Nagy N. Péter: Hamis gulyás
Ezt már nem lehet értelmesen megírni. Hagyni kéne…
A Kisvárda újonc NB I-es futballcsapata bemutatta új játékosait. Az első sorban egymás mellett mutatta nevével ékesített mezét a 7-es Sassá és a 36-os Anderson. Brazilok mindketten.
Össze kellett olvasni a neveket, nem volt mese: íme, így néz ki most Szegény, szegény Sascha Andersonunk. Nádas Péter a kilencvenes évek elején írt mély, nagy hatású esszét e névre, amely egy kettős ügynököt, egy német férfit rejtett. És számos morális dilemmát.
De ki a csuda érti ezt ma? Pedig hát… Hagyom.
Mégis: hol itt az erkölcsi világrend? Ki vesz itt Sassát és Andersont, két, a futballvilágban sok-sok éve reménytelenül bolyongó szegény brazilt egy Kisvárdának? Tudjuk. A csapat hátterét adó Seszták Miklós immár nem gazdaságfejlesztési miniszter, de azért kormánybiztos. Szegény Sassára és Andersonra még telik.
Gyakran teszik fel a kérdést futballszakértők, milyen rendszerben játszik a csapat. Nálunk a válasz: illiberálisban.
Hát jó! De ha nyer…
Ne nézzünk még az eredményjelző táblára!
Előbb tisztázzuk magunkban, miért rosszabb az illiberalizmus a demokráciánál. Nem a futballban, ott látjuk, hanem az életben. Azért, mert alapvető pontokon visszaszorítja a szabadságot. És az miért baj, ha így érhető el a biztonság? Főként azért, mert az ember lényegéhez tartozik a szabadság. Félértékű nélküle. Igaz, így van ez a biztonsággal is. Ösztönkésztetéssel keressük azt is. Elvehető a szabadságból a biztonság kedvéért, de itt most pont nem az a helyzet. Viszont sikerült elhitetni, hogy igen. Hogy fenyegetik a biztonságunkat.
A szabadságot később bajos visszaszerezni. Mintha egy gigantikus, csigalassú, világméretű forgóajtóban próbálnánk majd a mozgással ellentétes irányba menni. Visszafordítani nem lehet, de talán kivárható, míg megint egyszer a kijárathoz érünk.
A helyzet nem reménytelen, csak még nem jött el a remény ideje. Megbabonázták az ország jelentős részét Orbán Viktor képességei. (Tegyük zárójelbe, hogy a fővárosban azért legutóbb nagyon legyőzték.) Nehéz meglátni, hogy nem történik más nálunk sem, mint sok más országban. Csak éppen ő plasztikusan, nagy formákkal dolgozva jeleníti meg az egyébként lépten-nyomon tapasztalható fordulatot. A szabad országok körében szokatlanul kiterjedt apparátust használ. A sporttól a Tudományos Akadémiáig mindent beforgat a mesevilágába. Félországnyi kerítés épül, belül stadionok tízesével, különadókkal üti a hatalmasokat, közmunkára küld százezreket, külön világot épít százmilliárdokból a Magyar Nemzeti Banknak, amely aztán eltörpül Mészáros Lőrinc kiskirálysága mellett. Nem csinál Orbán semmit, ami nem ilyen robusztus erejű és ami nem mutatható fel. Ezért nem nyúl érdemben oktatáshoz, egészségügyhöz, pláne szociálpolitikához. Ezek nem ilyenek. Ezekben emberek nagy tömegei élnek.
Trump is így csinálja. Van kerítés, büntetővám, ellenségek lábhoz szoktatása, aztán mindennek az ellenkezője is. Lényeg, hogy kiderüljön, azt teszünk, amit akarunk. A nagy formátum ott eleve adott.
Orbán világrendszerekben gondolkodik, érvel, szerepel. Az ellenzék válaszait viszont nem lehet azonosítani Sandersszel, Ciprasszal vagy Corbynnal. Netán Macron Európa-világával. Önmagával se nagyon. Pedig globális érvek nélkül nem lehet eredményesen vitatkozni Orbán világával.
A helyzet már csak azért is veszélyes, mert az emberek könnyen elfogadják, hogy érdemben nincs ellenzék, illetve nincs alternatív gondolat, mert az ország közéletében jellemzően soha nem is volt. Látszat szerint, ha olyan médiatúlsúlyra teszel szert, mint amilyennel most a Fidesz rendelkezik, akkor lényegében bármit el tudsz hitetni az emberekkel. De ahol nincs ilyen médiatúlsúly a világban, ott is terjed az autokrata nacionalizmus. Facebook-demokráciának is nevezik a jelenséget máshol.
A The Washington Post szerint az Orbán-féle illiberális demokrácia visszatérés a gulyáskommunizmushoz, amikor csak ritkán üldözték az embereket nézeteikért, viszont nem léteztek független intézmények, párt és az állam eggyé vált.
A gulyáshasonlat végighullámzik a kritikus nyugati közéleten. Benjamin L. Cardin demokrata szenátor, aki arról is nevezetes, hogy bár nem fiatal, még sohasem vesztett választást, a budapesti nagykövet kinevezésével kapcsolatban az amerikai szenátusban azt mondta,
Orbán Viktor az erőszak nélküli elnyomás mestere.
A rendszerére alkalmazott meghatározások — illiberális állam, maffiaállam, oligarchia, kleptokrácia – helyett ő a gulyásautoritarianizmust választotta.
Kiegészíteném. Bizonyára nem ismeri a hús nélkül készült, tartalmatlan, de ügyesen feljavított hamis gulyást. Pedig ilyen ez – szegény Sassával és Andersonnal a Kisvárdában.
