A víz miatt törhet ki a következő háború Afrikában

Kudarcba fulladtak a tárgyalások a Nagy Etióp Újjászületés Gátról, ami egész Északnyugat-Afrika stabilitását és biztonságát fenyegeti. Nem született ugyanis olyan megegyezés, amely garantálná Egyiptom és Szudán számára a friss vízhez való hozzáférést, miközben Etiópia egy erőműhöz használja fel a folyó vizét. Így a Kék-Nílus medencéje egy hidegháború helyszínévé válhat, de a közvetlen konfliktus veszélye is fenyegeti a három nemzetet.

Egyiptom és Szudán szerint Etiópia veszélyezteti a vízellátást azzal, ha feltölti az erőműhöz szükséges, gát mögötti vízgyűjtő medencét. Az etiópok viszont azzal érvelnek, hogy joguk van a folyót energiatermelésre használni, és a medence feltöltése nem fogja elzárni a vizet a folyón lejjebb található országoktól.

A patthelyzet miatt Egyiptom úgy döntött, hogy évtizedek óta először délre mozgósítja hadierejét. Az egyiptomi és a szudáni hadsereg közös hadgyakorlatokat hajtott végre. 

Abdel-Fattah El-Sisi egyiptomi elnök múlt héten kijelentette, hogy az ország részesedése a Kék-Nílus vizeiből egy „vörös vonal,” és ha bármilyen mértékben megvonják tőlük ezt, az „az egész régió stabilitását fenyegetheti.”

Nem nehéz elképzelni, mit jelent a régióban az instabilitás: minden oldal jelentős katonai befektetéseken van túl, és nem ritka a szeparatista csoportok és felkelések támogatása sem. Még akkor is sokba kerülne a dolog, ha nyílt háború nem kezdődne a felek között.

Márpedig jelentős kiadást a három nagy népességű és szegény ország közül egyik sem engedhet meg magának. Etiópia még mindig a tigréi polgárháború veszteségeit számolja. Szudán három évtizednyi elszigeteltségből lábal ki. Egyiptomban pedig óriási probléma a szegénység: a 100 milliós ország lakosságának harmada napi 2 dollárból (nagyjából 600 forintból) él. Ezenfelül a koronaválság is fokozta a gazdasági nyomást a térségben.

A megoldáshoz viszont nem jutnak közelebb. A probléma gyökere egy 1959-es vízmegosztásról szóló egyezmény Szudán és Egyiptom között. Etiópia, ami nem voltak részese az egyezségnek, ezt a dokumentumot egy elavult. kolonizáció korabéli dokumentumnak tekinti. 2015-ben a három ország megegyezett, hogy a folyó vizeit nem szabad úgy használni, hogy azzal bármelyiküknek „jelentős kárt” okoznának, és hogy minden vitás kérdést tárgyalással kell megoldaniuk.

Kairó és Khartoum most egy új egyezményt akar, amelyben ezeket a feltételeket az etiópok energiafelhasználásához is hozzákötnék, és kijelentenék, hogy az ivóvízhez való hozzáférés elsőbbséget élvez az energiatermelés ellenében. Addis Ababa attól fél, hogy ezzel a gát működése a két ország döntéseitől függne a jövőben, akik saját álláspontjukat a jövőbeli szárazságok kockázataival indokolják. Etiópia szerint nincs annak haszna, ha előre lemondanak a víz jövőbeli használati jogairól.

Hogyan lehet feloldani ezt a patthelyzetet? Az egyik lehetséges megoldás az, hogy a gát működésének különböző elemeiről szülessen megállapodás a hosszú szárazságok idejére. Ezzel a vízszükséglet kielégítését és Szudán energiaszükségleteit is egyensúlyba lehetne hozni. Azonban ez a megoldás a vízmegosztás kérdésére nem vonatkozik – viszont a három fél egyetérthetne abban, hogy kezdetnek ez is megfelelő.

De mindenekelőtt a feleknek vissza kellene ülniük a tárgyalóasztalhoz. Ez csak a nemzetközi közösség nyomásgyakorlásával lenne lehetséges. Főleg az USA-nak és az EU-nak kell ragaszkodnia ahhoz, hogy folytatódjanak a tárgyalások – nekik van a legnagyobb kereskedelmi és segélybéli befolyásuk a három országban.

Habár az Afrikai Unió fair közvetítő volt a legutóbbi tárgyalások során, az amerikai közvetítés volt az, amivel 2020-ban eredményeket tudtak elérni. Amikor Etiópia tétovázni kezdett, a Trump-kormány felfüggesztette az Addis Ababa-nak nyújtott segélyt, és a vitába sem kívánt többet beleavatkozni.

Joe Biden elnök beiktatás óta nem mutatott különösebb érdeklődést a gát ügyében, inkább a tigréi helyzettel foglalkozott. Múlt hónapban elküldte tárgyalni Chris Coons szenátort az etióp miniszterelnökkel, Abiy Ahmeddel, hogy tolmácsolja Washington „súlyos aggodalmát” a polgárháború nyomán kialakult humanitárius válság miatt. Úgy tűnik, a gát ügye ekkor sem került szóba.

Ez azonban hamarosan megváltozhat. Az USA külügyminisztériuma bejelentette, hogy egy különleges követet küld Afrika szarvába, hogy a régió politikai válságaiban segédkezzen, többek között a gátvitában. Az amerikai beavatkozás most különösen hasznos lehet itt. (Amr Adly)

(Kiemelt kép: Shutterstock)