Mátyás Győző: Hírünk a világban
Látom már, megint lesz alkalom jól lehülyézni egy tekintélyes lapot, ezúttal a Washington Postot. Persze nincs ebben semmi új, a mi felette bölcs kormányerőink − legkivált a nemzetközi kommunikációra szakosodott státuszférfiak −, ezen a téren igazán progresszív hagyományt igyekeznek meghonosítani, mondhatni in statu nascendi.
Hogy csak a legutóbbi idők gyöngyszemeiből szemezgessünk: még egy hónapja sincs, s a Miniszterelnöki Kabinetiroda nemzetközi kommunikációért felelős államtitkára a Washington Postot például egyenesen lekommunistázta, míg úgy másfél hete a The New York Times-ról lényeglátóan megállapította: „Az elmúlt nyolc évben már megszokott módon újra szánalmas ostobaságokat harsog a New York Times Magyarországgal és a miniszterelnökkel kapcsolatban”. De hát szinte nincs olyan jelentős világlap a Guardiantól a Financial Times-ig, a Politicotól a Der Spiegelig, a Le Monde-tól a Frankfurter Allgemeine Zeitungig, a Neue Zürcher Zeitungtól a Le Figaroig, amelyet már el ne küldtek volna a loncsos brutymegbe, pedig hát jócskán akadnak köztük konzervatív orgánumok (persze, ahogy azt arrafelé értik).
A mi világló elméink természetesen az intenzív hülyézés közben le szokták szögezni, hogy szó sincs itt „tekintélyes világlapokról”, ezek csupán Soros üzenőfüzetei, vagy éppen „Magyarország-ellenes véleménybuborékok” (a Washington Post kovács-desikerült-zoltáni definíciója), amelyeket elvakít az Orbánfóbia lila ködének hályoga. Na mármost ez a pazar intellektuális vonalvezetés nagyjából kvadrál a „KARESZ HÜJE GYÖNGYI HÜJE csak én vagyok okos énnekem a segembe is felyem van” weöres sándor-i alapvetésével. Végigtekintve a kormányerők intellektuálisan felette délceg szortimentjén, mi ezt kétség nélkül elhisszük, csak azt nem értjük, hogy akkor mi végre ez az állandó toporzék. Ha ezek a lapok ennyire jelentéktelenek és Manhattan-alsón kívül a kutya se figyel rájuk, akkor mire ez az ismétlődő mutatvány, ahogy a kormányizék vörösre idegelt taréjjal üvöltik, hogy minden, amit ezek itten írnak, az a rágalomáriától bűzlő hazugságáradat mocsarában pácolt féknyúzcsimborasszó.
Márpedig a Washington Post véleménycikkében James Kirchik elég élesen fogalmaz, szokatlan aspektusból vizsgálva a Hungary-kérdést. Tulajdonképpen nem kevesebbet állít, mint hogy Magyarország az Orbán-rezsim alatt lator állammá vált. A címben ez még csak kérdésként fogalmazódik meg: „Magyarország lator állammá válik Európa közepén?”, de aztán a kifejtés már egyértelmű.
A szerző arra hívja fel a figyelmet, hogy Magyarországot (értsd: az Orbán-rezsimet) számtalan bírálat érte eddig a demokratikus rend lerombolása, a fékek és ellensúlyok rendszerének szétverése, a sajtószabadság elleni támadások miatt, de azt eddig kevesen vetették fel, hogy Orbán szavahihetősége és megbízhatósága is kétségbe vonható. Már abban az értelemben, hogy mennyire elvhű szövetségese az Egyesült Államoknak és tagja a demokratikus nyugati világnak. „Magyarország úgy viselkedik, mint egy lator állam” – szögezi le a szerző. Ami igen érdekes felvetés egy NATO-tagállammal kapcsolatban. Természetesen olvashatjuk a példákat is, leginkább az Orbán-kormány oroszbarátságát illető tárgykörből. Szó esik az Oroszország elleni szankciókról, melyeket Orbán kritizál és szabotálni próbál, vagy a legutóbbi esetről, amikor a két orosz fegyverneppert nem Amerikának, hanem Oroszországnak adta ki a magyar kormány. A szerzői kímélet bizonyítéka, hogy Paksot meg sem említi.
„A hírszerzés világában Magyarországot jó néhányan Oroszország befolyásnövelő eszközének tekintik a nyugati szövetségi rendszeren belül”
– idézi a budapesti amerikai követség korábbi munkatársát a szerző, hogy eléggé lehangoló rezüméjét megfogalmazza.
E szerint Orbán megbízhatatlan, szavahihetetlen szövetséges, ami nem éppen bizalmat erősítő vélekedés a NATO-ban. Ráadásul Orbán − maga is hasonló rezsimet építve − pontosan azokat az illiberális formációt gründoló országokat tartja modellnek, amelyek a nyugati demokrácia ellenségei. Nem akkora mutatvány ezekből a premisszákból levonni a következtetést. Márpedig, szerintem, az nem annyira előnyös számunkra, ha Orbánra a nyugati világban amolyan EU-álcás Stirlitzként tekintenek.
De aggodalomra nincs ok, az illiberális lángoszlopok majd flottul lehülyézik a Washington Post-ot (is).
