Szüdi János: Waldorf árulása
Vajon mit tanulnak a Waldorf-iskolák tanulói a jogállamról, a polgári öntudatról? Valószínűleg semmit. Ilyen ismeretekre nincs szükségük azoknak, akiket arra készítenek fel, hogy egyszer, a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen szerzett diplomával a zsebükben annak az uralkodó osztálynak lesznek a tagjai, amely több millió ember jogfosztásával és kisemmizésével jólétet teremt magának és családjának.
Ez az az iskolarendszer a nyolcvanas évek végén kapott egyedi engedélyt ahhoz, hogy megvalósíthassa különutas pedagógiai elképzeléseit. Ez az az iskolarendszer, amelyik mindig számíthatott a hatalom jóindulatára, erkölcsi és anyagi támogatására, a szülők alapítványi befizetéseire. Ez az az iskolarendszer, amelyben a szegény család gyermeke ritka, mint a fehér holló. Ez az az iskolarendszer, amelyhez igazodva beépültek a közoktatásról szóló törvénybe az alternatív iskolák helyzetét meghatározó rendelkezések, amelyek szinte változatlanul átkerültek a jelenleg használatos törvény szövegébe.
Jó szöveg volt. Lehetőséget teremtett ahhoz, hogy különböző, a modern pedagógia módszereit alkalmazó iskolák jöhessenek létre.
A jó szöveg megváltozott. Nem sokat, csupán annyira, amennyi ahhoz szükséges, hogy ne legyenek többé alternatív iskolák. A régi szöveg megmaradt: az „alternatív iskolák az általuk készített és az oktatásért felelős miniszter által jóváhagyott (…) kerettantervben (…) meghatározottak szerint készítik el pedagógiai programjukat. Az (…) alternatív iskolai kerettantervben (…) lehet meghatározni az általános szabályoktól eltérő, sajátos, az adott intézményben folyó (…) nevelés tevékenységi formáit (...), az iskolában oktatott tananyagot, követelményeket." A hatalom ehhez a szöveghez csupán annyit tett hozzá: az „alternatív kerettanterv csak akkor hagyható jóvá, ha megfelel a következő szempontoknak: a Nat-ban meghatározott tananyag-tartalmakat tanévenként két félévre bontva kell megjeleníteni a kerettantervekben, összhangban a tanulók félévenkénti értékelésével (…), tantárgyi struktúrája legfeljebb harminc százalékban térhet el az oktatásért felelős miniszter által kiadott kerettantervben foglalt tantárgyi struktúrától.” Egy évet kaptak az alternatív iskolák tanterveik felülvizsgálatához. Ha nem tesznek eleget a felhívásnak, sorsuk a hatósági úton történő megszüntetés.
A laikus is érzékelheti, az új szabályok lényegében annullálják a régieket, és arra kényszerítik az alternatív iskolákat, hogy alakuljanak át az állami elvárások szerint. A hatalom a számára legjobb megoldást választotta, nem vette át a sikeres alternatív iskolai módszereket, inkább lehetetlenné tette őket. Ennek okai világosak: nincs szükség annak bemutatására, hogy lehet más az oktatás. Nincs szükség menekülő útvonalat biztosítani ahhoz, hogy elhagyják a múlt század hatvanas éveihez visszanyúló, a hatalomnak alárendelt és azt kiszolgáló iskolarendszert.
A hatalom tudta, mit csinál. Nem a számára nagyon is kedves, a gyermekeik által igénybe vett alternatív iskolák eltüntetése a cél. Azok megmaradásához a törvényi felhatalmazás adott, az 1985-ben elfogadott oktatási törvénynek a jelenlegi szabályozásba is átörökített maradványa, a miniszter „egyedi megoldás engedélyezési joga”. A hír már napvilágot is látott: „Egyeztetett a Magyar Waldorf Szövetség az oktatási államtitkárral a Waldorf-iskolák eddigi kétesnek tűnő helyzetéről. A köznevelési törvény módosítása, és a szabályok változása ellenére a Waldorf-iskolák ugyanúgy működhetnek majd tovább, mint eddig.”
Ez a magatartás igazolja ennek a kormánynak a létét.
Mindig talál olyan együttműködőt, amelyik megosztja az érintetteket, lehetetlenné téve ezáltal a közös gondolkodást, a közös fellépést. A polgári lét alapja az igazságért, a másokért való kiállás. A jogállam alapja, hogy az állami szervek működése alá van vetve a törvényeknek, azoknak a törvényeknek, amelyek megmondják, milyen feltételek mellett, kinek, mihez van joga, amelyek tiltják az államnak a szerzett jogok visszamenőleges megvonását.
A tisztánlátás kedvéért: a módosító törvény július 18-án jelent meg. Mire ez a nagy sietség? Tény, hogy az alternatív iskolák – ha nem waldorfok – általában nincsenek alkuhelyzetben. Sok esetben a szegény, leszakadó családok gyermekeinek segítése, az otthonról hozott hátrányuk csökkentése a céljuk. Rájuk nincs szükség? Értük nem kár? Még egy, immár örökre megválaszolhatatlan kérdés: mi lett volna, ha az érintett iskolák összefognak és egyikük sem nyújtja be az átdolgozott kerettantervét? Több mint száz iskolát bezár a hatalom?
Miután a Waldorf-iskolák is különböznek egymástól, nincs kizárva, hogy a szövetségi alku becstelensége nem tükröződik vissza az intézményi pedagógiai morálban. Ekkor a hatalom öngólt lőhet. E falak között nőhet fel egy olyan korosztály, amelyik elutasítja a diktatúrát és megteremti a lehetőségét a tanítás szabadságának felébredéséhez.
