Szárszó után

– Járhatnék pecázni – mondta Mécs Imre Farkasházy Tivadarnak. – De ki kell mennem a Szabadság térre. Hetvenhatodszor is.

2014. július 8., 13:22

Kell? Szelíden mondja, kell. Tüntet nagypapamosollyal, csakazértis. Ahelyett hogy a szárszói gyümölcsfák alatt bátorító mosollyal figyelné az ifjak szócsatáit, megint ő áll a színpadon.

Szárszón egykor tétjük volt a vitáknak. A szó nem ölni akart, nem a nyers erő, a csel, a cinizmus döntötte el, kié a jobb, az igazabb. Akik oda az elmúlt évtizedekben elmentek, tudták ezt.

Hol vannak most?

Megfogyatkozva, régi hit papjaként, egy részük újra a sátor alatt. Ismertük mondataikat, igazukat, de a szónokok olyan sokáig állták a sarat, hogy velük kérgesedtek szavaik.

Szárszóra ma sokan legyintenek, klaviatúráját csapkodva ekézi őket elemző, hírlapíró. Sikk. Pedig valakiknek egyszer elölről kell kezdeni. Ha másért nem, hogy szelíd maradjon a szó.

P. A.

Horoszkóp

„Itt az idő, hogy ne elégedjünk meg azzal, amit rólunk mondanak, hanem kezdjünk el mi is mondani valamit. Mert van mondanivalónk, ami fontos és hasznos mindenki számára.” A következőkben Köves Slomó, ortodox zsidó rabbi, az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség alapítójának és vezetőjének véleménycikke olvasható.

A cselédsajtó és a Karmelita udvartartásának agyhalott influenszerei Pankotai Lilivel szemben fel merték venni a kesztyűt. De micsoda bátorság kellett ehhez az elvtársaknak. 

Az elhibázott brüsszeli szankciók, azon belül is elsősorban az energiaszektort érintő korlátozások miatt alakult ki válság az EU-ban és így Magyarországon is – ez a kormányzati kommunikáció alfája és ómegája. A valóság ezt másként gondolja.