Nagy N. Péter: Az elhülyülésig okosak
Néhány évtizede ugyanabban a pillanatban gyúltak ki esténként a lakótelepi lakások fényei, hogy néhány perc múlva ismét sötétbe boruljanak a házak, de már a képernyők kék villódzása nélkül. Amikor véget ért a nagyfilm, majd aludni mentek az emberek. Biztosan most is néznek tévét, a hozzáértők ezt mérik is, de félő, hogy tévesen. Vagy nézik a műsort, vagy nem, a tévé előtt ülve, de az biztos, hogy közben mobiloznak. Mert mindig mobiloznak.
A vécéről felállva fél kézzel kell felhúzni a gatyát, mert ott is. A mama egyik kezével a babakocsit tolja, a másikkal az okostelefont tartja, majd csetelnie kell. A babakocsi kéz nélkül is fut. Megszokta. A kutya is. Ha sétáltatják, sem tudnak róla, mert nincs a képernyőn, csak a valóságban kavar jobbra-balra, ahogy a póráz engedi, jó hosszan, ne zavarjon. Mások ülnek egymással szemben a vendéglőben, és felhívják asztaltársukat mobilon, hogy elérjék, és végre tudjanak beszélni.
Ámulatba ejtő mindez, de nem biztos, hogy fontos. Attól, hogy mindenki csinál valamit, mert lényegében immár ez a helyzet az okostelefonozással, még nem lesz közérdekű. Pláne nem gazdag jelentésvilággal megáldott közügy. Olyan ez, mint hogy „ha nem kocsmázol a bandával”, kimaradsz mindenből. Csak már nem is kell ehhez se elmenni, se inni. Nem több? Ahogy amerikai nagy felmérések ki is mutatták, hogy a fiatalok nagyságrenddel kevesebbet járnak el otthonról az okoshálózatok elterjedése óta, a randevúzást és a szexet is átlag jóval több mint egy évvel később kezdik, minek következtében a tinédzserabortuszok száma is zuhan. A hálón vannak, máshol nem lehetnek.
Ami ilyen nagy tömegben van jelen, annak talán már nincs jelentősége. Nem különböztet meg senkit senkitől. Vannak persze nyilvánvaló következmények. A zenészeknek a kis képernyőn is élvezhető videót kell készíteniük, különben végük, az újságíróknak mobilon olvasva is elviselhető hosszúságú, rövidségű cikkeket kell írniuk és így tovább. Rengeteg a változás. De nyilván nem abba fog beleroppanni az emberiség, hogy tagjai percenként fényképezik le és küldik szerteszét magukat a világhálón.
Jelentkeznek azonban kevéssé ártalmatlan hatások is. Kutatók szerint az okostelefonozás világában az áttörés éve 2012, a közösségi média berobbanása. Immár elsősorban oda járnak gazdáik a smart phone-nal. Oda, ahol a modern és az utóbbi években sikeres populizmus fészkét is találjuk. Az okostelefon hatalmat ad annak, akinek a kezében van. Igazságot hirdet, oszt, lájkol, érdemtelennek tartottakat kitilt. A hatalomgyakorlás adrenalinszintjét adja. Aki a hálón szól, többnyire érzelmileg felhangolt, élesen fogalmaz, hogy figyeljenek rá a nagy zajban. Ugyanezért leegyszerűsíti a világot jókra és rosszakra, sőt összeesküvőkre, és mert kiterjedt érvrendszert amúgy sem fogadnának be ebben a közegben, ilyesmire nem is készül fel.
Azt az eszköztárat használja, amit a populista politikusok egyébként is. Akik ezért nagyon otthon vannak ezen a pályán, ráadásul sokan közülük eszesek és profi háttércsapatot használnak. Ezzel igyekeznek lebontani a politikai kultúra évszázados, de a második világháború után végképp gondosan felépített világát. Nincs már veszélyérzetük, ahogy követőiknek sem. A veszély pedig létezik. Hogy eleget tegyek a közösségi média logikájának is, váratlan helyekről próbálok példákat hozni, nem a magyar kormánymédiától, Trumptól vagy a hat miniszterét Twitteren kinevező néhai Hugo Cháveztől.
Epifaniosz püspök vértanúsága után, akit a Szent Makariosz-kolostorban gyilkoltak meg július 29-én, a kopt ortodox egyház 12 új szabályt hozott. Az egyik szerint egy hónapot kaptak a szerzetesek, hogy töröljék magukat a közösségi médiából. A cél a monasztikus életforma kolostori magányt és elmélkedést hirdető hagyományos arculatának megőrzése. A közösségi médiát viszont a kopt egyházban nem egyszer arra is használták, hogy „zavaros tanokat” terjesszenek, pletykákat tápláljanak és hittani álvitákat folytassanak – írta a Magyar Kurír.
Ferenc pápa nemrég a Gaudete et exsultate kezdetű apostoli buzdításában azt írta, hogy „még a katolikus médiában is előfordulhat, hogy túllépünk bizonyos határokon, a rágalmazás és a becsületsértés már-már csaknem közhelyek. Meglepő, hogy néha, a többi parancsolat figyelembevétele mellett milyen mértékben nem vesznek tudomást a nyolcadikról: Ne hazudj, mások becsületében kárt ne tégy!”
Az egész világ használja már az internetes hálózatokat, nagyobb részük okostelefonnal. A glóbusz felelősségteljes része próbálja megérteni, mi az a nagyon fontos, ami történik. És védekezik, ha kell. A maguk módján a magyar közoktatás vezetői is léptek. Az új Nemzeti alaptanterv tervezete kiiktatja a kötelező tárgyak közül a médiaoktatást. És kész.
