Tényleg, mi aztán nem térdelünk, mi karlendítünk

Amikor azt gondoltuk, hogy Deutsch Tamás, a fékezhetetlen agyvelejű „ennyiző” nem tud már magából többet kihozni, akkor mégis sikerült. A múlt héten lekommunistázta azokat, akik nem értenek egyet azzal, hogy magyar közpénzből (mint a szocializmusban) Fudan Egyetem (a kommunista Kínából) Budapesten campust építsen magának. Mindezt kommunista cicaharcnak minősítve, mintha nem az ő Pártja és Kormánya nyomná előre a jó kapcsolatokat a kommunista Kínával és mintha nem az ő Pártjának és Kormányának vezére koszorúzott volna Kínában. És mintha nem az ő Pártja és Kormánya blokkolná az Európai Unió Kínát elítélő nyilatkozatait.

Még jó, hogy senki sem fordította le ezt a bejegyzést mandarinra. Lehet, hogy a kínai nagykövetség felháborodottan tiltakozna, mint az ellenzéki tüntetés után? Vajon engedélyezte ezt a posztot a Fidesz Központi Bizottsága? Nem veszélyezteti a kiváló kapcsolatokat Kínával? Mit fognak szólni az elvtársak? Én aggódnék. Még elvesztünk egy fontos szövetségest, akinek ennyi milliárdot tervezünk adni.  

Egyébiránt a magyar diplomácia elég acélos, ami a térdelést illeti. Kevesen merészelnek így kiszólni, mint Deutsch Tamás, aki fideszesként egyszerre térdel „kommunista” Kína előtt, és ugyanazzal a szájjal az általuk kommunistának kikiáltott ellenzéket szidja. (Akik között nagyítóval se lehet amúgy kommunistát találni, mert még Thürmer Gyula is, aki ma kb. az egyetlen nyíltan kommunista politikus Magyarországon, a Fidesz választási programjával kampányolt 2019-ben.)

Deutsch Tamás azonban ma is nagyot ment a Facebookon. Tátott szájjal az erdőbe, még talán nagyobbat, mint a kommunikációs bravúrjairól híres Niedermüller Péter (aki a magyar-ír meccs után inkább írnek érezte magát, mint magyarnak): a feketék elnyomása ellen tiltakozó térdelés és a náci karlendítés között talált párhuzamot:

„Nyolcvanhárom éve az angol labdarúgó válogatott, engedve a korszellemnek, náci karlendítéssel tisztelgett Berlinben egy válogatott mérkőzés előtt, néhány napja pedig az ír labdarúgó válogatott, engedve ismét a korszellemnek, letérdepelve szolidarizált egy válogatott mérkőzés előtt.

A magyar nemzeti válogatott nyolcvan éve és most is vigyázzban állt. No karlendítés, no letérdeplés.

Respect.

Ennyi.”

Fotó: 168.hu / Dimény András

Most engedjük el azt a kommunista okfejtést, amivel Orbán Viktor folyamatosan él, hogy mi magyarok (mi, kommunisták), „különleges anyagból vagyunk gyúrva” (copyright by Sztálin). Deutsch éppen ezzel a kommunista érveléssel él itt is. Engedjük el azt is, hogy 1938-ban hány angol volt tisztában azzal, ki fog robbanni a II. világháború, és milliók vesznek oda.

Nézzük inkább máshogy. Félremagyarázás nélkül. A focipályán letérdelni: gesztus. Tisztelgés a meggyilkolt, börtönbe zárt feketék előtt, akik minden nap a rasszizmussal szembesülnek. Szolidaritás a kisebbségekkel. Mi magyarok is letérdelhettünk volna, szolidaritást vállalva a meggyilkolt, minden nap kiközösített cigányokkal például. Lett volna ezer és ezer okunk rá. Mégse tettük. Ez is mutat valamit. 

Legalább őszinte volt. Mi magyarok, üzenjük az egész világnak: rasszista bagázs vagyunk, és nem félünk megmutatni az egész világnak. Mert ugye, az volt az üzenet. 

A történelmi félremagyarázást is ki kellene javítani. A Führer előtt tisztelegni ’38-ban: szintén egyfajta gesztus. Angol udvariasság. Semmi köze a szolidaritáshoz, vagy a korszellemhez. Ahogy Orbán Viktor fogalmaz, amikor a mocskos migráncsokat szidja: amikor a mi országunkba jössz, tisztelned kell a kultúránkat. Az angolok tisztelték a németek (akkori) kultúráját. Tehát Deutsch Tamás itt már keverte a szezont a térdeléssel és ellentmondott Orbánnak.

Második rossz pont, ejnye. 

Aztán nézzük meg, hogy a harcos „antikommunista” kormányunk ki előtt térdepel éppen, lelkesen és mámoros ajakkal: Paks2-ért Putyin előtt; a vasútvonal-felújításért, a kínai egyetemért Hszi Csin-ping előtt. Vagy éppen a német multik előtt. Mindegy, csak pénz jöjjön, hogy lehessen költeni luxuskarórára meg luxusjachtra.

Tényleg, mi aztán nem térdelünk. Vagyis, ha az ország szempontjait nézzük, általában rosszkor, rossz helyen. Ha Orbán szempontjait nézzük, akkor meg ott, ahol kell, de ott aztán mámoros ajakkal. De hát, ilyen a magyar virtus. Utólag majd ezt is megmagyarázzák a Fideszben: „Fiatal voltam és kellett a pénz”.

(Kiemelt kép: 168.hu / Dimény András)