Nagy N. Péter: És a busz megy

Rengeteget kell buszoznom, de a várost átszelő két legforgalmasabb járatról mégis letiltottam magam. Ki tudom váltani őket ugyan egy húsz-huszonöt percenként érkező hegyi járat belvárosi szakaszával, de kényelmetlenebb így. Csakhogy a főbuszokon néhány megálló alatt szinte biztosan összejön valami baj. Van, hogy csak annyi, hogy amikor le akarok szállni, a keresztbeálló ember, csak úgy, bemutatja az öklét, amely összeszorítva rémisztően hófehér, máskor telt női hang harsogja, I hate the heterosexuals, ami kölcsönös lehet, mások beszólnak, méregetik egymást, bevágják az ülésbe a gyereküket, valami mindig van. Túlfeszültek az emberek. A hegyi járat viszont általában üres és mindig békés.

Aki nem élhet ilyennel, ma már számolhat vele, hogy előbukkanhat egy aktivista a Vadhajtásoktól. Felszállhatnak, ahogy rendet tartanak Bayer Zsolt műsora alatt a közönség soraiban is, és ahogy vezetőjük ráront a pesti utcán egy mikrofonnal Frans Timmermansra, az Európai Parlament alelnökére, hogy közölje vele, „No refugees! We are Hungarian people here, living here.” A hatalom sajtója által gyakran idézett honlapjukon pedig egymás alatt olyan címeket találunk, hogy „Az oláhok nyomoznak Timmermans barátunk ellen”, majd „Gratulálunk! Gyermeke született a rácok államfőjének”. (Nem linkelnénk, de higgyék el, tényleg így van.) A szerb kormányfő azért vált hírré a Vadhajtásokon is, mert leszbikusként lett szülő.

Felszállhat buszunkra bármikor a Petőfi Irodalmi Múzeum újonnan kinevezett igazgatója, Demeter Szilárd, akivel a 24.‌hu olyan interjút készített, amelynek jelentős hányada a fizikai erőszakról szólt, de egyes szám első személyben. Az író, szerkesztő, újságíró és amatőr rockzenész néhány éve írt egyik bekezdésétől indultak, amellyel a zenekarát ért bírálatra válaszolt úgy, hogy „Izennénk az illetőknek, hogy el fogjuk játszani az ujjaikon az Örömódát kalapáccsal.” Megtudhatjuk, hogy Székelyföldön, Demeter Szilárd szülőföldjén nem férfi, aki nem verekszik, s kiderül, az új igazgató tudja, hogy az erőszak nem vezet sehova, de ez nem jelenti azt, hogy ne élne vele, ha a szeretteit bántják. Ne gondoljunk a közvetlen családtagokra, hiszen a zenekart ért kritikától indultunk.

A helyzetet bonyolítja, hogy, amint a kormánybarát sajtó új hulláma esetében gyakran, olvasott, izgalmasan érvelő emberről van szó. Demeter verekedésbe vetett hite nem kivételes e társaságban. Bizonyítja az az interjú is, amelyet Békés Márton adott G. Fodor Gábornak, mindketten kulcsemberek az előbb említett közegben, és amelyben Békés elmondja, hogy néhány éve, amikor mostani kérdezője úgy fogalmazott, hogy a polgári Magyarország egy politikai termék, meg akarta őt verni. S itt nem akad meg a beszélgetés.

Lenne tehát ok a leszállásjelző közelébe helyezkedni, de azt is figyelembe kell vennünk, hogy az elslisszolással nagy aljasságok statisztáivá válhatunk. Így is szembe kell néznünk azzal, hogy nemzetközi bíróságnak kellett felszólítania Magyarországot, hogy ne éheztesse az ügyük elbírálására váró menekülteket. Sikerült ugyanis az érintetteknek nemzetközi fórumokon szembesíteniük a világot azzal, hogy Magyarországon, a tranzitzónában, ahová menekültkérelmük elutasítása miatt kerültek, a fellebbezés idején volt, hogy egy hétig csak a gyerekek kaptak enni. Korábban még a jogszabály is így rendelkezett, ma már legalább ez megváltozott.

Éheztető állam, az erőszak alja.

Ehhez képest csak blaszfém képregény, hogy ez az állam európai választás előtt, amelyen persze nem ő, hanem a Fidesz vesz részt, óriási erővel nyomja az emberek arcába, hogy két idős, vigyorgó ember, Soros György és Jean-Claude Juncker Európa identitására tör. Utóbbi az unió első számú politikai vezetője. Annak a pártcsaládnak az embere, ahova a Fidesz tartozik. Mintha a Fidesz egyik megyei csapata a választások előtt a rettegett nagy kék plakátokat beindítaná Orbán Viktor ellen.

Várom, mikor jelenik már meg Ferenc pápa is a kormányplakát-rengetegben.

Mit mondana akkor Náray-Szabó Gábor a Professzorok Batthyány Körének éléről, ha most úgy látja, hogy a sorosozással nincs gond, mert nem az értelmiségnek szól, és csak sűrít egy létező jelenséget?

Valóban könnyű kézzel sorosoznak, miközben elfelejtjük, hogy nem a menetrend szerint haladunk, hiszen az európai intézményeknek a magyarországi jogállamiság, a leszorított szabadságjogok, a korrupció miatt van baja velünk, mi pedig Junckerrel ütjük Sorost és fordítva.

És a busz megy. Eközben egyre inkább az történik az emberekkel, amit a hangosabbak, erőszakosabbak akarnak. Csak nézzék meg egyszer, a végállomásnál milyen arcok szállnak le. Ne a hegyi járatokat figyeljék.