Tóth Ákos: Új eszközök
Hazaárulásnak tartják kormányoldalon, hogy a Momentum, illetve a DK kezdeményezésére a liberális és a szociáldemokrata frakció is megpróbálja megtorpedózni a Fidesz jelöltjeit a szakbizottsági vezető tisztségekre. Kocsis Máté, a Fidesz frakcióvezetője ezt „Magyarország elleni áskálódásnak” tekinti, és azt állítja, nem őriz a politikai emlékezet az elmúlt évtizedekből példát arra, sem a magyar, sem az Európai Parlament történetében, hogy a megszerzett mandátumok arányában betölthető parlamenti tisztségek elosztásánál a képviselőcsoportok egymás ellen szavaztak volna. Kocsis emlékezetével ezek szerint akadnak gondok, elég csak arra gondolni, mit művelt a hazaszerető és a választói akaratot oly igen tiszteletben tartó Fidesz Kovács László vagy Andor László uniós biztosi jelölése kapcsán.
De ez mindegy is. Az ifjú frakcióvezető emlékezeténél sokkal lényegesebb, mennyire hevesen reagál a Fidesz arra, ha számára kellemetlen politikai akcióval szembesül. Azonnal megfenyegette az ellenzéket azzal, hogy akkor felrúgja a „szokásjogot”, és visszaveszi tőlük a hazai bizottsági posztokat.
Ám tegye. Váratlan szívesség lenne ez, hiszen az ellenzéki tisztségek fölöslegessége teljesen nyilvánvaló. Elég csak arra gondolni, miként bojkottálta a Fidesz a Nemzetbiztonsági bizottság munkáját hónapokon át a parlamenti választás előtt, amikor olyan meglehetősen kényes témák kerültek volna szóba, mint a Kósa Lajos nevéhez köthető 1300 milliárd forintos ügy, vagy az Elios- és az OLAF-jelentés. Ennek az egésznek így nincs semmi értelme, csak azt a célt szolgálja, hogy fönntartsa a nagy színjáték egyik fontos díszletelemét, amelynek megszüntetése sokat tisztítana a képen.
Ugyanakkor Európában most nagypályások játszanak nagy pályán, akkorán, hogy olykor még egy olyan komoly tehetséggel megáldott politikus is eltéved a kapuk és az öltöző közt, mint Orbán Viktor. Ebből ideahaza leginkább a megmosolyogtató kivagyiságot érzékelni, amely abban ölt például testet, mintha a magyar kormányfő vette volna rá Macron francia államfőt arra, hogy ne támogassa a szociáldemokraták jelöltjét az Európai Bizottság elnöki posztjára. Az igyekezet, ahogy ezt a súlyos aránytévesztést a Fidesz és kommunikációs hálója sulykolja, igazán figyelemre méltó, tán vicces is lenne, ha nem volnának olyan sokan azok, akik el is hiszik.
Hidvéghi Balázs, a Fidesz-KDNP EP-képviselője az Európai Néppárt képviselőcsoportjának ülésénA Fidesz szerint a nemzet érdekei mindenek előtt valók, ezért is botrányos, hogy az ellenzék akadályozza őket a nemzetközi porondon. De azért a nemzeti érdekkel jobb óvatosan bánni, merthogy mi is az, fölöttébb kényes kérdés. Ott van például az olasz Matteo Salvini esete, aki az Osztrák Szabadságpárt vezetőjéhez, az alkancellári posztról lemondani kényszerülő Strachéhoz hasonlóan igen kellemetlen helyzetbe került, miután kiderült, hogy tanácsadója, miközben ő Putyin elnöknél volt hivatalos látogatáson, arról folytatott tárgyalásokat Moszkvában tavaly, az év végén, miként tudnák Salvini populista pártját anyagilag támogatni. E megbeszélésen egy hangfelvétel tanúsága szerint elhangzott, hogy Salvini volt az első, aki meg akarta változtatni Európát, és ehhez vannak szövetségesei. Köztük említi „Magyarországot Orbánnal”, valamint olyan alakulatokat, mint az Osztrák Szabadságpárt, az AfD Németországban, Marine Le Pen Nemzeti Tömörülése Franciaországban, vagy a Svéd Demokraták Svédországban. Mára már tehát nem kérdés, hogy az európai populisták mozgásának koreográfiája Putyin elnök kénye-kedve szerint alakul, miként az sem, hogy közéjük tartozik a magyar kormányfő is. Ebben a helyzetben vajon a nemzet érdeke-e, hogy a Fidesz pozíciót töltsön be például a külügyekkel vagy a biztonságpolitikával foglalkozó bizottságban, vagy inkább épp az volna az, hogy ez még csak véletlenül se sikerülhessen neki?
Az ellenzék komoly lehetőséget kapott, mert most egy újraszerveződő unióban foglalhat teret, és ott, a szövetségesek erejét is fölhasználva határozhatja meg önmagát Orbán Viktorral szemben. A politizálás terepe tehát mostantól nem a magyar parlament, hanem sokkal inkább Brüsszel, továbbá, abban az esetben, ha az ellenzék ősszel valóban el tud hozni kulcsfontosságú településeket, a magyarországi városok. Európából lehet politikai üzeneteket küldeni, ott lehet valódi politikai akciókat lebonyolítani, az önkormányzatokban pedig igazolni lehet a kormányzóképességet.
