Vásárhelyi Mária: Münchhausen-szindróma
Az elmúlt héten valóságos hazugságcunami szakadt az országra. Gyakorlatilag nem telt el nap anélkül, hogy a kormánypártok politikusait ne érték volna valami ordas nagy hazugságon. És amikor lelepleződött a hazugság, akkor, mint a mesebeli Münchhausen báró, a saját hajuknál fogva próbálták kiráncigálni magukat az általuk ásott csapdákból. A báró abszurd és sokszor mosolyognivaló nagyotmondásaival szemben azonban a Fidesz hazugságai morálisan és mentálisan is tovább rombolják az országot, és egyre súlyosabb kockázatot jelentenek biztonsági szempontból is.
Hétfőn a menekültek befogadása körül fodrozódott a botrány. Miközben 2015 óta évente tízmilliárdokat költ a kormány arra, hogy gyűlöletet szítson a háború elől idemenekülő, oltalmat kérő menekültek ellen, és hatalmát évek óta azzal az ígérettel próbálja bebetonozni, hogy egyetlenegyet sem enged be a propagandagépezet sugalmazása szerint „munkánkat elvevő”, „asszonyainkat megerőszakoló”, „kultúránkat meggyalázó”, „törvényeinket megszegő” háborús menekültek közül, egy kormánytisztviselő elkottyantotta, hogy 2017-ben – nagyon helyesen – éppen annyi menekültnek nyújtott oltalmat az ország, amennyit az EU-s kvóta ránk szabott volna.
Kedden kiderült, hogy a Rétvári Bence nevű fiatal államtitkár az egyik kampánygyűlésen azzal a végtelenül ízléstelen, szexista magyarázattal hergelte hallgatóságát a menekültek ellen, hogy „egyetlen migránst sem lehet befogadni, mert utána már kikerül a kezünkből a jogosítvány, mint amikor a férfi átengedi a bukszát az asszonynak”. Ám ugyanezen a napon éppen attól volt hangos a közélet, hogy az elmúlt évben nemcsak 1291 menekültet fogadtunk be, hanem a Fidesz körüli oligarcháknak bombaüzletet jelentő letelepedési kötvényekkel további húszezer nagypénzű, meghatározhatatlan egzisztenciájú migráns jutott magyar állampolgársághoz. És amint megtudtuk, az Ukrajnában folyó állampolgársági biznisz eredményeként több ezer ukrán és orosz bűnöző jutott magyar állampolgársághoz és veszélyezteti immár egész Európa közrendjét és biztonságát.
Szerdán Orbán egyik legrégebbi és legfontosabb szövetségese, Pintér Sándor hagyta hazugságban főnökét. Miközben ugyanis a kormány gőzerővel dolgozik a Stop, Soros! névre keresztelt törvényalkotási szörnyszülöttön, amelynek célja „a Soros György által felépített, migránsokat betelepítő ügynökszervezet” megállítása és „Soros György Magyarországról való kitiltása” lenne, Pintér az Országgyűlésben kijelentette, hogy „Soros György nem végez illegális migrációt támogató tevékenységet, ezért vele szemben nem alkalmazzák az idegenrendészeti távoltartást”. Túl azon, hogy egy országból politikai okok miatt csak diktatúrák szoktak állampolgárokat kitiltani, abszurd, hogy egy kormány, amely megpróbálja komolyan vetetni magát, olyan, Soros elleni törvényt alkot, amelynek éppen Soros nem tartozik a hatálya alá. Ugyanezen a napon Gulyás Gergely, a Fidesz frakcióvezetője, képzett jogász azt a baromságot találta mondani, hogy ha Soros György nem találja a magyar útlevelét, akkor már emiatt is megfosztható magyar állampolgárságától.
Csütörtökön a kormánypárt EP-tagjai keveredtek hazugságba. Miközben itthon a kormány újabb milliárdokat szavazott meg a menekültellenes gyűlöletkampányra, Brüsszelben a Fidesz politikusai egyetlen kivétellel megszavazták azt a határozatot, amely felszólítja a tagállamokat, hogy a korábbinál szorosabban működjenek együtt a helyi civil szervezetekkel, támogassák és erősítsék azok menekülteket segítő emberi jogi tevékenységét. A hazai média által kérdőre vont képviselők úgy kezdtek el hazudozni arról, hogy miért támogatták az itthoni politikai retorikájukkal szembemenő tervezetet, hogy még csak egymás között sem egyeztették a mondandójukat. Volt, aki azt mondta, azért támogatta a tervezetet, mert az kizárólag a nők védelméről és a családon belüli erőszak terjedésének megállításáról szólt. Ez különösen annak fényében abszurd, hogy éppen a magyar kormány az, amely évek óta nem hajlandó ratifikálni az isztambuli egyezményt, amely garanciákat adna a nők és gyermekek elleni erőszakkal szembeni szigorúbb hatósági fellépésre. És volt, aki csak annyit mondott, hogy annyira bonyolult volt a határozattervezet, hogy nem is olvasta el rendesen.
És miközben a kormány csak az elmúlt évben 29 milliárdnyi közpénzt költött arra, hogy a menekülteket a hétköznapi szóhasználatban egyre inkább a bűnöző szinonimájaként használt kifejezéssel migránsoknak hazudja, most, amikor kiderült, hogy 1291 menekültnek a kormány nyújt oltalmat, azt próbálják elmagyarázni, hogy akiket ők fogadnak be, azok tényleg menekültek, szemben minden más menedéket kérővel, akik viszont migránsok.
A következő napon pedig a nemzetbiztonsági bizottság fideszes alelnöke a tragikomédiába fulladt ülés után azt hazudta, hogy a kormánypárti delegáltak azért nem vesznek részt a bizottság ülésén, mert annak két ellenzéki tagja nemzetbiztonsági kockázatot jelent. Holott nála jobban senki nem tudhatta, hogy az érintettek csak úgy lehettek a bizottság tagjai, hogy korábban átestek a legalaposabb nemzetbiztonsági átvilágításon. Miközben valójában Németh Szilárd tevékenysége jelent egyre súlyosabb kockázatot az ország számára, hiszen rendre összekeveri az Országgyűlés egyik legfontosabb bizottságát a játszótéri homokozóval.
S miközben immár a vak is láthatja, ahogyan a kormánypártok egyre inkább belegabalyodnak az általuk szőtt átláthatatlan hazugsághálóba, és az „ördögi” kommunikációs gépezet naponta mond csődöt, az ellenzéki pártok és a média azzal szórakoztatja a közönségét, hogy melyik párt melyik jelöltjét hol indítja a másik demokratikus ellenzéki párt jelöltjével szemben, garanciát nyújtva arra, hogy még legalább négy évig dagadjon tovább a hazugság áradata. Szegény Magyarország!
