Mátyás Győző: Stop propaganda

Alakul, kerekedik már ez a leginkább A tanú és az 1984 bizonyos elemeit elegyítő szép, új világ. Amolyan Óceánia-külső. Most kétharmados törvénykezési láz vett erőt a regnáló hatalmon, és sokadszorra buherálják meg a gránitszilárdságú Alaptörvényt is. (Tudjuk, magyar gránit: porózus, de a miénk. Már akié.)

Nem ajzotta fel a közvéleményt különösebben az a részlet – pedig igazi szabadságszűkítő passzus –, amelyik cinikus módon a magánemberek érdekei mögé bújva azt mondja: „A véleménynyilvánítás szabadsága és a gyülekezési jog gyakorlása nem járhat mások magán- és családi életének, valamint otthonának sérelmével.” (Hát hogyne, tényleg nem, csak nem erről szól a nóta. Hanem arról, hogy pár hatalomtól megrészegült akarnoknak ne kellejen eltűrnie a demokrácia ricsaját.)

Az már nagyobb konsternációt váltott ki, hogy amolyan az-a-gyanús-aki-nem-gyanús alapon júliustól szinte bárkire rávetülhet a bűn árnyéka, nem is kell hozzá más, mint „egy komoly névtelen feljelentés... géppel írva”. Kis irigység a Béla szomszédra, mert miből is telik neki marokkói nyaralásra, és már megy is a jóakaratú bejelentés, hogy hát együtt látták arabokkal. És repülhetnek is az illetőre a titkosszolgálatok az úgynevezett „előkészítő eljárás” keretében, amelynek „célja annak megállapítása, hogy a bűncselekmény gyanúja fennáll-e”. Várjuk a megalapozó művelet bevezetését, amelyik „megágyaz” az előkészítő eljárásnak.

E páratlan jogalkotási produkciók mintegy körülölelik a törvényhozás nonpluszultrális csúcsteljesítményét, a Stop Soros tervezetet.

Nem vagyok jogász, így aztán nem egészen értettem, hogy mi lesz a büntetése például annak a mit sem sejtő ornitológusnak, aki egy kizárólag a határövezetben fellehető ritka madárfajt figyel meg távcsővel. Akkor ez már kimeríti a határmegfigyelési tényállást? De még meglepőbb volt szembesülni azzal, hogy a törvény szövegezője rács mögé akarja dugni a teljes magyar kabinetet. Hiszen a daliás kormányerők tájékoztatták ékes magyar nyelven és igen intenzíven a potenciális „migránsokat” arról, hogy nem vehetik el a magyarok munkáját, meg arról, hogy tisztelniük kell a kultúránkat. Ha valami, akkor ez több is, mint „információs anyag készítése”, amit a törvény szigorúan büntetni rendel, ez egyenesen információs kampány.

A jogi ügyekben sokkal avatottabb szakértők igen sok szépet és jót elmondtak eme párját rikító javaslat unortodoxiájáról. Legtöbbjük fércműnek nevezte az opuszt. Továbbá úgy nyilatkoztak: túl azon, hogy a tervezet tele van önellentmondással és értelmezhetetlen passzusokkal – egyszerűen alkalmazhatatlan. Hát itt a derék jogtudorok, szerintem, kissé alábecsülik a hatalmat.  Azért ne feledjük, hogy e törvényjavaslatok előterjesztése párhuzamosan folyik a bíróságok (s most már az ügyvédi kamara) akut sorosbérencezésével.

Amúgy meg a jog eminensei – nyilván  hivatásbéli beidegződés okán – úgy analizálják a Stop Sorost, mintha az valami hagyományos értelemben vett törvényszerűség volna. Pedig nem az, hanem a hatalmi manipuláció és propaganda szokásos eszköze. Amelynek célja kijelölni és démonizálni az ellenséget, elfojtani a kritikus hangokat, és korlátozni a szabadságot. Stop Soros címen benyújthatták volna a Fidesz-frakció névsorát is szuhaéli nyelven, mert az is szolgálta volna a célt. Ennek a szövegnek nem a jelentése, hanem a mozgósító funkciója fontos. Feladata: ellehetetleníteni a jogvédőket (mint olvassuk, az Amnesty International igazgatója be is jelentette, hogy belefáradt a harcba), elmélyíteni a bizalmatlanság légkörét, és tovább gerjeszteni a félelmet (egy pohár vizet merhetünk-e adni a szerencsétleneknek, vagy az már minősített főbenjárás?).

A Stop Soros országimázsnak is pazar, hiszen a nemzetközi szervezetek felfigyeltek a világviszonylatban egyedülálló tervezetre, amelyik fullban tesz a genfi egyezményre, és durván sérti az emberiesség elemi normáit. Az Európai Unió lekülönbözőbb pártcsaládjaihoz tartozó politikusok állították, hogy ez a törvény szemben áll az alapvető európai értékekkel, az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága meg egyenesen a törvény visszavonására szólította fel a kormányt. Szerintük ugyanis „különösen aggasztó, hogy a magyar kormány azokat állítja célkeresztbe, akik tisztán humanitárius megfontolásból a menedéket keresőket segítik".

De hát tudjuk, az Európai Unió meg az ENSZ a nyílt társadalom érdekének zsoldjában álló marionettfiguraként a Soros kottája forgatókönyvének szekerét tolja. Állítsuk meg a józan észt!

A hatalom vigécei majd farigcsálnak valamicskét a törvényen az úgy-csinálunk-mintha jegyében, de a lényeg úgyis az egész hajcihő belpolitikai propagandaértéke.

Az illegális bevándorlás megakadályozása valóban elemi érdeke az országnak. Na éppen ebben a Stop Soros nem segít semmit.