Oltatlanok: elkerülhetetlen a jogkorlátozás

Hasonló tartalmú cikkeket a 168 hetilap legújabb számában olvashat.

2021. december 3., 06:25

Szerző:

Európa-szerte jogaikat követelik az oltatlanok, miközben a hatóságok arra figyelmeztetik őket: nem tartozik az emberi jogok közé, hogy mások egészségét veszélyeztessék. Az elmúlt héten tovább durvult a koronavírus-járvány. Világszerte közel 5 millió esetet regisztráltak, 261 millió a fertőzöttek száma. Eddig 5 millió 200 ezer halálos áldozatot követelt a pandémia. Európa számos országából jelentették, hogy megjelent a SARS-CoV-2 vírus új mutánsa, az Omikron-változat, amelyben a tüskefehérje 32 mutációt tartalmaz. Nem kizárt, hogy gyorsabban terjed majd a Delta-változatnál is.

Kötelezővé kell tenni az oltást – így döntött Ausztria, ahol február elsején vezetik be a szigorú rendszabályt. Másutt, például Olaszországban és Franciaországban az oltatlanok mozgásterének határozott korlátozására készülnek. A római kormány kilátásba helyezte, hogy az oltási igazolványokhoz köti a tömegközlekedési eszközök használatát, a belépést a kormányhivatalokba is, mielőtt a járvány várhatóan karácsonykor tetőzne. Párizs is kiterjesztené az igazolvány használatát a vendéglátáson, a kulturális és sportlétesítményeken kívül a vonatokra és a távolsági buszokra. Németországban a korlátozások bevezetése a főváros és a tartományok hatáskörébe tartozik, Berlinben múlt szombat óta az oltatlanok az alapellátást kivéve nem mehetnek be kiskereskedelmi boltokba. Élelmiszert tehát vásárolhatnak, de műszaki cikkeket például csak online vehetnek. Brandenburg tartományhoz hasonlóan a védettség igazolására van szükség ahhoz is, hogy vendéglőbe, moziba vagy fodrászhoz mehessenek az emberek.

A mostani járványhullám idején eltervezett intézkedések közös vonása, hogy azok jellemzően nem írnak elő azonos korlátozásokat minden polgár számára: más szabályok vonatkoznak azokra, akik felvették a vakcinát, és azokra, akik az oltásellenes prófétákra hallgatnak. Az egyforma elbírálás nemcsak igazságtalan lenne, de az amúgy is meggyengült gazdaságokat is gúzsba kötné. Ausztriában a kötelezés belengetésének hatására 35 ezren vonultak az utcára, de tízezres megmozdulások voltak Belgiumban, tüntettek Horvátországban, Észak-Írországban, Olaszországban és Svájcban is. A rendőrség és a tüntetők között durva összecsapásokra került sor Rotterdamban, pedig Hollandiában eddig csak viszonylag enyhe korlátozásokat vezettek be: a bevásárlóközpontok és a vendéglátóhelyek számára 8 órás zárórát írtak elő, és úgy döntöttek, hogy a sportmérkőzéseket közönség nélkül kell lejátszani. Igaz, itt is kilátásba helyeztek egy olyan tervet, hogy a jövőben csak az oltottak és a betegség utáni védettséggel bírók látogathassák a vendéglátóhelyeket, a kulturális és sportrendezvényeket. Jellemző, hogy Európa-szerte a szélsőjobboldali szervezetek fedezték fel magukban az emberi jogok új felkent bajnokait, és élére álltak az oltástagadók mozgalmainak.

Hétfőn ismét riasztó járványadatokat közölt a hazai operatív törzs. A hét végén 27 830 ember fertőződött meg, 460 ember vesztette életét, így a koronavírus halálos áldozatainak száma 34 326-ra nőtt. Magyarországon az oltatlanokat eddig nem érte semmilyen joghátrány. Jelenleg közlekedési eszközökön, zárt térben mindenki számára kötelező a maszkviselés és a fővárosi adventi vásárokra való belépéskor kérnek oltottsági igazolványt. A Mi Hazánk nevében Dúró Dóra országgyűlési képviselő azonban előre is az oltásellenesek védelmére kelt: kinyilvánította, hogy pártja szerint az oltás semmilyen körülmények között nem tehető kötelezővé, az emberek szabadságát ilyen mértékben nem korlátozhatja a hatalom.

„Amikor az oltatlanok jogairól beszélünk, egyúttal arról is szó van, hogy jogszerű-e kötelezővé tenni az oltást, és milyen jogkövetkezményekkel járhat, ha valaki nem oltatta be magát, akár kötelező az oltás, akár önkéntes. Kézenfekvő, hogy jogállami körülmények között erőszakkal senkinek nem lehet beadatni a vakcinát, így a kötelezést nehéz szankcionálni, legfeljebb például pénzbüntetést lehet kiszabni – mondta a 168 Órának Asbóth Márton, a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) projektvezetője, az ELTE jogi karának oktatója. – A mai helyzetben az európai országok többsége a vakcinák kötelező felvétele helyett az oltatlanok lehetőségeinek korlátozásában gondolkodik. Ilyenkor azonban sok tényezőt kell figyelembe venni.” Például a járványhelyzet súlyosságát, a pandémia veszélyességét csakúgy, mint azt hogy elérhető-e az oltás mindenki számára, és hogy a kormány minden rendelkezésére álló eszközt bevetett-e annak érdekében, hogy az állampolgárokat meggyőzze arról, hogy érdemes beoltatniuk magukat. Próbálkozott-e már az államhatalom más, enyhébb intézkedéssel annak érdekében, hogy visszaszorítsa a járványt.

Felvetettük: voltak hetek, amikor szinte minden hirdetőoszlopról, az óriásplakátokról, újsághirdetések lapjairól a Semmelweiss egyetem rektora tekintett ránk, azt sulykolva, hogy az oltás működik, Magyarország működik. „Vitathatatlan, hogy a kormány tett erőfeszítéseket a meggyőzés érdekében, ám az elvárható minimumot mégsem sikerült teljesítenie”, reagált Asbóth Márton. Az oltási akcióhét adatain is látszik, hogy az egyszerűsített eljárás hatására oltakozók többsége is a harmadik oltást vette fel, és csak kisebbségük az elsőt. Már nagyon kevesen vannak, akik meggyőzhetők lennének plakátokkal, és túl sokan, akiket így nem sikerül rábeszélni az immunizálásra. Ők azok, akik nem hiszik el a sokat ismételt – ám nem is feltétlenül igaz – üzenetet, hogy a vírus ellen az egyetlen hatékony eszköz az oltás.

A sajnos nagyon is szűken csordogáló adatok egyébként is azt bizonyítják, hogy az oltatlanok között legtöbben az elesett társadalmi csoportokhoz tartozók, a szegények, a halmozottan hátrányos helyzetű kistelepülések lakói vannak. Őket természetesen nem lehet óriásplakátokkal vagy sajtóhirdetésekkel elérni. Tudjuk viszont, hogy az oltóbuszok, amelyek a vidéket járják, sajnos nagyon alacsony hatékonysággal működnek. A TASZ magánszféraprojektjének vezetője elmondta: korábban csak olyan korlátozások kerültek szóba, hogy aki nincsen beoltva, esetleg ne mehessen moziba, színházba, koncertre. Az ilyen szolgáltatások igénybevétele nélkül még lehet teljes életet élni. Az alapvető jogok korlátozása azonban más megítélés alá esik.

A szervezet álláspontja ezért az, hogy Magyarországon most nem indokolt olyan intézkedés, amely életszükségletek kielégítését nehezítené meg. Nem tartanák elfogadhatónak, ha Magyarországon olyan szabályt hoznának, hogy oltatlanok ne szállhassanak fel tömegközlekedési eszközökre, ne mehessenek élelmiszerboltba, ne vehessenek igénybe egészségügyi vagy oktatási szolgáltatásokat. A TASZ állásfoglalása szerint a védőoltásra kötelezést ugyan nem szabad kizárni, de az csak a legutolsó eszköz lehet.

„A közösség egészségének védelmében az alapvető emberi jogok bárhol a világon korlátozhatók”, szögezte le kérdéseinkre válaszolva Ócsai Lajos, aki 2005 és 2015 között volt az ÁNTSZ Járványügyi Főosztályának vezetője. A főorvos elmondta, hogy ez az alapelv a fertőző betegségekkel kapcsolatban már régen bekerült a magyar jogrendbe is, máig érvényes az egészségügyi miniszter 61/1999-es rendelete. Ez kimondja, hogy amennyiben van hatásos védőoltás egy-egy olyan veszélyes betegség ellen, amelynek kockázatával komolyan számolni kell, az elvégzett kockázatelemzés alapján a munkakör betöltésének feltétele a védőoltás. Ez persze nem jelenti, hogy a védőoltás kötelező lesz, azt viszont igen, hogy a védőoltás felvétele nélkül az adott munkakör nem tölthető be.

„A lakosság többségének védelmében az oltatlanokkal szemben már régen indokolt lett volna jogkorlátozó intézkedéseket hozni, hiszen több mint 34 ezer honfitársunk veszítette életét a járványban”, vélekedik Ócsai főorvos. A fertőzés terjedését akadályozó intézkedéseket azonban szisztematikus munkával kellett volna felépíteni. Még a vakcinák érkezése előtt szükség lett volna egy magalapozott oltási tervre, amely kimondta volna, hogy melyik szakmacsoportokat mikor kell immunizálni. Ez a múlt év végén, idén januárban sajnos ötletszerűen ment: amit a politika egyik nap kigondolt, azt másnap bevezette. Az ÁNTSZ volt járványügyi vezetője szerint hiba, hogy például a pedagógusok, az élelmiszerek előállítói és az azokat árusító kereskedők nem kerültek be az oltási tervbe.

„Az oltások esetében a kötelezés önmagában sohasem működik, előbb a bizalmat kell felépíteni irántuk. Ez pedig nem történt meg, kapkodás és hazudozás folyt, ezért a lakosság bizalmát nem sikerült megnyerni, ami manapság látszik is az oltásellenesek magas hazai arányán”, mondja Ócsai főorvos, aki szerint a járványügyi kommunikáció csak akkor működik, ha az szakmai, őszinte és következetes. Nem lehet elvárni, hogy az emberek komolyan vegyék a járványt, és az oltást a közösség iránti kötelezettségüknek tekintsék, ha az ország vezetői szinte sohasem tűnnek fel maszkban, és ezt a fontos járványvédelmi eszközt a miniszterelnök látványosan elhajítja, amikor kicsit javul a helyzet. Átmenetileg.

A volt ÁNTSZ-vezető szerint nem lehet elkerülni az oltatlanok jogainak korlátozását, de ennek együtt kell járnia egyéb intézkedésekkel: a maszk használatának ellenőrzésével, az otthoni munkavégzés lehetőségének biztosításával, a teszteléssel és az adatok nyilvánosságának kiterjesztésével. A jogkorlátozó intézkedéseket a járvány gócaiban kell meghozni, ami lehetetlen intenzív szűrés nélkül és úgy, hogy az adott térségre vonatkozó adatokat ne közöljék a helyi önkormányzatokkal és a lakossággal. „Az intézkedések fegyelmezett betartását nem lehet elvárni úgy, hogy senki sem tudja, hogy hol mennyi beteg van, ki mennyire veszélyeztetett”, mondta Ócsai Lajos, az ÁNTSZ volt járványügyi főosztályvezetője.

A DK-s kvízmester olyat olvasott – épp ezen az oldalon –, ami nem volt ínyére való. Mit tesz ilyenkor egy európai értelemben vett demokrata? Polemizál? Érvel? Netán vitatkozik? Ugyan! Kiátkoz! Nem a véletlen műve, ha emlékeztet valamire ez a kommunikáció.

Márki-Zay Péter antiszemita – efelől kétségünk se legyen. Nem azért, mert listázni akarja, vagy nyilvántartja a Fideszben ülő zsidókat. Dehogy akarja. Nem vonjuk kétségbe az őszinteségét: ami a szívén, az a száján. És épp az a baj, ami a szívében, vagy az agyában van.