Tóth Ákos: Mindent átitat a bunkóság iránti kormányzati igény
A magyar hatóságok a szerb határon lévő tranzitzónában éhezetik azokat a felnőtteket, akiknek a menekültkérelmét első fokon elutasították. Erre Iványi Gábor lelkész, az Oltalom Karitatív Egyesület vezetője úgy akarta felhívni a figyelmet, hogy élelmet vitt a táborhoz, de kiosztani nem tudta: nem engedték be. Mindeközben a miniszterelnök lánya Horvátországban öregbíti hazánk hírnevét azzal, hogy szaros pelenkát helyez el nagy műgonddal az út szélére, nehogy már a kukáig kelljen cipelnie, biztosan zavarja a bűz. A felcsúti önkormányzat felszólítja a településen lévő kátyúk egy részét megszüntető Kétfarkú Kutyapártot, hogy állítsák vissza a kátyúk eredeti állapotát, máskülönben a kátyúk helyreállításának költségeit rájuk terhelik. Egy buszvezetőt is igen nagyon idegesített a napokban egy négyéves kislány, aki többszöri felszólítása ellenére is vizet merészelt inni az ő buszán, a 35 fokos hőségben, ezért le kellett szállítania őt és családját.
Ezekben a zűrzavaros napokban valaki a VII. kerületben beleköt Hont Andrásba, a HVG publicistájába, és akcióját videóra is veszi. Honton azt kéri számon, agresszívan, hogy miért férgezte le a 888.hu nevű portál munkatársait, amit ő magára vett, még ha nem tartozik is közéjük. Hont ugyanis a Facebook-oldalára korábban azt írta, hogy „ha Kovács Zoltán, az összes 888-as féreg, a magyartalan idióták egymás tetejére állnak, akkor sem érik el annak a 89 éves néninek a bokazokniját, aki négy földrész egyetemein tanított”. Hont ezt Heller Ágnes védelmében írta, akit Kovács Zoltán, a magyar kormány szóvivője öreg, bigott kommunistának nevezett arra reagálva, hogy a magyar filozófus egy lengyel lapban zsarnoknak minősítette Orbán Viktort. Hontot lehet szeretni vagy nem szeretni, lehet vele egyetérteni vagy sem, mindenesetre tény, hogy több tehetség szorult belé, mint a fél magyar alt-right mozgalomba, de ez tulajdonképpen mindegy is: az összes esetet egybeköti a menekültekkel való eljárástól és a buszvezetőtől kezdve a kánytúk helyreállítását követelő felcsúti önkormányzaton és a szaros pelenkát az út szélén hagyó Orbán Ráhelen keresztül a Hontot ért agresszióig bezárólag az új magyar csodafegyver: a bunkóság.
Hiszen a bunkóság mintha mostanában központi követelmény lenne, amit a hatalom hálásan honorál, s ehhez elég csak a jó Németh Szilárdra gondolnunk, aki nem tud olyan kacifántosat mondani vagy tenni, nem tudja olyan zsírosan rágni a cupákos birkafejet a XX. karcagi birkafőző-fesztiválon, hogy az ne tenné alkalmassá a Fidesz-alelnöki és a honvédelmi tárca parlamenti államtitkári posztjára. Mert kellenek az ilyen tökös gyerekek. Mint amilyen tökösek azok, akik nyáridőn, vagyis akkor, amikor szinte bizonyosan nincs az épületben döntéshozó, 24 órát adnak az ELTE vezetőinek arra, hogy véleményezzék a genderszak megszüntetésére vonatkozó bejelentésüket. Vagy azok, akik 54 percet hagytak az MTA vezetőinek arra, hogy megjegyzéseket tegyenek a kutatási pénzeket elszipkázni igyekvő törvényjavaslathoz. Ez ugyanis nem udvariatlanság, nem nyerseség, nem határozottság, nem erő, hanem pökhendiség, tiszteletlenség és alpáriság: bunkóság.
És már mindent átitat a bunkóság iránti kormányzati igény, amelynek kihasználói ezt úgy fordítják le maguknak, hátha így könnyebb a tükörbe nézni, hogy ők csak föllépnek a tekintélyelvűség ellen. Ilyképp mintha a magyar kormány szóvivőjének buta és primitív szavai a tekintélyrombolás szándékával születtek volna; de nem. Kovács Zoltán nagyon pontosan fölmért mindent, és azért így szedte csokorba a szavait, mert okos fiú, és tudja, hogy ez most az elvárás. És ő nem az az ember, aki szembemenne az ilyen elvárásoknak, inkább az élükre áll, biztos, ami biztos.
Ez az új korszak, amelynek a nevében Orbán Viktor meghirdette a 68-as eszmékkel való leszámolást és a kulturális térfoglalást, ez az új korszak, amelynek zászlaját hordva a legalpáribb módon végzik ki azokat, akik valóban meg akarták honosítani a konzervatizmust ebben az országban, és azok vállalják önként és dalolva ezt a feladatot, akik egykoron velük együtt indultak. Önként és dalolva. Büszkén. Duzzadó kebellel. Hiszen mindez a kormányfő engedélyével, s nagyon is kedvére való módon történik, vagyis helyes és követendő.
Tökösnek kell lenni. Ha nem lehet vizet inni a buszon, akkor igenis le kell szállítani a négyéves kislányt. Ha egyszer nincs Iványi Gábornak belépője a tranzitzónába, akkor nem engedjük be, nehogy véletlenül egyenek azok a menekültek, akiknek a kérelmét elutasították. Ha a kutyapártosok engedély nélkül javították ki az utat, hát miért ne kötelezzük őket az eredeti állapot helyreállítására. Ha Orbán Ráhel épp nem lát kukát a közelben, hát miért ne rakná ki a szaros pelenkát az út mellé, ha már egyszer elviselhetetlenül bűzlik. Ha Hont András megsérti a 888.hu újságíróit, akkor ennek ürügyén miért ne zaklathatná őt egy gyorsétteremben az, aki csak akarja. Még büszke is lehet rá. A PestiSrácok.hu meg megírhatja.
Az Orbán Viktor által oly igen szorgalmazott kulturális korszakváltás megkezdődött: fülkeforradalomra falkaforradalom jött. Nem árt óvatosnak lenni.
