Szüdi János: Az intézményvezető és Damoklész kardja
A nemzetinek elkeresztelt köznevelésről szóló törvény júliusi módosításakor az alapelveket meghatározó rendelkezések közé beépült a következő többszörösen összetett mondat:” 3. § (9a) Ha – az óvoda kivételével – állami szerv vagy felsőoktatási intézmény által fenntartott nevelési-oktatási intézményben olyan nevelési-oktatási vagy tájékoztató tevékenység folytatására kerül sor, amely a köznevelési jogszabályok súlyos megsértése révén a gyermek, tanuló Alaptörvényben foglalt jogainak megsértését eredményezheti, amennyiben e törvény szerinti más jogi eszköz
- a) nem vezetett eredményre vagy
- b) nem áll rendelkezésre,
az oktatásért felelős miniszter, az intézményvezető megbízását vagy ahhoz adott egyetértését mérlegelési jogkörében a tevékenységről való tudomásszerzést követő egy éven belül visszavonhatja.”
„Na és, akkor mi van?” – kérdezheti az olvasó. Kezdetnek annyit, hogy a kialakult gyakorlat szerint a törvény alapelvei közé azokat a rendelkezéseket szokták beemelni, amelyeknek az egész törvény megértése szempontjából kiemelt szerepe van. Az alapelvekre egy vita során akkor is hivatkozni lehet, ha egy konkrét ügy megoldására nincs konkrét rendelkezés a törvényben. Ez a megoldás jelen esetben azért is figyelemre méltó, mivel az intézményvezetői megbízás kérdéseivel egy külön fejezet foglalkozik, a törvény közepén. A jogalkotónak nyilván nem az volt a célja, hogy rögzítsen egy tényállást, amelyre hivatkozással meg lehet szüntetni a vezetői megbízást. Ebben az esetben ugyanis beillesztette volna a helyére ezeket a szabályokat. A jogalkotónak nyilvánvalóan az volt a célja, hogy egyértelművé tegye, minden intézményvezető a minisztertől függ. Minden intézményvezetőnek tudnia kell, hogy az irányítása alatt lévő nevelési-oktatási intézményben nem történhet semmi olyan, amely nincs összhangban az állami akarattal. Ennek az alapelvnek a bevezetése olyan fontos volt, hogy a módosító törvény kihirdetését követő nyolcadik napon, még a nyári szünetben, július 26-án hatályba is lépett.
Végigolvasva ezeket a sorokat, feltűnő, hogy nem található bennük egyetlen olyan feltétel sem, amelyik konkrét és megfogható lenne. Ki és mikor követte el a cselekményt, amely miatt a vezetőnek bűnhődnie kell? A tényállás alapján az elkövetés ideje, az elkövető személye, az elkövetés módja és az elkövetés eredménye sem számít. Ami fontos, az az időpont, amikor a miniszteri tudomást szerzett arról, hogy valamikor, valaki által közvetített információ alapján fennállt annak a lehetősége, hogy a gyermek, a tanuló alkotmányos joga, például az emberi méltósága sérelmet szenvedhessen. Miután a sérelemnek nem kell bekövetkeznie, arra sincs szükség, hogy egyetlen gyermek, egyetlen tanuló bent tartózkodjon például az óvodában vagy az iskolában, amikor az esemény lejátszódik.
A miniszter mérlegelési jogkörben hozza meg a döntését, amelynek lényege, hogy szabadon ítélheti meg a tudomására jutott cselekményt és szabadon mérlegelheti, hogy bekövetkezhetett volna a gyermek, a tanuló bármelyik az Alaptörvényből kiolvasható valamelyik jogának a sérelme.
Közelítsük meg a miniszteri intézkedés oldaláról ezt a rendelkezést. Miután a tankerületi központ által fenntartott köznevelési intézmény vezetőjét az oktatásért felelős miniszter bízza meg, mint a munkáltatói jogkör gyakorlója, a megbízást vissza is vonhatja. A közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény alapján a munkáltatói jogkör gyakorlója egyébként a vezetői megbízást bármikor írásban is visszavonhatja. Igaz, a közalkalmazott kérelmére intézkedését indokolni köteles, és az indokolásból a visszavonás okának világosan ki kell derülnie. Bonyolultabb a helyzet akkor, amikor a miniszter a megbízáshoz adott egyetértését vonja vissza. Ebben az esetben a vezetői megbízás visszavonásáról a munkáltatónak, például az alapítványnak, az egyháznak kellene intézkednie. Igaz, a köznevelésről szóló törvényből ilyen intézkedési kötelezettség nem olvasható ki. Mégis, jó esély van arra, hogy a munkáltató nem húz ujjat a miniszterrel, akinek számos eszköz áll a rendelkezésére ahhoz, hogy ellehetetlenítse az intézmény működését.
Valószínűleg a bírói gyakorlat ad majd választ arra a kérdésre, hogy a júliusi törvénymódosítás rendelkezései alapján meghozott miniszteri intézkedések megalapozzák-e a vetői megbízás visszavonását. Remélhetően lesz olyan bíró, aki az Alkotmánybírósághoz fordul, kérve e rendelkezés alaptörvény ellenességének megállapítását.
Ezek a jövő kérdései. Ameddig ezek az eljárások lefolytatódnak, ezek a rendelkezések alkalmasak arra, hogy betöltsék Damoklész kardjának a szerepét azoknál, akik köznevelési intézményt vezetnek.
