Nagy N. Péter: Nem az ígéretek földje
Nem könnyen fogható a Fidesz kampányban, hiszen az a benyomás, hogy soha nem ígér semmit, így nincs is rajta mit számon kérni. Azon az alapon választották meg nyolc éve, hogy az előd alkalmatlannak bizonyult, majd erős kihívó hiányában csak annyit kellett mondaniuk, hogy folytatják. Aztán jönnek a meglepetések. Nem beszéltek új alkotmányról, a fékek és ellensúlyok lebontásáról, trafikról, földről, szerencsejáték-automatákról, stadionokról, taóról pláne nem. Rezsiről, oroszokról, Paksról sem volt szó.
De nyolc évről mégiscsak illik ígéretkasszát is készíteni, s ehhez azért adtak muníciót a kormánypártok. Érthető, hogy visszafogták magukat, hiszen amit állítottak nyolc, illetve négy éve, abból mára jórészt ellenük fordítható tagadás lett. A legmarkánsabb 2010-es állítás szerint tíz év alatt egymillió új munkahelyet hoznak létre. Orbán Viktor a tétet még meg is emelte azzal, hogy ezt jórészt a termelő szektorban, a kis- és középvállalkozásokra építve teszik. És úgy néz ki, hogy a számmal magával időarányosan meg is vannak. 750 ezer a pluszfoglalkoztatott. Igaz, ide tartozik 180 ezer közmunkás, akik aligha nevezhetők termelőknek és a kkv-khez sincs közük. A korai nyugdíj lehetőségének elvétele, 40 ezer plusz ember és a nyugdíjkorhatár már korábban elhatározott, de ebben az időszakban beköszönő bőséges emelkedése a 60 és 64 év közötti korosztályban további 176 ezerrel növelte az aktívak számát.
Ehhez jönnek a hivatalos számolásban legalábbis a százezres nagyságrendben számításba vett külföldön dolgozók. A felpörgött német gazdaságnak köszönhetően a feldolgozóipar felvett nyolc év alatt 160 ezer embert. A tízezermilliárd forintos uniós támogatás 55-70 ezer munkahelybe segített be. Az állam a közigazgatásba és a védelmi szférába vett fel 150 ezer embert. Ez így még több is mint 750 ezer. Idetartozik, hogy ezen a fronton – például a meglévő munkahelyek megtartását segítve – valóban sokat is tett a kormányzat. (Köszönet az adatokért az Indexnek, Csurgó Dénes cikkének.)
Ez a vállalás tehát csak formálisan teljesült, de mégsem volt teljes blöff. Nem így a következő tétel. A 2010-es kampányzáróból idézzük Orbán Viktort: „Eldől, hogy (…) marad-e az a szégyenteljes helyzet, amelyből az emberek továbbra is elvágyakoznak. A fiatalokon a sor, hogy kimondják, torkig vannak az elmúlt évek politikájával, amely minden kaput bezárt előttük, és elküldte őket a saját hazájukból.” Túl azon, hogy nem küldtek el senkit sehonnan, még a Nemzetgazdasági Minisztérium számításai szerint is háromszázezer magyar munkavállaló dolgozhat jelenleg külföldön. 2011-ben kilencvenezren voltak. Ha túlzottnak mondanánk is Matolcsy György félmilliós becslését a magyar vendégmunkásokról, akkor is bőven megháromszorozódott a számuk a két Orbán-ciklus alatt.
És felmérések szerint még sokkal többen tervezik, hogy mennek. Az ellenkezője valósult meg annak is, amivel Orbán biztatta voksolásra a fiatalokat. Azt mondta, ha nem mennek el választani, egyre kevesebb esélyük lesz továbbtanulni. A Magyar Tudományos Akadémia közlése szerint azonban a felsőoktatásba felvett érettségizettek aránya a 2008-as 45 százalékos csúcsról 2015-ig kisebb megszakításokkal lassú ütemben csökkent. Ekkor az érintettek alig 39 százalékát vették fel. Innen lassan csúszott az arány kevéssel 40 százalék fölé. Ami még mindig jóval kevesebb, mint ahonnan 2010-ben indultunk. És ha az egyetemisták néhány éve nem rendeznek sorozattüntetéseket a felvételi arányszámok védelmében, a helyzet rosszabb is lehetne.
Lazításként egy könnyebb tétel. A Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetségének fórumán 2010 márciusában Orbán közölte, a kiemelkedő gazdagság nem zavarja, föltéve, ha van összefüggés a jólét és az érdem között. Mészáros Lőrincre, Tiborcz Istvánra, bár akkor még aligha ismerte, a Matolcsy-rokonságra vagy kire gondolhatott?
Bonyolultabb a helyzet az egészségüggyel. „Nem lehet tovább tétlenül nézni, hogy az orvosaink száz- és ezerszám külföldre mennek, és eközben kórházaink súlyos sérülteket nem tudnak fogadni” – ez a program. Nem is nézték tétlenül, de orvosaink változatlanul száz- és ezerszám külföldre mennek, kórházaink súlyos betegeket nem tudnak fogadni. A béremelések és az ösztöndíjprogramok hatására 2010 és 2016 között 10 százalékkal nőtt a dolgozó orvosok és 40 százalékkal emelkedett a végzős orvosok száma. Csökkent az elvándorlás, de még mindig markáns. Viszont: 2016-ban 1845 üres orvosi állás volt, ennyien biztosan hiányoznak az egészségügyből. A sürgősségi osztályokról szóló drámai információk jelzik a következményeket.
Gyorsítsunk. Elkerülhetetlen egy beteg- és szolgáltatóbarát társadalombiztosítási rendszer kialakítása, a biztosító ellenőrző szerepét is növelni kell, mondták, majd a biztosítót megszüntették. Nem engedjük, hogy az állami nyugdíjak mellett szolgáltatást biztosító magánnyugdíjpénztári rendszer megtakarításai veszélybe kerüljenek. Na! – mondhatnánk erre, miután államosították e pénzeket. Azonnal véget kell vetni annak a gyakorlatnak, hogy az igazságszolgáltatást politikai támadások kereszttüzébe állítják, illetve hogy a kormány közérdekű adatok nyilvánosságra hozatalát akadályozza hatalmi ambícióitól vezérelve. Újabb na!
Magyarország lesz Európa legiparosodottabb országa négy év múlva, mondta Orbán 2014-ben. Az Eurostat adatai szerint 2016-ban 22,6 százalék volt az iparosodottság mérőszáma itthon. Előttünk áll Románia 23 százalékkal, és Németország, Szlovénia, Lengyelország, Szlovákia, Csehország és Írország, de nagyon.
A következő, 2010-es tétel azonban máig érvényes. „Nemzeti ügynek tekintjük, hogy a leköszönő kormány számoljon el az adófizetők rábízott forintjaival, az Európai Unióból érkező támogatásokkal, az állami gazdasági társaságok működésével és pénzügyi támogatásaival.”
