból érkezett a céghez, hogy rendbe tegye annak ügyes-bajos dolgait. Az egykor ígéretesen induló Chobani-t majdnem tönkretette egy válság: a cég savanyú, gennyes, penészes joghurtokat juttatott el a nemzet élelmiszerboltjaiba, több tucatnyi embert betegítve meg. A termékeiket országszerte visszahívták. Burns sikeresen mentette meg a céget a csődtől, ami még szilárdabbá tette hírnevét problémamegoldóként. 2017-ben azon gondolkodott, elvállal egy másik állást: a vezérigazgatói pozíciót a Juul Labs-nél.

A Juul volt az ország legnépszerűbb e-cigarettája. A termék ötlete a Stanford-ban végzett James Monsees és Adam Bowen több évvel korábbi, provokatív szakdolgozatában született meg. Az Egyesült Államokban több mint 34 millió, világszerte pedig 1 milliárd dohányos él: a két fiatal kitalálta, hogyan lehetne kevésbé károssá tenni a halálpálcák szívogatását. A Juul apró dohánycsomókat párologtat el, hogy eljuttassa a nikotint az arra ácsingozó vásárlók szervezetébe. Mivel nincs égés, a tüdőbetegség kialakulásának kockázata is csökken, ami évente 480 amerikai halálát okozza.

Monsees és Bowen olyan terméket talált ki egy szekrény méretű helyiségben, az egyetemi kampusz határán, egy régi almaültetvény mellett, amiről úgy hitték - hiszen a Szilícium-völgyben voltak - hogy megváltoztathatja a világot. Ez vezetett az ízesített nikotinnal működő Juul megszületéséhez.

Amikor Burns átvette a Juul vezetését, a cég már a völgy egyik legnevesebb startupja volt. A botrány sem maradt el: a céget azzal vádolták, hogy tinédzserek millióit szoktatta rá a nikotinra. Burns viszont saját maga akarta elvégezni a piackutatást. A New Yorker cikke részletesen leírta, hogyan hívta meg egy találkozóra fiát és osztálytársait. Az e-cigizésről kérdezte őket: erre hárman elő is húzták zsebükből a Juul-t. A juulözés népszerű volt a
Paly-ben. A rajzterem melletti WC volt a legnépszerűbb hely rá: a tanárok is itt kapták el a legtöbb juulöző diákot.

Ősszel a gimnázium diákújságja, a Campanile elvégzett egy felmérést: a megkérdezett 269 hallgató több mint fele használt már e-cigit. Ötven százalékuk pedig Juul-t is. "Nyilvánvaló, hogy az e-cigizés népszerű szokássá vált az egyetemen" - olvasható a cikkben. „Sok diák számára ez társasági tevékenység. Körbeadják a Juul-t, megtörik a jég, új emberekkel ismerkednek meg.”

Burns fia és barátai felidézték, hogyan szerezték meg az e-cigiket, sztorikat meséltek használatukról, és arról, hogy milyen népszerűek lettek. Sok ember számára figyelmeztető jelként szolgált volna az a befektetés. De nem Burns számára. Ő már eleget dolgozott a magántőkepiacon ahhoz, hogy tudja: a füst elől nem szabad elfutni, hanem szembe kell nézni vele. Mert így lesz az ember gazdag. “Elképesztő boldogsággal tölt el minket az, hogy ezentúl Kevin lesz a Juul Lavs vezérigazgatója” - írta Monsees december 11-i sajtóközleményében.

"Nem örülhetnénk annak, ha Kevint a Juul Labs új vezérigazgatójának jelentettük be" - mondta Monsees december 11-i sajtóközleményében. "Kulcsfontosságú volt a Chobani rendkívüli operatív és stratégiai sikereiben, ezzel biztosítva a cég hosszú távú növekedését, erős pénzügyi alapjait és folyamatos innovációját. Számítunk arra, hogy hasonló sikereket hoz majd a Juul Labs számára is.”

Burns éppen akkor érkezett a céghez, amikor a cég az új, 30 000 négyzetméteres székházba költözött a 70-es mólón, a San Francisco-i, a Dogpatch negyedben, kőhajításnyira Bowen és Monsees első irodáitól. A környezet hasonló volt, de ezúttal jobb kilátás nyílt a San Francisco-öbölre. Maroknyi ember helyett már több mint 200-an voltak: ez a szám pedig napról napra nőtt.

Burns 54 éves volt, amikor átvette a céget. A rövid, ősz hajú, tagbaszakadt férfi le sem tagadhatta volna, hogy a rozsdaövezetből jön. Szakmája szerint kohászmérnök volt, aki az egyetem után rögtön a General Electric-nél kezdett dolgozni még abban az időben, amikor Jack Welch, a karcsúsított gyártás kérlelhetetlen keresztapja irányította a céget. Itt Burns elvégezte a cég neves gyártásmenedzsment-programját. Ez felkészítette arra, hogy a
jövőben nehéz helyzetbe került gyártócégek megmentésével foglalkozzon. A következő két évtizedben gumigyártókon, napelem-készítőkön és vegyészeti cégeken is segített.

A Juul-nél úgy tűnt, hogy Burns ugyanazzal az ezerszer látott kihívással került szembe. Habár nem joghurtot gyártottak, a Juul problémája hasonló volt a Chobani-éhoz: túl gyorsan nőttek túl nagyra, és nem tudták kezelni a növekedést. Burns kitalált egy tervet, és mivel a cég nemrég szerzett újabb befektetőket, pénze is volt rá. De kiderült, hogy a Juul olyan nagy kihívás lesz, amihez képest eltörpül a savanyú tej és a penészes joghurt.

Burns az állami gimibe küldte gyerekeit, ám sokan az athertoniak közül a Sacred Heart Schools nevű impozáns magániskolába íratják be sajátjaikat. Az intézményt 1898-ban alapították francia apácák, és ma már több mint ezer gyerek jár ide, óvodás kortól egészen a 12. osztályig. Az éves tandíj akár 50 ezer dollár is lehet.

Emma Briger 2018-ban harmadéves gimnazista volt a Sacred Heart-ban. Ő volt a női lacrosse-csapat sztárkapusa, és az egyetemi sportcsapat vezetőjének is megválasztották. Az azévi bajnokság előtt csalódottan kellett tudomásul vennie, hogy számos csapattársa e-cigizni kezdett. Az edzések előtt és után is kezükben volt a Juul. Gyakran marihuánát is szívtak vele, és betépve érkeztek a gyakorlatokra. Ez bosszantotta, de nem tudta, mihez
kezdjen: nem akart ünneprontónak, vagy spiclinek tűnni. Egy nap aztán tanácsot kért apjától, Pete-től, akivel szoros, bizalmi kapcsolatot ápolt, és akinek hasonlóan fontos volt életében a sport. Athertoni konyhájukban ültek, amikor Emma megnyílt a csapat Juul-problémájáról.

“Ez lehetetlen” - mondta apja.

“Apa, én elképesztően aggódom emiatt” - válaszolt Emma. “Ez az egész csapatra hatással van.”

Pete Bridger viszont nem egy átlagos apuka volt. A milliárdos férfi a Fortress Investment Group társigazgatója volt, és több mint 45 milliárd dollárnyi vagyont kezelt. Briger a Goldman Sachs-nál indította be a karrierjét, ahol problémás adósságokat kezelt, és jelentős összegeket keresett a banknak. Ezután csatlakozott a Fortress-hez, és nyitott irodát San Fransisco-ban.

Nem arról volt szó, hogy Briger nem hitt volna a lányának. Csak alig tudta felfogni, amit hall. Tudta, hogy az emberek néha csinálnak hülyeségeket, de azt hitte, olyan nincs, hogy a Sacred Heart-ban betépve mennének edzésre a diákok. A következő hetekben azonban Emma egyre több történetet mesélt el neki. Briger pedig feleségével, Devonnal együtt felhívta a csapat edzőjét, Wendy Kridel-t.

“Wendy, a lányom elmondta, hogy mi történik, és hogy ez mekkora problémát jelent” - mondta neki Briger.

“Nem történik semmi ilyesmi, Pete” - válaszolt Kridel.

Ahogy sokan mások, Kridel sem akart tudomást venni a problémáról. Brigerhez hasonlóan lehetetlenségnek tartotta, hogy ilyen sok jóképességű gyerek ilyen meggondolatlan legyen.

Briger és Kridel elég jóban voltak. “Csak tegyél meg egy szívességet” - mondta Briger. “Kérlek, ellenőrizd, hogy igaz-e.”

Kridel napokkal később fel is kereste őt. “Le vagyok döbbenve” - mondta. “De igazatok van.”

Pár héttel később Kridel épp arra készült, hogy az iskolai csapattal Denverbe utazzon, megmérkőzni pár ottani iskola sportolóival. Csapatgyűlést hívott össze, amire a szülőket is meghívta. Miután megbeszélték az út pontos menetrendjét és a logisztikai ügyeket, Kridel megemlítette az e-cigizést. Elmondta: a Juul nemcsak hogy egészségtelen és függőséget okoz, de az iskola szabályzata is tiltja, ő pedig zéró toleranciát hirdet ellene. Ha bármelyik lányt rajtakapják e-cigizésen az út során, azonnal hazaküldik a szülei költségére. Ezen felül lehet, hogy a csapatból is kiteszik.

“Ne csináljátok ezt” - figyelmeztett Kridel dörgő, edzős hangján. “Nagyon rosszat tesz nektek.”

A csapat a következő héten érkezett meg Denverbe, egy óriási hóvihar előtt. Briger elkísérte lányát az útra: rokonainál szállt meg, míg a gyerekek hotelben aludtak. Másnap három lány kereste fel Kridelt. “Pár lány e-cigizik a hotelszobánkban” - mondták.

Kridel azonnal ledobta az ékszíjat. Drámai szembesítés következett, amelynek során kiderült, hogy két játékos valóban Juul-t használt. Kridel másnap reggel hazaküldte őket: sosem sportoltak többet a Sacred Heart színeiben.

Briger értetlenül fogadta a fejleményeket. A kirándulás csak három napos volt. “Wendy, ez őrület. Hogy tehették ezt?” - kérdezte.

Briger a hazaút után se tudta túltenni magát az eseményeken. Nem támogatják eléggé ezeket a lányokat a szüleik? Vagy csak simán eltévelyedtek? Vagy ilyen meggondolatlanok lennének?

Aztán rájött a megoldásra: a lányok annyira rászoktak a Juul-ra, hogy bármit megkockáztattak volna azért, hogy szívhassák. Függők voltak.

Később, a nyár folyamán egy bizonyos David Burke leült az íróasztalához, hogy egy kemény hangvételű üzenetet fogalmazzon meg. Dühének oka szomszédja, Kevin Burns volt, aki alig öt percnyire lakott tőle.

Burke a Stanford Management korábbi ügyvezetéje volt, ahol, a neves egyetem magántőkéjét és befektetéseit kezelte. Hosszú ideig a Makena Capital Managementnél dolgozott: a 20 milliárd dolláros befektetéskezelő céget egy másik Stanfordi alumnusszal alapította meg. Számos igazgatótanácsnak is tagja volt, köztük a Carnegie egyik alapítványáénak, a Virginiai Egyetemének, és a Sacred Heart-énak is. A gyerekei Briger lányával együtt jártak iskolába.

Burke valami egészen furcsa dolgot vett észre házában. Amikor gyerekeinek barátai látogatóban voltak, a konnektorokban furcsa eszközök töltői tűntek fel. Amikor először meglátta őket, fogalma sem volt, mik voltak. Sok más emberhez hasonlóan ő is pendrive-nak nézte az eszközöket. De hamar rájött az igazságra.

Burke édesapja 16 éves korában kezdett dohányozni, és már negyvenes éveiben járt, amikor letette a cigit. Később nyelőcsőrákban vesztette életét. Burke mindig is elégedettséggel és megnyugvással hallgatta a híreket arról, hogy évről évre csökken a dohányzó gyerekek száma. Most viszont nagyon mérges lett. Ezért ült le a számítógépe elé június 23-án, hogy veretes levelet fogalmazzon meg Burns-nek, amit LinkedIn-en keresztül küldött el:

Kevin,

Azt hiszem, mindketten ugyanannak az athertoni közösségnek a tagjai vagyunk. Csak annyit szeretnék mondani, hogy a kib***ott idióta társaságod rászoktatta a tinédzser gyerekeim barátait a nikotinra. Innentől kezdve minden követ meg fogok mozgatni annak érdekében, hogy szembeszálljak a hülyeségeddel, és ezt nyíltan vállalom mindenki előtt. Mély kapcsolat fűz a befektetések világához, és Washingtonhoz, amiket teljes mértékig ki
fogok használni. Remélem, jól érzed magad attól, hogy megszedted magad az öreg dohányosok leszoktatásával, miközben egy teljesen új generációt szoktattál rá valamire, amiről tíz éven belül mindannyian tudni fogjuk az igazságot, csakúgy, mint most a dohányzásról. Ez hasonló, mint a Sackler-család helyzete az ópiátokkal: ugyan segített a fájdalmakat megélő embereknek, de egyúttal milliókat taszított függőségbe, és ezreket ölt meg. Neked és a családodnak csodálatos örökségetek lesz, amikre büszke lehetsz majd, a következő generációk pedig ünnepelni fogják a neved.

A legjobbakat:

David Burke

Néhány nap múlva Burke láthatta, hogy Burns megnyitotta a LinkedIn-üzenetét, de választ nem kapott rá. Ettől még dühösebb lett, mérgében pedig egy nyilvános Facebook-posztot írt:

Íme a világ leggonoszabb cége: azzal keresnek pénzt, hogy egy olyan termékkel teszik tönkre középiskolások millióinak életét, amiről be fog bizonyosodni, hogy káros. Ezek a gyerekek rászoknak a nikotinra, és később már nem tudnak uralkodni a függőségükön. A cég vezetői pontosan tudják, hogy mit tesznek, ezért célozzák be a kiskorú közönségüket ízesített termékekkel, mint például a mangós, a rágógumis, vagy az uborkás. Csakúgy, mint a Sackler-család, amely milliók életét tette tönkre a könnyen elérhető ópiátokkal, a Purdue nevű cégük pedig zsebrevágta a pénzt, mit sem törődve a következményekkel. Ne higgyetek az idióta PR-bejelentéseiknek, meg az ígért 30 millió dolláros küzdelemnek a fiatalkorúak dohányzásával szemben! Láttam a számokat, és megdöbbentőek.

Nem sokkal később Briger azzal hívta fel Burke-öt, hogy olvasta a posztot. Birger még mindig dühös volt a denveri lacrosse-os eset óta, ráadásul azóta az egyik fiának a szobájában talált egy Juult. Briger ezt is elmondta Burke-nek, végül egymást hergelték fel a beszélgetéssel.

„Meg kell állítanunk ezeket az embereket” – mondta Briger

„Burns, ez az istenverte seggfej, látod, mennyire szánalmas? Nikotinnal tömik a gyerekeket” – válaszolta Burke.

„Börtönben a helyük” – helyeselt Briger.

A két férfi megegyezett abban, hogy szomszédjuknak, Burnsnek és cégének meg kell fizetnie. „Csak az erőből értenek, csak abból értenek, ha kényelmetlenné válik számukra a helyzet. Mindenkinek tudnia kell hogy a közösségünkben lévő emberek ebből csinálnak pénzt” – mondta Briger.

Burke ismert valakit, akitől kérhettek egy kis segítséget. Éppen akkoriban kezdődött a 2018-as stanfordi labdarúgó szezon, az iskolakezdés előtti egyik utolsó péntek volt, az idény első hazai mérkőzését pedig aznap este játszották a Stanford stadionban. Burke hatalmas rajongó volt, a lelátó felső részére már évek óta bérlettel járt a meccsekre, előtte pedig mindig ugyanaz az ember ült: Jim Steyer.

Sokan az öccse, Tom Steyer miatt ismerik Jimet. Tom – amellett, hogy a Demokrata Párt elnökjelöltje is volt – milliárdos üzletember, a Farallon Capital Management alapítója, korábban pedig a stanfordi vagyonkezelő testület egyik tagja volt. Jim pedig emberi jogokat tanított a Stanfordon, és régóta foglalkozott gyermekjog-védelemmel, az övé a Children Now nevű alapítvány.

Mielőtt elkezdődött a mérkőzés, Burke és Steyer elbeszélgetett a nyárról, a családról, a gyerekekről – és Burke végül szóba hozta a dohányzást.

„Jim, hallottál a Juulról?” - kérdezte Burke.

„Persze, négy gyerekem van” – válaszolta Steyer. „Olyanok, mint az új Big Tobacco.”

Burke elmondta Steyernek Briger tapasztalatait, de Briger és Steyer korábbról már ismerték egymást. „Nézd, a tiéd a legnagyobb gyermekjogi tanácsadó csoport a környéken. Lenne kedved beszállni?” - kérdezte Burke.

Végül abban maradtak, hogy Steyer rákérdez a saját gyerekeinél a Juullal kapcsolatban. Egy középiskolás és egy egyetemista gyerek mellett két diplomás gyerek is volt a családban. A középiskolás gyerek nem csak megerősítette, hogy a Juul egy széles körű probléma, hanem ő maga is elismerte, hogy kipróbálta már. Steyer nagyon dühös lett, de az idősebb gyerekek kinevették naivitása miatt. „A Stanfordon akár a szaktársaid is Juul-ozhatnak, a többiek pedig még csak nem is tudnak erről” – mondták.

Steyernek már eleve ellenérzései voltak a Szilícium-völgybéli vállalatokkal szemben, amelyek rászoktatták a gyerekeket a videojátékokra és a közösségi médiára, most pedig egy olyan vállalattal találta szemben magát, ami egy konkrét függőséget okozó drogot árul. Ráadásul a cég stanfordi – Steyernek ez egy kihagyhatatlan lehetőség volt. Ezalatt New Yorkban dühös anyukák megalapították a PAVe-t, vagyis a Szülők az Elektromos Cigaretta Ellen nevű szervezetet. 2018 őszére tehetős szülőknek egy masszív csoportja szerveződött össze Athertontól San Franciscon át New York-ig, akiknek a gyerekei egytől-egyig nikotinfüggők lettek.

A következő évben egyre több szülő kezdte el osztani Briger, Burke és Steyer nézeteit, akiknek a gyerekei rászoktak a Juul-ra. Egyre többen fordultak a Szilícium-völgy legígéretesebb startupja ellen. Briger és Burke finanszírozták egy neves stanfordi kutatás költségeit, amely rámutatott a dohányzás és az e-cigaretta káros hatásaira. Briger beszállt a PAVe-be is, a szervezetnek pedig majdnem minden államban sikerült aktivistákat mozgósítaniuk, akik kiálltak az e-cigarettát tiltó törvények mellett. San Franciscoban egészen addig jutottak, hogy a városban moratóriumot vezettek be az e-cigaretták
eladására, a cég tehát hazai pályán kényszerült térdre. (Michael Bloomberg, a Bloomberg többségi tulajdonosa támogatta a legtöbb pénzzel ezt a kezdeményezést.)

Az Amerikai Élelmiszerbiztonsági Hivatal (FDA) is szemet vetett a cégre, mivel az adatok szerint több millió középiskolás szokott rá az e-cigarettára. Ez egy közegészségügyi kudarcnak tekinthető azok után, hogy húsz éven keresztül fokozatosan szorult vissza a középiskolákban a dohányzás. A törvényhozás elkezdte vizsgálni a Juul marketingeszközeit, az állami főügyész pedig jogi eljárást indított a céggel szemben, a középiskolások „nikotinjárványában” betöltött szerepe miatt. Az egyre gyakoribb rejtélyes akut tüdőbetegségeket is az e-cigarettához kötötték az emberek, ami további ellenérzést szült a Juul-lal szemben. Egy generációval ezelőtt hasonló jogi eljárás kényszerítette térdre a Big Tobaccot.

A Juul legnagyobb befektetője, az Altria dohányvállalat a saját csapdájába esett, mert a részvényesei nem támogatták a 12,8 milliárd dolláros befektetést a negyedévről negyedévre egyre rosszabb hírű cégbe. Ez a 2018. decemberi befektetés a legnagyobb befektetés a Szilícium-völgy történetében, az Uber, a WeWork, és a Tesla sem tudott ekkorát felmutatni. A nikotin jobb üzlet, mint a rakéták: az Altria jelenleg 35 százalékban érdekelt a Juul-ban, ez a részesedés pedig 1,5 milliárd dollárt ér. A Juul fénykorában egy 38 milliárd dolláros cég volt, most kevesebb, mint 5 milliárd dollár az értéke. A Szövetségi Kereskedelmi Bizottság (FTC) szerint a Juul és az Altria együttműködése szembemegy a szabad verseny szabályaival, ezért egy júniusi tárgyaláson döntenek arról, hogy felbontják-e a cégszövetséget. Eközben a Juul az FDA ítéletére is vár, amely lehet, hogy megtiltja az e-cigaretta árusítását az Egyesült Államokban – erről várhatóan még idén döntenek. A Juul azzal igyekezett az FDA kedvében járni, hogy levette az ízesített termékeket a polcokról, és Washingtonba helyezte át székhelyét, mondhatni, „kartávolságon” belül az FDA-tól.

A dohányipari szereplők az elmúlt évtizedben már megtapasztalhatták, mennyire kiszolgáltatott iparág ez, a Juul pedig megtanulta a leckét: a legkegyetlenebb ellenfelek a vásárlók szülei.

(Kiemelt kép: A supporter blows out smoke of his electric cigarette before the German first division Bundesliga football match Borussia Dortmund v SC Freiburg in Dortmund, western Germany, on October 3, 2020. Ina FASSBENDER / AFP)