Mátyás Győző: Listás szavazás
Tisztára, mint a régi időkben. Megint érzem az adrenalin felvillanyozó izgalomfröccsének az ízét, vagy mit. Hogy tehetek valamit a szervezetért, mint régen. Küzdeni a sötétben bujkáló szabotőrök ellen. A régi rezsimben nekem hetedhét országos hírem volt a profizmusom miatt a beszervezés terén. Szép idők voltak, mikor még III/III volt a magyar igazság. Úgy hívtak: a spionidomár. Csak egy apró botlása legyen az illetőnek és már be is kerítettem. Kis sikkasztás, mellékefélés, nekem az máris a tudomásomon volt, és szorítottam is a hurkot azonnal, aztán irány a konspirációs lakás. Én még repülőegyetemi okostojást is be tudtam szervezni komcsi ügynöknek!
Na de a lényeg, hogy ezek a mostaniak csak megböcsülik ám a szakértelmet. Hasznosítják a tudásomat, meg a tapasztalatomat. Most is azt kell, lekonspirálni, beszervezni minél többet a mi oldalunkra. Mert én most ugye ezen az oldalon állok, a jók között. És a feladat az, hogy minél többet beszervezzünk ide, az igaz ügy mellé. A legjobb, ha hazafiasságból lehet, de ha nem, akkor egy kis ráhatással, hogy akkor nem lesz közmunka, ha rossz felé tájékozódik, vagy az asszonyt kirakják a bölcsődei állásából. Csak, hogy tudja, hová kell tenni az ikszet. Erre képzem az aktivistákat is, hogy a meggyőzés erejével vezesse rá az embereket a saját helyes érdekeikre. És listát készíteni róluk, rövid de találó jellemzéssel, melléírni például, hogy meggyőzhető, meg bizonytalan vagy ellenálló. Mint az én időmben. Emlékszek, volt az a kategória, hogy mocsár. Az ilyen inaktív, érdektelen volt. Na hát ma is ebből van a legtöbb. Éppen ezeknél kellene ügyesen rádolgozni az aktivistáinknak. Mondjuk szóba elegyedni az illetővel, aki a mitsemsejtés állapotában van, és akkor „indirekt beszélgetésben megnyerni suttogó támogatásra", meg hasonlók. Elvegyülni köztük kocsmában és aztán terjeszteni, hogy ha az ellenzék győz, akkor szépségversenyt rendeznek itt a településen. Azért, hogy kit sorosozzanak be az Ibrahim meg az Ahmed háremébe.
Szóval adom én az útmutatást, de ezek az aktivisták, hát nem az igaziak. Ha negyedszer küldöm ki a terepre ugyanahhoz a nyugdíjashoz, már sopánkodik, hogy ez sok lesz így. Nincs ezekben hivatástudat csak az, hogy majd hány év múlva leszen belőle helyettes államtitkár. Úgyhogy javasoltam is a főnökségnek, hogy az aktivistákat is meg kellene figyelni. Esetleg személyi követőkkel, mint a régi, daliás időkben.
*
Én jófejkedésben nagyon oké vagyok, már a szakközépben is úgy hívtak, hogy a „jófejcsávó”. Na jó, hát nem egészen komolyan gondolták, de azért mégis. Az óvodában viszont bohóc volt a jelem. Úgyhogy teljesen rám szabták a feladatot, amit a tartótiszt… izé az egység vezetője előírt. Hogy ugye megkörnyékezni az embereket, egy kis duma, szóval „jófejkedés, tapogatózó beszélgetés, szerepet szánni neki arra, hogy a jövőben szívesen vennéd a partnerségét, hogy mindig mondja el neked, mi az emberek igazi véleménye". Hát a kocsmában ott én jól el tudok vegyülni, vegyes gyümölcs, na, mondtam, hogy nagy humorherold vagyok, szóval két feles között ott én el tudom hitetni, hogy ha a balosok nyernek, akkor vége a kocsmának. Átépítik mecsetnek. Meg ilyen suttogó propagandaként elhinteni, hogy a balos jelölt még a macskáját is megtérítette az iszlámra. És ez tuti.
Ráadásul én a simulékonyságom által jól tudom teljesíteni a feladatot, hogy megfigyelni még a mieinket is, és rubrikázni őket, hogy lelkes-e vagy ilyen érdekvezérelt, lopási esélyekre leső. Amilyen itt most a többség. Például a Józsi mellé én beírnám, hogy gyanúra okot adó egyed, mert a múltkor a teremfocinál azon viccelődtek a Bélával, hogy a Viktor tengózni akart este a saját bejáratú stadionjában, de nem látott, mert az Elios csinálta a világítást. Vagy a Pista, aki azt a hülye viccét sütögeti állandóan, hogy a Kósa képviselő urat ki kellene nevezni a Nemzeti Ökörség miniszterének. Szóval ő se egy kifejezett alaptörvény szilárdságú illető.
Na de éppen abban rejlik az én jófejségem erénye, hogy hiába jön bárki a tényekkel, meg a konkrétumok erejével, én azonnal tromfolom azzal, hogy a mi jótevőnk és uralkodónk megszabadít bennünket a megszálló migránsufó hordáktól az Erzsébet utalványokkal. És akkor helyre van állítva a bizalom teljessége.
Jut eszembe erről: ahogy az előírásban elő van írva, én bementem a helyi butikoshoz is, és elvégeztem a feladatot, hogy, „lelkesen vásárolni kell nála inget és ezen keresztül elbeszélgetni vele", de most kérdezem a központot, hogy a költségtérítés hogy lesz? Mondjuk, trafikban lehetne?
