Cipőtisztítással kezdte, ma gyermekei irányítják 1200 embert foglalkoztató vállalatát
Herman J. Russell kivételes története megmutatja, mi áll a feketék és fehérek közötti vagyoni egyenlőtlenség hátterében az USA-ban.
1930-ban különleges tehetségű fiú született Georgia államban. Az afroamerikai srác egy nyolcgyermekes család tagjaként látta meg a napvilágot, az apja mindössze négy elemit végzett, ő pedig olyan beszédhibával küzdött, amely egész életén át elkísérte.
A fiú kitalálta, hogy hasonlítani szeretne azokhoz az akkoriban „néger vállalkozóknak” nevezett sorstársakhoz, akik apró üzleteikkel gazdagították Atlanta virágzó sugárútját, az Auburn Avenue-t. Így történt, hogy az otthonuk előtt felállított egy cipőtisztító standot, és dolgozni kezdett.
Herman J. Russell ettől a cipőtisztítótól jutott el aztán odáig, hogy az Egyesült Államok egyik leggazdagabb és legsikeresebb építőipari és ingatlanfejlesztő mágnása legyen. Cége, az H. J. Russell and Co. építette többek között a Coca-Cola csendes-óceáni központját, a Mercedes Benz Stadiont, amely az Atlanta Falcons amerikaifutball-csapat otthona lett, de az ő nevéhez fűződik az afroamerikai történelem és kultúra Smithsonian-féle washingtoni múzeuma is. Több mint hat évvel Russell 83 éves korában bekövetkezett halála után három gyermeke ül a cég vezető posztjain, és nyolc unokája közül öten szintén a vállalatnál dolgoznak.
A család egy egyedülálló lehetőségnek köszönhetően kezdett gyarapodni. A polgárjogi küzdelmek utáni Atlantában a helyi vállalatok az újonnan megválasztott fekete vezetéssel partneri viszonyt tudtak kialakítani. Ennek köszönhetően pedig a kisebbségiek által tulajdonolt cégek számára az állam fix százalékos részt biztosított az állami szerződéses munkákból. Miután a város lényegében az ambiciózus afroamerikaiak Mekkájává vált, Russell olyan vagyont épített, amely generációkon átívelő módon vált meghatározóvá a térségben.
A történet súlyát jelzi, hogy az Egyesült Államokban a fehérek vagyona átlagosan még mindig hatszor akkora, mint a feketéké. A Bloomberg gazdasági és társadalmi kérdésekkel foglalkozó podcast-sorozata, a The Pay Check új évadában annak eredt nyomába, hogy milyen hatásai vannak az amerikai társadalomra nézve ezeknek a faji alapon meghatározott vagyoni egyenlőtlenségeknek.
„Apám jó időben volt jó helyen, a megfelelő személyiséggel, elszántsággal és lendülettel” – mondta Herman J. Russell hatvankét éves lánya, Donata Russell Ross, aki a családi tulajdonban lévő, repülőtéri ételeket és italokat szolgáltató vállalat vezérigazgatója. Mint mondta: „Minden az építkezésből ered. Apám vakolómesterként indult, és a nagyapámtól tanult, aki szintén vakolómester volt. Őt azonban mindig vállalkozói szellem működtette. Egyszerűen megértette, hogyan lehet pénzt keresni, és tisztában volt azzal, milyen fontos, hogy képes legyen a saját sorsát irányítani”.
Andre Perry, a washingtoni Brookings Institution vezető munkatársa szerint kevés fekete családnak sikerült az, ami Russelléknek, mert a negatív megkülönböztetés, a rasszista módon működő bankrendszer és a tőkeszegénység a fekete kisebbség ellen dolgozik.
„Sokan azt hiszik, hogy a vagyonszerzés képessége a jellemet tükrözi, pedig a helyzet az, hogy a vagyon eloszlása a politika elé állít tükröt azáltal, hogy megmutatja, kik is profitálnak belőle” – fogalmazott Perry.
A legtöbb fekete amerikai nem részesül örökölt vagyonban. Egy 2019-es szövetségi kutatás szerint a fehér háztartásoknak mintegy 17 százaléka ilyen, mediánértéken ők várhatóan mintegy 195 ezer dollár várható örökséggel (nagyjából 60 millió forint) rendelkeznek. A fekete háztartásoknak azonban mindössze 6 százaléka számíthatott örökségre, amelynek mediánértéke nagyjából 100 ezer dollárra (30,7 millió forint) rúgott.
A fehér családoknak 2019-ben mediánértéken 189 100 dollár vagyona volt – ez a nyolcszorosa a fekete családokénak a Federal Reserve adatai szerint. Mindebből azt a következtetést vonták le, hogy az amerikai rabszolgaság 246 éves története még mindig hatással van az USA gazdaságra.
Russell családjának kivételes módon sikerült, ami sokaknak nem. A továbbra is jól kézben tartott H. J. Russell and Co. vállalat ma mintegy 1200 embert foglalkoztat, és éves szinten mintegy 180 millió dollár bevételt hoz. A céget irányító Russell-leszármazottak pedig láthatóan nemcsak a növekedésre, hanem a vállalti vagyon hosszú élettartamára is odafigyelnek.
Herman Russell története a feketék előtt álló gazdasági lehetőségeket jelenítette meg Atlantában. Amikor a város első fekete polgármestere, Maynard Jackson az 1970-es években tárgyalásokat folytatott az Atlanta Jackson-Hartsfield repülőtér megépítéséről, ragaszkodott hozzá, hogy a szerződésekből hallatlanul magas, 30 százalékos részesedést kisebbségi szereplők kapjanak meg. Azt is követelte, hogy a projekten dolgozó bankoknál és ügyvédi irodáknál feketék vezessék csapataikat – idézte fel Reuben McDaniel, aki akkor fiatal bankár volt, később pedig a polgármester által megnyitott értékpapírcég vezérigazgatója.
„Herman nagyszerű példa arra, hogy ez a politika milyen előnyökkel járt a fekete vállalkozások számára” – mondta McDaniel.
Apám számára mindig az volt a szempont, hogyan tudna kidolgozni egy olyan protokollt vagy rendszert, amelyben a család vagyonát meg lehetne őrizni" – mondta Herman Russell 56 éves fia, idősebb Michael Russell, aki 2003 óta vezérigazgató a cégben.
Herman Russell ugyanakkor soha nem vette természetesnek a gazdagságát, még akkor sem, amikor a magánvagyonát 100 millió dollárra becsülte a Black Enterprise nevű afroamerikai üzleti magazin.
Egy 2020-as dokumentumfilmben Herman Russell egyik volt alkalmazottja felidézte, hogy egy alkalommal a már sokmilliós vagyonnal rendelkező vállalkozóval sétált, aki egy pennyt pillantott meg a földön:
„Lehajolt, felvette a felvette a pénzdarabot, rám nézett, és azt mondta: Noel, nézd, hogyan megáldott áldott engem ma az Isten!” – elevenítette fel a volt alkalmazott.
(Kiemelt kép: H. Jerome Russel Jr. Fotó: H.J. Russell & Company Facebook-oldala)
