Tamás Ervin: Komment
„Én a Magyar szerint olyan, hogy Brüsszel nem létezik, mert azon a területen, amit brüsszelnek neveznek, az nem is egy haza, mert még nyelvük sincs, mint népnek. Városonként más nyelvet beszélnek, ezért mint egységes nép nem is léteznek! A belga gyilkos királyuk, már végig lopta, gyilkolta a közel Keletet, afrikát, és mégis csórok, és aljasok maradtak. Soha, de soha…én mint 39000 ezer éves ős Magyar kultúrával rendelkező, ezért még csak szá,ma sem veszem őket, hiszen nincs is kit. Egy rabszolgákból kialakult ember csoportnak alázatosnak kell lennie, minden több ezer éve megalakult ősi népekkel szemben. ezért nekem egy Magyarnak brüsszel még lábtörlőnek sem kell, sőt nem is létezik. Na ennyit az értékükről!”
Igen, ez egy komment. 295 like-kal. Igen, azt mondják, kommenteket soha ne olvass. De bizony bele-bele kell bámulni ebbe a hínáros folyamba, hogy tudd, milyen társadalmi üledékbe hasít a fennkölt gondolat vagy bárminemű száraz tény, logikus érv. Elhiszem, hogy nem ez a helyesírási hibáktól hemzsegő, ámde felettébb büszke bejegyzés meg a 295 like a magyar átlag. Egyre kevésbé merem megtippelni, kikalkulálni a magyar átlagot, felbecsülésétől tartok, lebecsülésétől elkeseredem. Azt viszont nap mint nap tapasztalom, hogy ezzel az aljaszinttel igyekszik hangot találni a politika, a hatalom csúcsain azon mesterkednek, hogy ezt a világképkörzetet lássák el alapanyaggal, pontosabban fogalmazva gyúanyaggal. Riasztó képlet kezd kibontakozni, a „művelt emberfők” központilag ellenőrzött janicsárképzőkben, gondos kiválasztás után kapnak majd diplomát, a többiek pedig, számukra kiporciózott tudnivalókkal, elég, ha azt tudják, hogy hol a helyük. Szörnyülködve olvastam, hogy Magyarországon nagy a valószínűsége annak, hogy a gyereked is ugyanazt fogja csinálni, mint te. Kirívóan alacsony a mobilitás, egyes felmérések szerint a legalacsonyabb Európában.
Ne olvassak kommenteket? Keressem a polgári autonómia nyomait? Vagy nézzek szembe azzal, hogy a kurzus embereszménye egyre közelebb kerül a kommentek világához, abban a régióban mozog mind otthonosabban, sőt már-már berendezkedett? Nem arról a leegyszerűsítésről van tehát szó, hogy vegyem tudomásul, a falulakók mást gondolnak mindenről, mint a városi flasztert taposók, hanem arról, hogy a hatalomnak eminens érdeke ezt az ezerszer megalázott, kihasznált, agymosott tömeget ott tartani, ahol egyfajta Horthy–Kádár-mixben megrekedtek. A hideg ráz attól a tapstól, hogy lám, odafent mennyire ügyesek, miként hatol a manipuláció, a szemérmetlen uszítás oda, ahová a szűkülő sávban mozgó, bátortalan felvilágosítás, netalántán vita még szűrve sem. Könnyű a népet úgy általánosságban korlátoltnak, butának, maradinak nevezni. Akit fogva tart a fanatikus hittel vegyes ismerethiány, a neveltetés szemellenzőssége, esetleg a számítás, az egyre bőszebben és radikálisabban védi megtalált közösségét, s nem engedi kikezdeni nehezen összetákolt belső tartását. S a rezsim pusztán ennek kiszolgálására koncentrál, ennek rezdüléseit méri, minden idegszálával erre rezonál.
Íme, a sikeres politika titka, a pillanat uralása. És szabad nagyokat böfögni holmi éthoszra, kificamítani helyéről olyan klasszikus értékeket, mint emberi jog, méltóság, tolerancia, vághatunk egymáshoz tényeken túli igazságokat, megszemélyesíthetjük egyetlen emberben, egyetlen városnév hajtogatásával a világ összes rosszaságát, és elismerően tapsolhatunk, hogy ügyes. De vajon csak így lehet-e, kell-e a hatalmat megtartani? Felelősek lesznek-e ezek az ügyesek az elfajzott, zárt sémákban, kirekesztő nemzeti büszkeségben tobzódó társadalomért, az egymás elleni tudatosan hergelő kommunikációért, klasszikus értékek trónfosztásáért? Szabad-e mérnöki racionalitással fölépíteni és működtetni az irracionalitást? Seherezádé mesés Kelete más, mint az, ahová emberünk víziója szólít, s amelyben, kegyúri körben egyre otthonosabban érzi magát. Közben pedig minden tiszteletet és pénzt megérdemel tőle az a guru, aki zsidó és meleg, de zseniálisan föltranszformálja mindazokat az érzelmeket, amelyek adott esetben őt magát is megaláznák, megbélyegeznék. Bizarr sztori, különös meló.
Mégiscsak olvassanak kommenteket!
