Ónody-Molnár Dóra: Széllel szemben

2019. december 17., 06:10

Szerző:

Egyszer úgy hozta a sors, hogy egy külföldi út során együtt ebédeltem nagyon magas pozícióban tevékenykedő magyar üzletemberekkel, regionális banki vezetőkkel, hatalmas befektetéseket menedzselő pénzügyi döntéshozókkal. Természetesen mindegyikük beszélt nyelveket, a munkájuk miatt szinte állandóan utaztak, tehát volt rálátásuk a magyar határokon kívüli világ jellegzetességeire is. Az asztaltársaság összes tagja beleillett a fideszes családmodellbe: valamennyien legalább három utóddal járultak hozzá a nemzet fennmaradásához. Mivel a legtöbb gyerek általános iskolába járt vagy éppen beiskolázás előtt állt, a téma jött magától: az új kormány oktatási intézkedései. A Hoffmann Rózsa-féle átalakítás idejében jártunk.

A fülkeforradalom után a Fidesz azonnal lehetővé tette újra az alsó tagozaton a buktatást és eltörölte azt a rendelkezést, amely előírta az egyéni szöveges értékelést az osztályzásnál. Ezekről társalogtunk, de szóba került a tankötelezettségi korhatár leszállítása is.

Nyilván nem tekinthető e kör reprezentatívnak, de mégis meglepett, hogy az üzletemberek és a jelen lévő feleségeik milyen lelkesedéssel beszéltek az új idők új (valójában: régi) szeleiről. Örvendeztek, hogy megint össze lehet majd hasonlítani a gyerekek teljesítményét, mert a szöveges jellemzés helyett visszajönnek a számjegyek, és az is milyen jó, hogy a szorgalmas és okos tanulókat nem húzzák majd vissza a lemaradók. Óvatosan vetettem közbe, hogy hat–nyolc éves gyerekekről beszélünk, akik eltérő tempóban haladnak, a buktatás pedig nem a hozott hátrányok megszüntetését, hanem az adott gyerekről való lemondást eredményezi. Megkérdeztem tőlük, hogy valóban informatívabbnak tartják-e, ha egyetlen összegző érdemjeggyel értékeli a tanár a gyereküket, ahelyett hogy leírná, miben haladt jól és mire kellene odafigyelni. Nem voltak barátságtalanok a válaszaikkal, de érzékeltették, mennyire nevetségesnek tartják a kérdéseimet. A tankötelezettség korhatárának leszállítását is támogatták, egyikük megjegyezte, hogy ő is dolgozott már 16 évesen, ezért lett ember belőle.

Mindezt azért idéztem fel, mert pontosan mutatja, hogy miért nem vezet politikai válsághoz az éppen aktuális PISA-felmérés, amelyből rendre az derül ki, hogy a magyar állam által fenntartott oktatási rendszer konzerválja leginkább a születési egyenlőtlenséget az összes vizsgált ország közül. Azért nincs ebből botrány, mert az érdekérvényesítésben legerősebb felsőközéposztály nagy részét egyáltalán nem zavarja az, hogy a családi és az anyagi háttér határozza meg, hogy két magyar gyerek közül ki milyen oktatást kap ugyanattól az államtól. Akiket ez zavar, azok már kimenekítették a gyereküket az állami oktatásból.

A 15 évesek szövegértését, számolási készségeit és természettudományos ismereteit mérő vizsgálat változatlanul az OECD-átlag alá sorolja be Magyarországot mindhárom területen. Aminek a kormány látványosan örül, az mindössze annyi, hogy a 2012-ben és 2015-ben mért brutális zuhanás után nem esett tovább a teljesítmény. Ennyi a nagy kormányzati siker: kiderült, hogy elértük a szakadék alját, ahonnan nem lehet már tovább süllyedni. Hurrá!

Orbán Viktor kilenc éve van hatalomban, azok a gyerekek, akik a kormányra kerülése idején születtek, nemsokára már felső tagozatba lépnek. Kilenc év olyan hosszú időszak, hogy nem lehet másra fogni a kudarcot, mint azokra az intézkedésekre, amelyek a magyar iskolarendszerben eleve meglévő negatív tulajdonságokat erősítették tovább: a mobilitás hiányát, a korai szelekciót, az egyéniség elnyomását, a gyerekellenességet, a túlterhelést, a tekintélyelvűséget, az értelmetlen stresszt.

2010 után Orbán Viktor átalakította (többször) a teljes oktatási rendszert a tartalmi szabályozástól a működtetésen át a pedagógusok értékeléséig. Az eredmény: soha nem határozta meg ennyire az, hogy kiből mi lesz, mint hogy hova születik. A 15 éves diákok negyede funkcionális analfabéta, akiknek ebben a rendszerben esélyük sincs arra, hogy olyan tudáshoz jussanak, amely megmenti őket a közmunkától.

Az oktatásért felelős államtitkár azt nyilatkozta, a PISA-jelentés visszaigazolja az eddigi politika helyességét. És ha a feudális kasztrendszer visszaépítése a cél, akkor még igaza is van.

Horoszkóp

„Itt az idő, hogy ne elégedjünk meg azzal, amit rólunk mondanak, hanem kezdjünk el mi is mondani valamit. Mert van mondanivalónk, ami fontos és hasznos mindenki számára.” A következőkben Köves Slomó, ortodox zsidó rabbi, az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség alapítójának és vezetőjének véleménycikke olvasható.

A cselédsajtó és a Karmelita udvartartásának agyhalott influenszerei Pankotai Lilivel szemben fel merték venni a kesztyűt. De micsoda bátorság kellett ehhez az elvtársaknak. 

Az elhibázott brüsszeli szankciók, azon belül is elsősorban az energiaszektort érintő korlátozások miatt alakult ki válság az EU-ban és így Magyarországon is – ez a kormányzati kommunikáció alfája és ómegája. A valóság ezt másként gondolja.